Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt jelentette be Sir Alex Ferguson, hogy az idény végén felhagy az edzősködéssel, a Manchester United pedig azóta is hiába vár az újabb bajnoki címére. Megvizsgáltuk, hogy mire mentek a legendás skót utódai a „vörös ördögök” kispadján, egyelőre mindenkiről elmondható, hogy nagy az a bizonyos kabát.
Aligha kell bárkinek is bemutatni az év végén a 80-at betöltő trénert, de azért az illendőség csak megköveteli, hogy egy picit elmerüljünk a pályafutásában.
Labdarúgóként indult, és többek között a Rangersnél is szerepelt, 41 bajnokin 25 gólt szerzett a 180 centis csatár.
Trénerként viszont igazi legenda vált belőle, az Aberdeennel három bajnoki cím és négy Skót Kupa-siker mellett a Kupagyőztesek Európa-kupáját és az európai Szuperkupát is megnyerte, majd 1986-ban – egy kisebb válogatottbeugró után – a Manchester Unitedhez szerződött.
Azt nehéz lenne állítani, hogy rögvest jöttek a sikerek, hiszen az első trófeára 1990-ig kellett várnia, ezt az FA-kupa-győzelmet később még négy követte. Ezután azonban alaposan belelendült a gárda, amely az irányításával 13(!) bajnoki címet, négy Ligakupát, 10 angol Szuperkupát, két Bajnokok Ligáját, KEK-et, európai Szuperkupát, Interkontinentális Kupát és klubvilágbajnokságot is nyert.
A sikert sikerre halmozó trénert minden létező fórumon megválasztották az év legjobbjának – ez persze aligha meglepő.
A rendkívüli motivátor – és a játékosai haját a fejükről is leordító – szakember napra pontosan nyolc éve, 2013. május 8-án jelentette be, hogy az idény végén visszavonul, búcsúzóul pedig összejött a „vörös ördögök” azóta is rekordot jelentő 20. angol bajnoki címe.
Sir Alex Ferguson irányítása volt a klub történetének aranykorszaka, azóta azért lényegesen kevesebb siker jött össze, egyből a skót távozása után jött a hazai Szuperkupa-siker, 2016-ban FA-kupa-, majd angol Szuperkupa-győztes lett a gárda, 2017-ben pedig az angol Ligakupa és az Európa-liga trófeája került be a vitrinbe – a 26 év alatt nyert 38 trófeához képest a nyolc év alatt összegyűjtött öt azért lényegesen visszafogottabb mutatónak számít.
Bár a Premier League-elsőséget már odaadhatjuk a városi rivális Citynek, a négyéves csendet hamarosan megszakíthatja a United, hiszen a Roma kiejtésével bejutott az Európa-liga döntőjébe, ahol az ellenfél a spanyol Villarreal lesz.
Ferguson irányításával – a transfermarkt.de statisztikái szerint – 1284 tétmérkőzésen lépett pályára a Manchester United, ezeken 793 győzelem, 268 döntetlen és 223 vereség volt a mérleg 2483–1199-es gólkülönbség mellett – átlagosan 2,06 pontot szerzett a klub fellépésenként.
Nézzük, mire mentek utódai a klubnál!
SAF előtt Matt Busby volt a sikerkovács, öt bajnoki cím (ketten a 20 aranyból 18-at hoztak össze), két FA-kupa-győzelem (7/12), öt angol Szuperkupa (15/21) és egy BEK-siker (3/3) volt a „vörös ördögök” termése, „a jól bevált gyakorlaton ne változtass” elv mentén pedig a manchesteriek egy újabb skótban látták a jövendőbeli sikereket.
Az Evertonnal jól szereplő, bár a négy nagy (Manchester United, Arsenal, Chelsea, Liverpool) otthonában 43 meccsen át nyeretlen David Moyes 2013. július 1-jén nagy reményekkel érkezett, és hatéves szerződést kötött a klubbal. Hiába csábította magával a liverpooli középpályán remeklő Marouane Fellainit, és nyerte meg a klub az angol Szuperkupát, ebből a hat idényből egy teljes sem lett!
