Bár Gareth Bale menedzsere, Jonathan Barnett a hét elején úgy fogalmazott, hogy a 31 éves játékos a karrierje vége felé jár, a walesi szélső csütörtökön remek játékkal, valamint góllal és gólpasszal vette ki a részét a Wolfsberger elleni 4-1-es Európa-liga-győzelemből, amelyet a Puskás Arénában aratott a Tottenham. Van még remény, vagy most már tényleg csak lefelé vezet az útja a világ egykori legdrágább játékosának, aki a BL-döntők történetének talán legszebb gólját szerezte? Portré.
Bale 1989. július 16-án született Wales fővárosában, Cardiffban. Már gyerekkorában ügyes sportolónak számított, a futball mellett a rögbihez és a jégkoronghoz is megvolt a tehetsége.
Kilencévesen azonban felfigyelt rá a Southampton, egy esztendővel később pedig le is igazolta.
Atletikussága, főleg gyorsasága kiemelte csapattársai közül, így már fiatalon szép jövőt jósoltak neki.
A ranglétrát végigjárva 2006. április 17-én debütált a felnőttek között az akkor még másodosztályban szereplő SOTON-ban, végig is játszotta a Millwall elleni találkozót.
Augusztus 6-án szabadrúgásból első gólját is megszerezte, ráadásul pontot ért a találat, azzal lett 1–1 a Derby County elleni összecsapás.
A pontrúgások már akkor a védjegyévé váltak, és mivel 2007 márciusában a bajnokságban az év fiatal labdarúgójának is megválasztották, borítékolható volt, hogy egy Premier League-együttes lecsap rá.
Mielőtt azonban a Tottenham leigazolta volna, kis híján feljutott a szentekkel az első osztályba, ám a rájátszás elődöntőjében csapata büntetőpárbajban alulmaradt a Derbyvel szemben.
2007 májusában írt alá a londoni alakulathoz, augusztus 26-án pedig a Manchester United ellen debütált a PL-ben. A bajnokságban és az európai kupaporondon is gólokkal és nagyszerű teljesítménnyel hálálta meg a rá elköltött 5 milliós vételárat – amely végül bónuszokkal együtt 10 millióra ugrott –, télen azonban megsérült, így a tavaszi szezont ki kellett hagynia.
A következő években a Spurs alapemberévé vált, a 2010/11-es évadban az év álomcsapatába is bekerült, és őt választották meg a Premier League legjobb játékosának is.
Ezt 2013-ban megismételte, sőt az év fiatal játékosának is őt választották. És bár még élő szerződése volt a Tottenhammel, sorban álltak érte a topcsapatok, így várható volt, hogy a szezon végén távozik.
Végül 203 tétmeccsel és 55, Spurs-mezben szerzett góllal a háta mögött az átigazolási szezon utolsó napján, szeptember 1-jén jelentette be a Real Madrid a walesi klasszis leigazolását.
A hivatalos hírek 91 millió euróról szóltak, később azonban kiderült, hogy az összeg 101 millió euró volt, ezzel pedig Bale a világ legdrágább játékosának számított csapattársa, a 94 millióért vett Cristiano Ronaldo előtt.
Bár kezdetekben sérülések sújtották, miután ezeket maga mögött tudta, folyamatosan lendült játékba, és elkezdte szórni a tőle megszokott asszisztokat és gólokat. Utóbbiból első szezonjában a legemlékezetesebbet egyértelműen a Barcelona elleni Király-kupa-döntőben szerezte, ahol a 85. percben 1–1-es állásnál iramodott meg a bal szélen, a pályát is elhagyva futotta le Marc Bartrát, majd lőtte a győztes találatot.
Nem ez volt az egyetlen trófea azonban, amelyet első szezonjában szerzett a csapattal, ráadásul az Atlético Madrid ellen hosszabbítás után 4–1-re megnyert Bajnokok Ligája-fináléban is a kapuba talált, tőle nem megszokott módon: fejjel.
A következő évben tapasztalhatta meg először azt az egyedi hangulatot, amely a Santiago Bernabéu közönségére jellemző:
ha jól teljesítesz, magasra emel, ám ha valami nem tetszik, azonnal a mélybe ránt.
A csapat rapszodikusan teljesített a bajnokságban, az Espanyol elleni bajnokin pedig a szurkolók kifütyülték a walesi játékost, amikor egy ízben nem passzolt Ronaldónak. Mivel ez nem volt rá túl jó hatással, és ezúttal a sikerek is elmaradtak, a távozás gondolata is megfordult a fejében, ám végül Madridban maradt.
