Hiába tett meg a pályán és azon kívül is mindent a vasárnap lezárult NB II.-es szezonban a Vasas, Schindler Szabolcs együttese egy rapszodikus év után végül, ha csak egy hajszállal is – pontazonossággal, de kevesebb győzelemmel a Gyirmóttal szemben –, de lemaradt az élvonalról, és a következő idényt is a másodosztályban kénytelen tölteni. Nagy Miklóst, a klub sportigazgatóját kérdeztük a kialakult helyzetről, jövőképről és sok minden másról.
Nehéz napokon van túl?
Az egész év nagyon nehéz és küzdelmes volt, ám az utolsó napok valóban még nehezebbek – mondta az Indexnek Nagy Miklós. – De a nyíregyházi vereség és az azt követő időszak volt igazán embert próbáló, hiszen ott csúszott ki a sorsunk a kezünkből. Egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani a szezonunkat, rosszul kezdtünk, aztán talpra álltunk, voltak örömteli pillanataink, de a végén sajnos nem értük el a kitűzött céljainkat.
A bajnokság kezdete előtt úgy fogalmazott: a 2020 nyarán történt szakmai és anyagi lépéseknek akkor van igazán létjogosultságuk, ha feljutnak az élvonalba. A történtek után hogyan viszonyul a témához?
Mindenképpen fel akartunk kerülni az NB I.-be, már a bajnokság előtt egyértelműen beszéltünk a terveinkről, így óriási kudarcként éljük meg, hogy nem sikerült. Nagyon komoly lépéseket tettünk ennek érdekében, nemcsak anyagilag, hanem munkában és befektetett energiában is.
A szurkolók és a közvélemény részéről is jogos elvárás volt a csapattal szemben az osztályváltás, és bár ezek az invesztíciók vélhetően a következő szezonban is éreztetik majd a pozitív hatásukat, de vesztettünk egy évet, ami minden szempontból komoly probléma.
Csalódott konkrét játékosokban, akiktől esetleg jobb teljesítményre számított volna? Lesznek „bűnbakok”?
Semmiképpen nem szeretnék bűnbakokat keresni és néhány ember nyakába varrni a történteket, már csak azért sem, mert ez egy csapatjáték, a felelősség is közös, és mert ez rettenetesen összetett dolog. Azt, hogy a sikertelenségnek szakmai, mentális vagy egyéb okai voltak, azt a következő napokban elemezzük ki a vezetőséggel és a szakmai stáb tagjaival. Nem szeretnénk elhamarkodottan értékelni, ez egyébként sem volt jellemző ránk, a Győr elleni utolsó bajnokiig mindig csak a következő feladatra koncentráltunk.
Szeptember 8-án, a 7. fordulót követően nevezték ki Schindler Szabolcsot vezetőedzőnek, aki a 11. helyen vette át a csapatot Bene Ferenctől. A sportban nincsen ha, de érzése szerint meglett volna a feljutás, ha már a nyári felkészülést is a Békéscsabáról érkező szakemberrel kezdik el?
Nem merném ezt egyértelműen kijelenteni, hiszen ahogy ön is fogalmazott, sem a sportban, sem az életben nincsen ha. Ilyen fejtegetésekbe tehát felesleges belemenni, az mindenesetre tény, hogy a 6. fordulót követően, két győzelem, három döntetlen és egy vereség után léptük meg az edzőváltást. A következő játéknapon megbízott edzőként még Tóth András irányított, éppen a Debrecen elleni rangadón, amely 1–1-re végződött. Utána érkezett Schindler Szabolcs, akinek szüksége volt egy kis időre, amíg megismerte a játékosokat és a csapatot, ez sajnos újabb három nyeretlen mérkőzést eredményezett.
Ez volt a mélypont, 16. helyen álltunk a tabellán, a megszerezhető 30 pontból pedig csupán 11-et gyűjtöttünk.
