Szombaton kikapott az RB Leipzig, a Bayern München pedig 6–0-ra nyert a Borussia Mönchengladbach ellen a Bundesliga 32. fordulójában, ezzel matematikailag is bebiztosította bajnoki címét, ami sorozatban már a kilencedik a német rekordbajnoknak. A siker sok összetevős, nem csak jó játékosok kellenek az egyeduralomhoz. Ez egy tudatos építkezés gyümölcse.
Az európai topligákban a Juventus büszkélkedhet még egymás után kilenc bajnoki címmel, a torinóiak a 2011–2012-es idénytől a 2019–2020-as kiírásig uralták a Serie A-t. A „zebrák” mellé most a Bayern München is fellépett, az együttesnek pedig jó esélye van, hogy tovább írja a történelmet.
A meccsek a pályán dőlnek el, ugyanakkor rendkívül fontos, hogy egy klub jó kezekben legyen. Münchenben Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge garancia volt a sikerekre.
Hoeness tavaly 40 év után vonult háttérbe, egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy ő játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy a Bayern globális szuperkklubbá nőtte ki magát. A játékosként világ- és Európa-bajnok szakember fiatalon egy sérülés miatt fejezte be pályafutását, 1979-től klubmenedzser lett, 2009 novemberétől pedig klubelnökként tevékenykedett.
A bajorokat az sem viselte meg, hogy Hoeness 2014-ben adócsalás miatt börtönbe került, 2016 elején helyezték szabadlábra. A másfél évvel ezelőtti elnökválasztáson már nem indult el, utódja a korábbi Adidas-vezér, Herbert Hainer lett.
Hoenesstől egyszer megkérdezték, nem gondolja-e úgy, hogy túl unalmas a Bundesliga, mert a Bayern egymás után nyeri a bajnoki címeket. Frappáns választ adott:
Uraim, most mit csináljak? Mikor holnap bemegyek az edzőközpontba, mondjam el mindenkinek az öltözőben, hogy figyeljetek ide, mostantól csak fél gőzzel játsszatok?!
A kétszeres aranylabdás Rummenigge 1991-től dolgozik a Bayern vezetőségében, 2002-től a klubot működtető gazdasági társaság vezérigazgatója, a jövő év elejétől Oliver Kahn követi a pozícióban.
Hoeness és Rummenigge sok mindenben különböznek, sok mindent másképp láttak, voltak viták és nézeteltérések, volt, hogy nyilvános sajtótájékoztatón osztották ki a komplett német sportsajtót.
Ami azonban a legfontosabb, hogy felelős gazdálkodást folytattak, észszerűen építkeztek, a „Mia san mia-gént” egyszerűen belekódolták a játékosokba, az alkalmazottakba, mindenkibe, aki a klubhoz tartozik és tartozott.
A 2010–2011-es idényt a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund nyerte meg, Münchenben pedig vakarhatták a fejüket a folytatást illetően. Jupp Heynckest nevezték ki vezetőedzőnek, akitől minél gyorsabb megoldást vártak.
A 2011–2012-es szezonban a BVB azonban bebizonyította, hogy továbbra is képes stabil teljesítményt nyújtani. A bajnokságban nem jött ki a lépés a Bayernnek, annak ellenére sem, hogy a csapat érezhetően fejlődött.
A fekete-sárgák ismét megnyerték a bajnokságot, a Német Kupa döntőjében pedig 5–2-re legyőzték a Bayernt. A bajoroknak a Finale Dahoam, azaz a hazai Bajnokok Ligája-döntő jelenthetett volna gyógyírt, de a Chelsea végül borsot tört a németek orra alá.
A kudarc azonban erősebbé tette az együttest, amely a következő idényben lehengerlő futballal rukkolt elő, rekordokat döntött, nagy győzelmeket aratott, és a német bajnokság mellett a kupát és a BL-t is megnyerte.
Arjen Robben és Franck Ribéry kiváló formában játszott, a francia szélső sokak szerint Aranylabdát érdemelt volna, de végül nem kapta meg az elismerést. Később úgy nyilatkozott, úgy érezte, ellopták tőle a díjat.
A Bayern ekkor vált igazán kompakt csapattá, a szurkolók nem véletlenül skandálták minden mérkőzésen, hogy „Super Bayern, Super Bayern, hej hej!”
A szupercsapatot aztán 2013 nyarától Pep Guardiola vette át. A katalán vezetőedző Németországban sikert sikerre halmozott, a Bundesligában egész egyszerűen nem talált kihívóra az együttes.
A mutatott játék kissé változott, a gárda többet passzolt, és igyekezett az ellenfél kapujához minél közelebb helyzetbe kerülni.
Philipp Lahm – akit Guardiola a valaha volt legintelligensebb játékosnak nevezett, akivel együtt dolgozott – a The Guardianen írt jegyzetében nemrég arról írt, hogy a tréner olyan szenvedéllyel dolgozik nap mint nap, amilyet még senki másnál nem tapasztalt.
A 2014-es brazíliai világbajnokságot megnyerő német válogatott gerincét Bayern-játékosok adták, a döntőn Bastian Schweinsteiger maga volt Németország.
Guardiolát sok kritika érte, hogy saját képére formálta a Bayernt, ám irányítása alatt továbbra is kiváló volt a csapategység, és ez volt a kulcs a sikerekhez.
Rafinhával például azért hosszabbítottak szerződést, mert a brazil védő zenét hozott az öltözőbe – a szambakirály olyan hangulatot varázsolt, amiről minden edző álmodik.
David Alaba és Franck Ribéry testvérként szerették egymást, Jérome Boateng pedig grillpartikat szervezett a saját otthonában. Az egész csapat olyan volt, mint egy vagány középiskolai osztály.
Carlo Ancelotti és Niko Kovač irányítása alatt sem volt minden fenékig tejfel a klub háza táján. Az olaszt 60 meccs után menesztették, Heynckes beugróként ismét rendet tett.
Kovačnak 65 meccs után köszönték meg a munkáját. Állítólag mindkettőjüket fúrták a rutinos hangadó játékosok, akik megérezték, hogy megrendülhet a csapatösszhang.
Mindezek ellenére a Bayern akkor is bajnokságot tudott nyerni, amikor nem neki állt a zászló.
Többször előfordult, hogy gödörbe került az együttes, ám a riválisok sosem tudták kihasználni a müncheniek botlását.
Idén az sem rendítette meg a gárdát, hogy a német sajtó sokat lovagolt a Hasan Salihamidžić sportigazgató és Hansi Flick vezetőedző közötti konfliktusokon.
Az évek során átalakult a csapat magja: Philipp Lahm és Bastian Schweinsteiger is visszavonult, nincs már Franck Ribéry és Arjen Robben sem, Thiago tavaly nyáron távozott, idén pedig David Alaba, Jérome Boateng és Javi Martínez is búcsút int a klubnak.
Távozik Hansi Flick vezetőedző is, a helyét Julian Nagelsmann veszi át. A legnagyobb kihívó továbbra is a Borussia Dortmund és az RB Leipzig lehet, ha Münchenben azonban továbbra is megőrzik identitásukat, nagy gond nem lehet.
Mert ez a csapat ettől jó: tudják, hogy mit jelent a Bayern Münchenhez tartozni.
(Borítókép: Matthias Schrader / AFP)