A Benfica szurkolói alighanem mind a mai napig szomorúan gondolnak vissza arra az 59 évvel ezelőtti napra, amikor tulajdonosuk talán a kelleténél kissé fukarabb volt, és a magyar sikeredző olyan átkot bocsátott a futballvilág akkori legjobb klubjára, amiből a csapat azóta sem tudott kimászni. Guttmann Béla 1962-es távozása óta a lisszaboni klub nem csupán minden nemzetközi finálét elbukott, többször kifejezetten szívbe markoló módon tette mindezt.
1899. január 27-én született Budapesten, eleinte tánccal foglalkozott. Labdarúgó-karrierje során játszott (és lett bajnok) az MTK-nál és az osztrák Hakoah Wiennél, majd egy amerikai túrája során kint ragadva 1926-tól New York-i klubokban szerepelt 1932-es visszavonulásáig.
Volt magyar válogatott is, tagja volt az 1924-es olimpián részt vevő keretnek, amelybe azt követően nem hívták meg, hogy a túl sok kísérő miatti nem ideális felkészülés illusztrálására társaival patkányokat lógatott az edzők szobájának ajtajára.
Nevét mégis inkább edzői karrierje miatt ismerjük, hiszen korának egyik legkiválóbb szaktekintélyét tisztelhették benne. A személyisége nem mindenki számára volt könnyen elviselhető, és ő maga sem szeretett sokáig egy helyben maradni, 12 ország 25 együttesét irányította.
A harmadik szezon végzetes
– mondta egyszer az edzősködésről.
Bajnok lett itthon az Újpesttel (1939-ben és 1947-ben is), sőt a lila-fehérekkel az első arany idején közép-európai kupát is nyert.
Volt ezt követően a Milan edzője is, a piros-feketéknél a klubon belüli nézeteltérések miatt kellett felállnia a padról, pedig vezették a bajnokságot, és végül aranyérmes is lett az együttes, ezt követően pedig mindegyik szerződésébe beleíratta, hogy munkáltatója nem rúghatja ki, ha a csapat élen áll a bajnokságban.
Kirúgtak, pedig nem vagyok sem bűnöző, sem homoszexuális. Viszlát
– mondta a sajtótájékoztatón.
Állami bajnokságot nyert a brazil São Paulót irányítva, illetve ő vezette be a támadóorientált 4–2–4-es felállást, amellyel később a brazil válogatott 1958-ban felülhetett a világ trónjára.
Ezután visszatért Európába, ahol rögvest bajnok lett a Portóval, majd egy év múlva a nagy rivális Benficához szerződött, ahol a legnagyobb sikerek érkeztek – pedig gyorsan megvált a felnőttcsapat húsz játékosától...
A lisszaboni csapattal két bajnoki cím mellett két BEK-et is nyert!
A Puskás Ferenc fémjelezte legendás Real Madrid nyerte meg a Bajnokok Ligája elődjének első öt kiírását, az 1960–1961-es kiírásban viszont a nagy rivális Barcelona már az első fordulóban búcsúztatta a címvédőt, és egészen a döntőig menetelt, ott azonban hiába talált be Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a katalánoknál, a Benfica 3:2-re győzni tudott.
A Barcelona elleni finálé
Egy évvel később a királyi gárda újra döntős volt, és ha már ott volt, Puskás Ferenc be is rámolt három gólt Guttmannéknak, más kérdés, hogy Eusébióék 0:2-ről és 2:3-ról is felállva végül 5:3-ra nyertek – az akkor berobbanó, 20 éves portugál csatár kétszer volt eredményes a fináléban.
A Real Madrid elleni finálé
A trénert ez persze nem annyira lepte meg, hiszen a szóbeszéd szerint a szünetben azzal biztatta a játékosait, hogy az ellenfél már hullafáradt, simán nyernek, rúgnak egy ötöst a rekordgyőztesnek. És lőn.
Sosem zavart, ha az ellenfél gólt szerzett, mert mindig azt gondoltam, hogy mi még többet tudunk lőni.
A fináléra 1962. május 2-án Amszterdamban került sor, a második BEK-győzelem után pedig Guttmann úgy érezte, hogy megérdemelne egy kis pluszjuttatást, de António Mundrunga klubelnök nem kívánt (a beszámolók szerint 65 százalékos) fizetésemelést adni a sikeredzőnek, mondván, ez nem szerepel a szerződésében.