Moyest 2014. április 22-én menesztették, miután az Everton is győzni tudott az Old Traffordon. Az együttes a szeptembert a 12. helyen zárta, és bár novemberben az 5. pozícióig kapaszkodott, ezt követően újabb visszacsúszás jött, és végül csak hetedikként ért a célba. A Bajnokok Ligájában a csoportkört és az Olympiakosz elleni nyolcaddöntőt még túlélte az együttes (pedig a görögországi első felvonáson 2–0-ra kikapott), a Bayern München viszont már túl erősnek bizonyult.
A Manchester United kispadján 51 tétmeccs adatott meg a számára, ebből viszont 26 siker és tíz iksz mellett 15-öt is elveszített a meccsenként 1,73 pontot átlagoló gárda.
Az idényt a klublegenda fejezte be játékos-edzőként. A walesi válogatott kapitányának így csak négy meccs jutott a „vörös ördögök” kispadján, ezeken hét pontot szerzett a gárda (1,75 pont).
Az együttessel játékosként 34 trófeát nyerő szélső asszisztensként maradt a klubnál Louis van Gaal kinevezését követően, és bár többek között a holland is azt várta, hogy Giggs követi őt a kispadon, végül nem ebbe az irányba ment el a történet.
A holland tréner vitathatatlanul kiemelkedő – és nagyjából ugyanilyen nehezen elviselhető – alakja volt a futballnak, az Ajaxszal a legendás Milant legyőzve BL-győztes lett, de nyert UEFA-kupát, európai Szuperkupát (ezt a Barcelonával is megismételte) és Interkontinentális Kupát is, lett bajnok a Barcelonával, az AZ Alkmaarral, a Bayern Münchennel, a holland válogatottat pedig világbajnoki bronzéremig vezette 2014-ben.
Kevesen kérdőjelezték meg ezt követően a manchesteri kinevezését, de neki sem sok siker adatott meg, az itt eltöltött két éve alatt egy FA-kupa került a vitrinbe. Első idényében a többek között Ángel Di Maríát is megkaparintó klub a gyenge kezdés ellenére december elején már dobogós volt a bajnokságban, végül a negyedik lett, így egy év kihagyással visszatérhetett az európai porondra. A második évadban rosszabb gólkülönbsége miatt a városi rivális Cityvel szemben az ötödik helyre szorult, így nem jött össze az újabb BL-kvalifikáció, de az elitsorozatba visszatérés sem volt hosszú életű, hiszen a Wolfsburg és a PSV mögött csak csoportharmadik lett a gárda, amely az Európa-ligából a Liverpoollal szemben esett ki.
Van Gaal az elődeinél jobb pontátlagot (1,81) hozott, de ez sem mentette meg az állását.
Nagyjából van Gaal leírásából minden elmondható a portugálra is, hiszen nyert BL-t a Portóval (sőt UEFA-kupát is) és az Interrel is, lett bajnok a Chelsea-vel és a Real Madriddal is, együtteseivel pedig elképesztő hazai veretlenségi szériákat épített ki.
Olyanra is ritkán került sor viszont – különösen a kezdeti nagy sikerek után –, hogy ne különbözött volna össze, akivel lehet, nagyjából csak a fába nem kötött bele az önérzetes portugál.
A „vörös ördögöket” a két éve alatt ő sem tudta visszavezetni Anglia csúcsára, csupán a hatodik lett a 2016–2017-es idényben, viszont azt azért a javára kell írni, hogy a klub megnyerte az angol Szuperkupát, a Ligakupát és az Európa-ligát is, ilyen trófeahalmozásra pedig régen volt már példa.