A következő 10 fordulóban viszont a Pécs elleni döntetlent leszámítva kilenc meccset megnyertünk, így visszakapaszkodtunk az élmezőnybe. Sajnos az év zárása nem sikerült, az utóbbi másfél év egyetlen hazai vereségét szenvedtük el a Békéscsabától, pedig ha nyerünk, már télen feljutó helyről várhattuk volna a folytatást. A tavaszi idényt jól kezdtük, legyőztük többek között a Budaörsöt és a listavezető Debrecent, de egy szolnoki vereség ismét megszakította a sorozatot. A rivális Gyirmóttal és a bajnoki hajrában a Soroksárral döntetlent játszottunk, de a nyíregyházi vereségig minden más mérkőzést megnyertünk. Összességében tehát abban az időszakaszban, amikor már Schindler Szabolcs irányított, eredményességben egyértelműen hatékonyabb lett a csapat.
Ha visszatekint a szezonra, van valami, amit megbánt, vagy amit utólag másképp csinálna?
Ha minden tökéletes lett volna, akkor most arról beszélgetnénk, hogy hogyan készülünk az NB I.-re. Mivel nem értük el a célunkat, ki kell értékelni, hogy hol hiányzott az a nüansz, amivel lemaradtunk a feljutásról. Az elején elhullajtott 19 pont nagyon bántó, ahogyan a nyíregyházi vereség is, bár annak volt már előjele, hiszen reálisan értékelve Soroksáron a döntetlen ránk nézve volt hízelgő.
Költségvetése tekintetében a Vasas – a Debrecen mellett – egyértelműen kiemelkedett a másodosztályból. A napokban közzétett adatok alapján azonban az NB II.-ben jövőre lényegesen alacsonyabb bevétellel számolhatnak a klubok, mint az élvonalban. Mekkora problémát jelent ez az egyesületnek?
Három napja zárult le a bajnokság, a következő szezonra vonatkozó szponzorációs szerződésekről már folynak a tárgyalások, és nagyon bízom benne, hogy a szponzoraink támogatását a jövőben is élvezhetjük. Az előző szezonban az NB II.-ben realizálható bevételekhez képest elsősorban tulajdonosi hozzájárulásból erőn felül invesztáltunk, mert úgy gondoltuk, hogy az NB I.-es tagság eléréséhez határozott lépésekre és az NB I.-hez közelítő feltételekre van szükség – bár a költségvetésünk azért így is elmaradt az átlagos NB I.-es szinttől. Egy hajszállal elcsúsztunk, egyetlen pont hiányzott a feljutáshoz, de ilyen a sport, viselnünk kell a következményeit a szakmai szempontok mellett anyagilag is.
Anélkül, hogy a játékosok zsebében turkálnék, jelentős prémiumtól estek el, hogy nem sikerült az osztályváltás?
A játékosokkal kötött szerződések határozottan és több szempontból is olyan motivációs feltételeket tartalmaztak, amelyek az élvonalba jutásra ösztökélték a futballistákat. A feljutás elmaradásának komoly anyagi következményei is lesznek.
A stadion névadójának, Illovszky Rudolfnak egyik ikonikus mondata olvasható a hosszanti lelátó falain: „Vasas-szív nélkül nincs igazi Vasas-futball”. Érezte a csapaton azt a bizonyos Vasas-szívet?
A nagy elődök árnyékában méltatlan lenne összehasonlításokat tenni.
Egyénileg számos gyenge teljesítményt láthattunk, sokszor egy találkozón belül többet is, amit nem tudtunk elviselni.
Azonban ha csapatszinten nem lett volna meg az akarat, akkor nem tudtunk volna annyi pontot menteni a hosszabbításokban. Az már más kérdés, hogy el sem szabadott volna jutnunk odáig, hogy a hajrában még izgulnunk kellett, de a Kazincbarcikát és a Siófokot is a 90. perc után szerzett góllal győztük le, ahogyan a Soroksár ellen is az utolsó másodpercekben egyenlítettünk. Amivel egyértelműen adósak maradtunk, az a Vasashoz méltó, markáns stílusjegyeiről felismerhető szervezett támadójáték, holott a keretünk erre képes lett volna.
