A Levante négy nap leforgása alatt ugyanennyi pontot szerzett a listavezető Atlético Madrid ellen a spanyol labdarúgó-bajnokságban, újra szorossá téve ezzel az aranyéremért zajló küzdelmet. A hazai 1-1 után a Wanda Metropolitanóban nagy meglepetésre 2–0-ra nyert az exújpesti Enisz Bardi csapata, ráadásul az északmacedón játékos a szerdai, Valenciában rendezett találkozón bevette Jan Oblak kapuját. A 25 éves középpályás exkluzív interjút adott az Indexnek.
A Levanténak köszönhetően élesedik a harc a La Ligában, hiszen a listavezető Atlético Madrid ellen két meccsen négy pontot szereztek az elmúlt héten. Ha előzetesen valaki ezt jósolja, kineveti?
Hát, az biztos, hogy néztem volna egy nagyot. Rendkívül nehéz az Atlético ellen játszani, iszonyatosan szervezett és erős csapatuk van, Diego Simeone pedig egy igazi hadvezér, aki mindig fel tudja tüzelni a játékosait. A szerdai meccsünket megelőzően sajnos otthon kikaptunk az Osasunától, és meg akartuk mutatni, hogy az csak egy botlás volt, hazai pályán bárkivel felvesszük a versenyt, még a liga jelenlegi legjobb csapatával is. Szerencsére sikerült, taktikus és fegyelmezett játékkal döntetlent értünk el. Aztán szombatra kielemeztük az összecsapást, és úgy utaztunk el Madridba, hogy tudtuk, hogyan lehet esélyünk a bravúrra.
Végül a vártnál is jobban sikerült a mérkőzés, amelynek egy történelmi győzelem lett az eredménye, hiszen a Levante korábban még soha nem nyert az Atlético pályáján.
A hazai találkozón a döntetlenhez ráadásul az ön gólja kellett, amely az első volt az idei szezonban.
Sajnos különböző sérülések miatt elég sok meccset kellett kihagynom, de nagyon örültem, hogy végre betaláltam. Egyszer az edzőm, Paco López azt mondta: Ha mindenáron szaladsz a gól után, elszalad előled. Megfogadtam a tanácsát, úgyhogy soha nem stresszelek ezen. Persze remélem, hogy nem ez volt az első és egyben utolsó találat, amit idén szereztem, de a csapat sikere sokkal fontosabb annál, hogy éppen kinek a neve kerül fel az eredményjelzőre.
Ezek után adja magát a kérdés: ki nyeri a spanyol bajnokságot?
Két héttel ezelőtt egyértelműen az Atlético Madridot mondtam volna, de most nehézségekkel küzd, kisebb hullámvölgybe került, így nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy ő. Viszont a Real Madridnál és a Barcelonánál is vannak gondok, úgyhogy izgalmas végjáték várható. De mi csak magunkra koncentrálunk, úgyhogy nem igazán foglalkozunk más csapatokkal.
Jelenleg nyolcadik a Levante, mik az együttes céljai a hátralévő 14 fordulóban?
Minden szezonban a biztos bennmaradás kiharcolása. Ha ez megvan, onnantól lehet merészebb álmokat szövögetni. Jó érzés ránézni a tabellára, hiszen ott vagyunk a közvetlen élmezőny mögött, és minden esélyünk megvan, hogy még feljebb kapaszkodjunk.
A Király-Kupában pedig szeretnénk történelmet írni, a klub még soha nem jutott be a fináléba, most pedig erre is megvan a lehetőségünk.
A Bilbao elleni elődöntős párharc idegenbeli meccsén 1–1-re végeztünk, otthon harcolhatjuk ki a döntőbe jutást, ami hatalmas dolog lenne az egyesület életében.
Mivel magyarázható, hogy több meglepő eredmény is született már idén a La Ligában? Csapata például a Real Madrid otthonában is győzött, ahogyan például az Alavés vagy a Cádiz is, de a Barcelona is fontos pontokat veszített már a Camp Nouban.
Sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, a kiscsapatok is elhiszik, hogy lehet keresnivalójuk akár az Atlético, a Real vagy a Barca ellen is. Ráadásul ahogyan korábban említettem, a nagyok is problémákkal küzdenek, így nincs előre lefutott mérkőzés.
Köze lehet a koronavírusnak és a zárt kapus meccseknek is ehhez? Arra gondolok, hogy nézők nélkül nyilván nincs olyan pokoli hangulat a stadionokban.
Igen, nyilván nem mindegy, hogyan lépsz pályára: több tízezer ember szurkol ellened és buzdítja a saját csapatát, vagy konganak az ürességtől a lelátók. Amikor az első hullámot követően nyáron folytatódott a bajnokság, olyan érzésem volt, mintha csak edzőmeccset játszanánk, de mostanra sajnos már alkalmazkodnunk kellett ehhez a helyzethez.
Ha már a pandémia szóba került, hogyan viseli a lezárásokkal és a megpróbáltatásokkal járó időszakot?
Nehezen, hiába tart már lassan egy éve, ezt nem lehet megszokni. Péntektől hétfőig gyakorlatilag karanténban vagyunk, sehova nem mehetünk, nem találkozhatunk a családdal, a barátokkal, a szurkolókkal, nincs közösségi élet. Nagyon remélem, hogy hamarosan véget ér ez az egész, és az élet visszatérhet a normál kerékvágásba.
2017 nyarán csatlakozott a Levantéhoz, és bár sokan féltették, 25 évesen már kulcsembere az együttesnek. Számított rá, hogy ilyen jól sikerül majd a váltás?
Ha nem is számítottam, de reméltem.
Mindig is az volt az álmom, hogy a La Ligában játszhassak, így amikor megadatott a lehetőség, nem hezitáltam.
Szerettem volna megmutatni a játékommal, hogy méltó vagyok arra, hogy a spanyol bajnokságban futballozzak. Folyamatosan fejlődöm, és tovább szeretnék fejlődni, ehhez pedig a Levante minden lehetőséget biztosít, mostanra sokkal komplexebb, jobb futballista lettem, úgyhogy rengeteg hálával tartozom a klubnak.
Eddig 21 gólt szerzett Spanyolországban, melyik a legemlékezetesebb találat vagy mérkőzés az ott eltöltött három és fél évből?
21-et? Én 22-t számoltam...
Georgi Attila, Enis Bardi menedzsere:
„Tudni kell rólam, hogy óriási Atlético Madrid-szurkoló vagyok, így Enisszel mindig viccelődünk, ha éppen ellene játszanak. Mindig azt mondom neki, hogy lőjön egy mesterhármast, de legyen 4–3 az eredmény, aztán persze a szerdai és szombati meccs után is jöttek tőle az üzenetek… Hihetetlen srác, közvetlen, szerény, semmit nem változott az évek során. Mindent elmond a mentalitásról, hogy amikor gyerek volt, a koszovói-macedón határon lakott a hegyekben, nap mint nap lesétált, leintette a határőröket vagy buszokat, kamionokat és stoppal ment Szkopjébe edzésre. Már akkor elhatározta, hogy futballista lesz és egyszer a spanyol bajnokságban fog játszani. Aztán amikor megvolt a lehetősége Újpestről a váltásra, hiába voltak anyagilag jobb ajánlatai Belgiumból és Oroszországból is, nem volt kérdés, hogy a Levantét választja. Szerencsére Roderick Duchatelet, az újpestiek tulajdonosa is nagyon korrekt volt, ő is Enisz érdekeit nézte, így kerülhetett Valenciába. Egyébként az U21-es Európa-bajnokságon hívta fel magára a figyelmet, ahol a spanyolok ellen nagyszerűen játszott, ott szeretett bele a Levante. Most pedig már ő a klub legeredményesebb külföldi gólszerzője, a csapattársai és a szurkolók is nagyon kedvelik. Ami a jövőjét illeti, mindig vannak érdeklődések, mozgolódások, de most a koronavírus-járvány megnehezíti a helyzetet. Jól érzi magát a csapatában, így minden áron nem akar távozni, de ha szakmailag egy topligás alakulat komoly ajánlattal bejelentkezne érte, biztosan mérlegelünk majd.”