Guttmannt annyira feldühítette a szerinte zsugori főnöke reakciója, hogy mielőtt rácsapta volna az ajtót, megátkozta a klubot:
a Benfica nem nyer nemzetközi kupát a következő 100 évben!
A tréner Uruguay felé vette az irányt, ahol a Penarol edzője volt, majd ténykedett Ausztriában, visszatért egy évre a Benficához, volt Svájcban, Görögországban és végül még egyszer a Portónál is edző, az 1973–1974-es idényben ült utoljára profi csapat kispadján.
A lisszaboniak talán maguk sem gondolták, hogy ilyen babonákban kellene hinniük, és a Norrköping, a Dukla Praha és a Feyenoord legyőzése után ismét a fináléban találták magukat, a londoni Wembley-ben pedig Eusébio góljával vezettek a szünetben a Milan ellen. A második félidő ezúttal viszont az ellenfél fölényét hozta, José Altafini, avagy Mazzola két góljával a piros-feketék fordítottak.
Két évvel később a negyeddöntőben a Real Madridot, az elődöntőben az akkor még Vasas ETO Győr névre hallgató zöld-fehéreket ejtette ki a Benfica, de a másik milánói csapat, az Inter Jair szünet előtt szerzett találatával túl erősnek bizonyult.
Újabb három évre rá a Vasas és a Juventus kiejtése megint BEK-döntőt eredményezett, ahol a Real Madridot búcsúztató Manchester United érkezett ellenfélül. A „vörös ördögök” Sir Bobby Charlton góljával kerültek előnybe, és bár erre Jaime Graca még felelt, a hosszabbításban az angolok kilenc perc alatt háromszor is betaláltak, és végül fölényesen, 4:1-re nyertek.
Az elitsorozatban húsz évet kellett várni az újabb fináléra ezt követően, a négy között a királyi gárdát kiejtő PSV gól nélküli játékidő után büntetőpárbajban verte meg a Benficát, egyedül a hatodik körben rúgó António Veloso hibázott a játékosok közül.
A csapat azóta csupán egyszer jutott el a legrangosabb európai kupaviadal fináléjába, 1990-ben a Realt és a Bayernt is búcsúztató Milan elleni finálé előtt Eusébio kiment az 1981-ben elhunyt edző sírjához, hogy könyörögjön az átok megtöréséért, viszont ez sem vezetett sikerre, Frank Rijkaard góljával a piros-feketék lettek a BEK-győztesek.
A kettő között volt még egy kétmeccses párharc az UEFA-kupa döntőjében az Anderlechttel szemben elbukva – pedig a visszavágón az első meccses 1–0-s vereséget követően még egy rövid idei vezetett is a Benfica –, majd a 2010-es évek elején egymást követő két idényben is Európa-liga-döntőzött a csapat.
Előbb a Chelsea a rendes játékidő 93. percében döntött, majd a torinói döntőben rekordgyőztes Sevilla tizenegyespárbajban kerekedett felül a Juventust a hazai fináléjától elütő portugálokon.
Utóbbit megelőzően Jorge Jesús vezetőedző és a játékosok is csak nevettek az átok felvetésén, azóta viszont még csak döntőben sem volt a Benfica...
Az átok hatásai – az elveszített nemzetközi finálék
| dátum | helyszín | sorozat | döntő | eredmény |
| 1963. május 22. | Wembley, London | BEK | Benfica–Milan | 1:2 |
| 1965. május 27. | San Siro, Milánó | BEK | Benfica–Inter | 0:1 |
| 1968. május 29. |
Wembley, London | BEK | Benfica–Manchester United | 1:4 – h. u. |
| 1983. május 4. 1983. május 18. |
Heysel, Brüsszel Estádio da Luz, Lisszabon |
UEFA-kupa | Anderlecht–Benfica Benfica–Anderlecht |
1–0 1–1 össz.: 1–2 |
| 1988. május 25. |
Neckarstadion, Stuttgart | BEK | Benfica–PSV | 0–0 – 11-esekkel 5–6 |
| 1990. május 23. |
Praterstadion, Bécs | BEK | Benfica–Milan | 0–1 |
| 2013. május 15. | Amsterdam Arena, Amsterdam | Európa-liga | Benfica–Chelsea | 1–2 |
| 2014. május 14. | Juventus Stadion, Torino | Európa-liga | Benfica–Sevilla | 0–0 – 11-esekkel 2–4 |
Borítókép: Guttmann Béla – Keystone / Hulton Archive / Getty Images