A Heineken és az UEFA szervezésében kedden este az első két Bajnokok Ligája-negyeddöntő előtt egy promóciós eseményen a vb-ezüstérmes, BL-győztes egykori középpályást, Mark van Bommelt kérdezhették a résztvevők. A többek között a Barcelonában, a Bayern Münchenben és a Milanban is futballozó holland játékos az Indexnek is válaszolt.
Mark van Bommel 2006-ban a Barcelona játékosaként nyerte meg a legrangosabb európai kupasorozatot. A BL-döntőben az Arsenalt győzték le a katalánok, Sol Campbell góljára Samuel Eto'o és Juliano Belletti válaszolt. A holland középpályás kezdőként lépett pályára, a 61. percben Henrik Larsson váltotta. Így emlékezett vissza karrierje egyik legfontosabb mérkőzésére.
Párizsban volt a finálé, reggeli után sétáltunk egyet a hotel közelében, aztán volt egy csapatmegbeszélés. Ebéd után csendes pihenő volt a program, kérték, hogy próbáljunk egy kicsit aludni, de abban az állapotban ez szinte lehetetlen. Minden gondolatod a mérkőzés körül forog, velem sem volt ez másként. Folyamatosan néztem az órát, délután három, délután négy, maximum 15 percre, ha elbóbiskoltam. Aztán elindultunk a stadionba, ott már magával ragadott minket a hangulat, és amikor elhangzott a kezdő sípszó, onnantól semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy megnyerjük azt a gyönyörű trófeát.
A következő kérdés arra vonatkozott, melyik volt a legjobb hangulatú stadion a középpályás életében, ahol pályára lépett. „Szerencsére szinte minden legendás arénában pályára léphettem, egyedül a liverpooli Anfield maradt ki, a vörösökkel egyszer sem csaptam össze pályafutásom során, ezt valahol sajnálom. Hogy hol volt a legjobb hangulat? Azt hiszem, a San Siróban, főleg a milánói derbin, a Derby Della Madonninán. Az olaszokról egyébként is köztudott, mennyire fanatikusak, az a rangadó azonban szinte semmihez sem fogható. Főleg, ha megnyertük.”
Az Indexnek is volt lehetősége egy kérdést feltenni a holland exfutballistának, és bár kíváncsiak lettünk volna, hogy mit gondol a jelenlegi magyar válogatottról, illetve a topligákban futballozó magyar játékosokról, végül az alábbi témában kérhettük ki Van Bommel véleményét:
Mekkora a különbség az újításoknak (VAR, 11-es- és kezezésszabály) köszönhetően a mai és az akkori futball között, amikor még aktív játékos volt? Illetve mi a véleménye a folyamatos szabályváltoztatásokról?
Támogatom a videobírót, jó dolognak tartom, mert igazságosabbá teszi a játékot, óriási tévedések már nem fordulhatnak elő. Viszont az alkalmazása még nem az igazi, sokszor egyértelmű eseteknél is percekig elemzik a történteket, ez pedig kizökkenti a csapatokat a meccs ritmusából. Biztos vagyok benne, hogy a szabálymódosítások is a futballt szolgálják, viszont néha két ugyanolyan esetet teljesen máshogy ítél meg két különböző játékvezető, így érdemes lenne egyértelműsíteni a dolgokat.
A Ki volt a legjobb játékos, aki ellen valaha pályára lépett? kérdésre némileg talán elfogult válasz érkezett. „Wesley Sneijder. Utáltam ellene játszani, nagyon boldog voltam, hogy a válogatottban csapattársak voltunk. Klubszinten viszont többször is ellenfélként találkoztunk, ha jól emlékszem hatszor, ebből ötször bohócot csinált belőlem. Alacsony volt, gyors, ballal és jobbal is remekül cselezett, ha a földön volt a labda, nem lehetett kiszámítani, mi következik tőle. Néhány sárga lapot begyűjtöttem miatta, mert nem adott más esélyt, hogy megállítsam, csak ha felrúgtam őt...”
Van Bommel a babonákról is beszélt, elárulta, hogy találkozott egészen extrém esetekkel is, de nem akarta kiadni egykori játékostársai és riválisai titkait.
Ami őt illette, először mindig a jobb cipőjét húzta fel, utána a balt, ha csapatkapitány volt, akkor mindig ő volt az első a sorban a kivonulásnál, ha viszont a válogatottban játszott, akkor csakis John Heitinga mögött lépett a pályára.
Végül a Bajnokok Ligája jelenlegi szezonjának erősorrendje is szóba került, ám Van Bommel ott sem tudott elvonatkoztatni múltjától.
Talán soha nem volt még akkora esélye a Manchester Citynek a végső győzelemre, mint most, ettől függetlenül a Bayern München sikerét várom, elvégre szép éveket töltöttem a bajoroknál. A másik ágon a Liverpool és a Chelsea is veszélyes, de a Real Madridot soha nem lehet leírni, főleg a BL-ben nem. Ráadásul ott futballozik a világ egyik legalulértékeltebb játékosa, Casemiro is, nagyon kedvelem a játékát, így nem lepne meg, ha arról az oldalról Zinédine Zidane csapata jutna majd a fináléba.
Nos, a Real az első lépést valóban megtette a döntő felé, többek között Sergio Ramos és Raphael Varane nélkül is magabiztosan győzte le a Liverpoolt 3–1-re, míg a City a vártnál nehezebben, de 2–1-re megnyerte a Dortmund elleni párharc első felvonását.
Ma este újabb két meccsel folytatódik a Bajnokok Ligája nyolcaddöntője, 21.00 órától Porto–Chelsea és Bayern–PSG a program.
(Borítókép: Adam Davy / EMPICS / Getty Images Hungary)