Carlo Ancelotti menesztése után Rafa Benítez lett az edző, aki alatt Bale kivirágzott, és teljesítménye a Tottenhamben mutatott formáját idézte.
Ám az egyéni remeklés ellenére a Real csapatszinten továbbra is szenvedett, ez pedig a spanyol mester állásába került, és Zinédine Zidane ült le a kispadra.
Bár egy újabb sérülés miatt több hónapos kihagyás várt rá, visszatérése után viszont olyannyira belelendült, hogy a 42 gólos Gary Linekert megelőzve ő lett a spanyol bajnokság leggólerősebb brit játékosa. Ezt a szezon végén egy újabb, Atlético elleni BL-győzelemmel koronázta meg, a tizenegyespárbajban eldőlt fináléban nem volt kiemelkedő, de értékesítette a büntetőjét.
2016 októberében 2022-ig meghosszabbította a szerződését a Reallal, ám egy már-már szokásos sérülés miatt hónapokra harcképtelenné vált. A szezon végén mégis bajnoki címet ünnepelhetett, amihez újabb Bajnokok Ligája-siker párosult.
A legemlékezetesebb fináléja azonban még hátravolt. Ezt a Liverpool ellen vívta a Real, a következő évben azonban Zidane-nal a hírek szerint már megromlott a viszonya, ezért csak a kispadon kapott helyet.
A 61. percben csereként állt be, a 63.-ban pedig a BL-döntők történetének talán legszebb gólját ollózta Loris Karius kapujába.
A 83. percben aztán Karius segítségével lőtt még egyet – a német kapus nemes egyszerűséggel bevédte a walesi távoli próbálkozását –, lefújás után őt választották a meccs legjobbjának. A felhők azonban már tornyosultak Madrid és Bale fölött...
A Cristiano Ronaldo távozása okozta űrt ugyanis sem ő, sem más nem tudta betölteni, egyre inkább visszaeső teljesítménye, illetve főleg a hozzáállása miatt folyamatosan a szurkolók céltáblájává vált. 2019 nyarán szeretett volna Kínába igazolni, a Real azonban meghiúsította az üzletet.
A madridi közutálat aztán éppen a magyarok elleni Eb-selejtező után érte el a csúcsát.
A 2–0-s győzelmet és az Európa-bajnoki kijutást ugyanis egy olyan walesi zászlóval ünnepelte, amelyen az alábbi felirat volt olvasható: Wales. Golf. Madrid. In that order – vagyis: Wales. Golf. Madrid. Ebben a sorrendben.
Természetesen ezzel mindenkit magára haragított a klub háza táján a drukkerektől a vezetőségig, de a jelek szerint ez már cseppet sem foglalkoztatta.
Játszani szinte semmit nem játszott – maximum a golfpályán –, de zsebre tette a hatalmas fizetését, jól szórakozott a kispadon, vagy éppen aludt a lelátón – olykor az időközben berobbanó koronavírus miatt kötelezően viselt maszkot kiváló sötétítőeszközként használva.
2020 szeptemberében aztán a Tottenham mentőövet dobott neki, és egy évre kölcsönvette opciós vásárlási lehetőséggel.
Csakhogy a régi formáját meg sem közelítette Londonban, a csapat edzője, José Mourinho eddig is főként csereként számított rá.
Tudom, hogy nehéz időket élt át a közelmúltban, de csak emiatt nem fogom betenni a csapatba. Ha egy játékos az edzéseken kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, megkapja a lehetőséget. Gareth jól dolgozik, de nála minden az önbizalmán múlik. Ha ez rendben van, akkor játszani fog
– nyilatkozta nemrég a portugál menedzser.
Nos, a csütörtöki, Wolfsberger elleni Európa-liga-meccsen a Puskás Arénában Bale csapata egyik legjobbja volt, előbb gólpasszt adott Szon Hungminnek, majd ő is bevette az osztrákok kapuját a 4–1-re megnyert találkozón.
Erre a teljesítményre mind ő, mind Mourinho alapozhat. És bár a walesi ügynöke, Jonathan Barnett úgy fogalmazott, hogy a játékos a karrierje végén jár, 31 évesen még nem biztos, hogy a visszavonuláson kellene gondolkoznia. Játékintelligenciája és képességei ugyanis még mindig kiemelkedőek.
Annyit kell csupán eldöntenie, hogy most a golf, a futball, Madrid vagy éppen London-e a legfontosabb.
(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)