A következő kiírásban ezüstérmes lett az együttes, ami szintén régen látott magasságokat jelzett, igaz, az FA-kupa döntőjében a Chelsea-vel szemben alulmaradt Mourinho legénysége, a BL-ben pedig a csoportgyőzelem után a Sevilla búcsúztatta az angolokat.
A harmadik éve végzetes lett, a december közepi, Liverpooltól elszenvedett hazai zakó már az ötödik volt a PL-idényben, a csupán hatodik helyen tanyázó együttes a Ligakupából is gyorsan kizúgott, és bár a BL-ben csoportmásodikként továbbment, Mourinhónak megköszönték a szolgálatait.
A legutóbb a Tottenhamnél ténykedő, nyártól az AS Romát irányító portugál az utolsó két vereségével kicsit rontott a mérlegén, majdnem két pontot átlagolt a klub élén (1,97).
A helyére az 1999-es triplázás egyik főszereplője, a Bayern München elleni BL-döntő győztes gólját szerző norvég került. Irányításával a csapat a hatodik maradt a PL-ben, az elitsorozatban kisebb meglepetésre a PSG elleni 0–2 ellenére még továbbjutott, a Barcelona viszont már leküzdhetetlen akadálynak bizonyult.
Az új idény döcögősen indult, október végéhez közeledve csupán a 14. volt a gárda, de nagy hajrával végül bronzérmes lett, az FA-kupában, a Ligakupában és az Európa-ligában pedig egyaránt elődöntőig jutott.
A jelenlegi kiírásban még eggyel feljebb lépett a csapat, minden bizonnyal ezüstérmes helyen zár a városi rivális City mögött, az FA-kupában a Leicester elleni negyeddöntő, a Ligakupában a Manchester City elleni elődöntő jelentette a végállomást, és bár a BL halálcsoportjából a PSG és az RB Leipzig mögött csak a harmadik lett az MU, az Európa-ligában a Real Sociedad, a Milan, a Granada és a Roma kiejtésével készülhet a május 26-i döntőre.
Pályafutását eddig Mourinho manchesteri ténykedéséhez lehet hasonlítani, a csütörtöki El-ütközettel előzte meg a meccsek számában (145–144), mindketten 31-szer ikszeltek, a portugálnak pedig eggyel kevesebb ütközeten is eggyel több győzelme van (1,93).
Röviden így lehetne összegezni, hiszen ha még fel is ér az El csúcsára a gárda, akkor is messze van egyelőre a Ferguson-éra remeklésétől. A skót menedzser távozása óta 447 tétmeccset játszott le az együttes, átlagosan 1,89 pontot (Fergusonnal 2,06) és 1,74 gólt (1,93) szerezve, 0,98-at (0,93) engedve.
Persze ha a norvéggal most beindul a trófeaeső, alighanem kevés manchesteri szurkolót fog érdekelni az elmúlt nyolc év...
| menedzser | mikor | meccs | siker | iksz | zakó | gólkül. | pont-átlag |
| Sir Alex Ferguson | 1986–2013 | 1284 | 793 | 268 | 223 | 2483–1199 | 2,06 |
| David Moyes | 2013–2014 | 51 | 26 | 10 | 15 | 87–56 | 1,73 |
| Ryan Giggs | 2014 | 4 | 2 | 1 | 1 | 8–3 | 1,75 |
| Louis van Gaal | 2014–2016 | 103 | 54 | 24 | 25 | 159–101 | 1,81 |
| José Mourinho | 2016–2018 | 144 | 84 | 31 | 29 | 251–129 | 1,97 |
| Ole Gunnar Solskjaer | 2018– | 145 | 83 | 31 | 31 | 275–148 | 1,93 |
| Sir Alex Ferguson óta | 2013– | 447 | 249 | 97 | 101 | 780–437 | 1,89 |
(Borítókép: Sir Alex Ferguson másodszor nyeri meg a Bajnokok Ligáját a Manchester Uniteddel – Etsuo Hara / Getty Images)