Ha a Transfermarkt honlapja elszámolta, akkor sajnos én is...
Mindegy, szerencsére sok olyan meccs és gól van, amire szívesen gondolok vissza. Az elsőt a Deportivo La Coruna ellen lőttem, az nyilván megmaradt bennem, de a Getafe elleni találat is kedves emlék.
A legjobb meccsem pedig nyilván a 2018-as Barcelona elleni, amikor májusban a már bajnok és még veretlen katalánokat láttuk vendégül, és 5–4-re legyőztük őket.
Azon a találkozón kétszer voltam eredményes.
Milyen érzés volt Lionel Messi vagy éppen Cristiano Ronaldo ellen pályára lépni?
Hihetetlen. Néhány éve még a tévében néztem és csodáltam őket, aztán egyik pillanatról a másikra már egy pályán voltam velük ellenfélként.
Az ilyen pillanatokért éri meg futballozni, amikor a világ legjobbjai ellen bizonyíthatsz.
Meccs előtt nyilván benne van a fejedben, hogy úristen, a labdarúgás történetének ikonjaival nézel majd farkasszemet, de ahogy elhangzik a kezdő sípszó, ezeket a gondolatokat ki kell zárni, és csak arra koncentrálni, hogy legyőzd őket.
Az átigazolási időszakokban rendre felvetődik a neve a Levanténél is nagyobb kluboknál, legutóbb például az Arsenal érdeklődéséről is olvashattunk. Mi lehet a következő lépcsőfok a karrierjében?
Hallottam én is a pletykákat, de ezekkel nem igazán foglalkozom, én csak teszem a dolgomat, aztán majd az élet eldönti, hogyan tovább. Szerencsére sikeres évek vannak mögöttem, de remélem, hogy a jövő is tartogat még szép eredményeket. Hiszek a végzetben, a futballban ráadásul egy nap alatt megváltozhat minden, úgyhogy mindig a jelenre koncentrálok. A legfontosabb az egészség, aztán a jövőmmel kapcsolatban ha aktuális lesz, akkor menedzseremmel, Georgi Attilával majd eldöntjük, mi a legjobb számomra.
Követi egykori klubja, az Újpest szereplését, tartja esetleg valakivel a kapcsolatot a régi csapattársak közül?
Kire Risztevszkivel néha beszélünk, de egyébként nem igazán. A meccseket nem nézem, de az eredményeket természetesen mindig figyelem. Sajnálom, hogy most a kiesés ellen kell harcolnia a csapatnak, de remélem, végül kivívja a bennmaradást, az Újpestnek ugyanis egyértelműen az NB I-ben a helye. Drukkolok neki.
Hazájával, Észak-Macedóniával sikerrel vívták meg az Európa-bajnoki pótselejtezőket, első nagy tornájára készülhet az ország válogatottja.
Büszke vagyok arra, amit elértünk, ez a lehető legjobb dolog, ami az északmacedón emberekkel ebben a nehéz időszakban történhetett, hatalmas örömet szereztünk nekik. Rengeteget vártunk rá, de megérdemeltük, úgyhogy szeretnénk majd megmutatni a kontinensviadalon, hogy nem véletlenül jutottunk ki.
Ha óriási bravúrt elérve esetleg megnyernék a csoportot Ausztria, Hollandia és Ukrajna előtt, visszatérhetne Budapestre, hiszen a C csoport győztese a Puskás Arénában játssza majd a nyolcaddöntőjét. Mennyire hiányzik a magyar főváros?
Láttam a sorsolást és a további menetrendet, az én fejemben is megfordult már ez a gondolat.
Nagyon szeretem Budapestet, imádtam ott lakni, ahogyan Újpesten futballozni is.
2018-ban voltam utoljára Magyarországon, meglátogattam az Újpestet és a barátaimat. Már csak ezért is kettőzött erővel játszom majd az Eb-n, nagyon jó lenne visszatérni.
(Borítókép: Manuel Queimadelos Alonso/Getty Images Hungary)