Több olyan futballista is Angyalföldre igazolt a közelmúltban, akikre korábban a nemzeti csapatban is számítottak, ám Marco Rossi egyik alaptézise, hogy nem válogat a másodosztályból. Fel vannak rá készülve, hogy meghatározó játékosokat veszíthetnek el?
Nem tartok ettől, mert az volt a stratégiánk egyik fő eleme, hogy nem egyéves szerződéseket kötöttünk, hosszú távban gondolkodtunk. A koncepciónk többek között arról szólt, hogy az NB II.-ben megerősödve egy összeszokott csapattal jussunk fel, és az élvonal első éve ne a csapatépítésről szóljon, hanem csak a kirakós néhány darabja kerüljön majd a helyére.
A drukkerek a vasárnapi, Győr elleni mérkőzés után a stadionon kívül, válogatott szidalmak közepette várták a csapatot. Találkoztak végül a futballistákkal, esetleg önnel is?
Igen, jó néhányan kimentünk hozzájuk, és beszélgettünk velük. Teljes joggal kértek számon minket, vállaltunk valamit, amit nem tudtunk teljesíteni. A szurkolókat sajnálom leginkább ebben a történetben, akik újra élvonalbeli Vasas-meccseket szerettek volna látni az Illovszky Rudolf Stadionban. Egy ilyen felfokozott hangulatban persze nehéz volt szakmai mélységekbe belemenni, annyit azonban megígértem nekik, hogy mindenképpen megkeressük azokat a hibákat, amelyeket a következő szezonban már nem követhetünk el újra, ez a kudarc nem veszi el a kedvünket, és egy év múlva, az utolsó bajnokit követően remélhetőleg teljesen más kontextusban beszélgetünk majd.
Hogyan tovább? A Vasas Kubala Akadémia korosztályos csapatai remekül teljesítettek az idei szezonban, épülhet a fiatalokra a jövő csapata, vagy ezen a nyáron is inkább a rutinos labdarúgók megszerzésére törekednek majd?
Az arany középutat, a tapasztalt és fiatal játékosok arányát kell megtalálnunk a keretben és az adott mérkőzéseken egyaránt. Egyértelmű, hogy az előző időszakban erőn felül teljesítettünk az átigazolások terén, nem fogunk minden szezonban ennyi játékost szerződtetni, most sem ez a terv. El kellett indulnunk valahonnan, változtatni kellett, hogy újra reális esélyünk legyen a feljutásra, hiszen ez előtte két évig nem sikerült. Most végig harcban voltunk, ugyanannyi pontot szereztünk, mint a már feljutó Gyirmót, de ez is kevésnek bizonyult. Egy keret sosincs kész, nyilván alakítanunk kell majd rajta, de közel sem olyan drasztikus módon, mint egy évvel ezelőtt.
Az akadémia vezetőjeként érkeztem a felnőttcsapathoz, rengeteg munkát invesztáltam a Vasas utánpótlásába, természetesen nagyon szeretném, ha minél több fiatal kapna szerepet a felnőttcsapatban.
Kész tervünk volt arra, hogy ha feljutottunk volna az élvonalba, indítottunk volna egy NB III.-as tartalékcsapatot, ahol a fiatal tehetségek bizonyíthatnak és szokhatják a felnőtt futball légkörét. Az egyéb hátrányai miatt tehát stratégiai szempontból is nagy érvágás számunkra, hogy még egy évet a másodosztályban kell töltenünk, hiszen így erre sem nyílik lehetőségünk. Tesszük a dolgunkat tovább, és biztos vagyok benne, hogy a fiatalokba fektetett munkánk hosszú távon kifizetődik.
(Borítókép: vasasfc.hu)