Rég nem látott izgalmakat hozott a spanyol labdarúgó-bajnokság idei szezonja, egészen a 38. fordulóig kérdéses volt ugyanis a bajnok kiléte. Az utolsó játéknapon aztán a szinte egész évben listavezető Atlético Madrid nem hibázott, 2–1-re legyőzte a Valladolidot, így története 11. La Liga sikerét aratta, Diego Simeonéval pedig másodszor tört borsot a Real Madrid és a Barcelona orra alá.
Előzetesen sem tartották esélytelennek a matracosokat, már csak azért sem, mert a két legnagyobb riválisnál bőven akadtak problémák. Lionel Messi sorsa hetekig témát szolgáltatott a labdarúgó társadalomnak és bár végül az argentin maradt a katalánoknál, nem önszántából, az akkori vezetőség ugyanis meggátolta a távozását.
Emellett új edző, Ronald Koeman ült le a kispadra, aki egyrészt hasonló topklubnál még sohasem dolgozott – a holland válogatottat ne vegyük ide, hiszen egy nemzeti együttes irányítása teljesen más feladatokat igényel –, másrészt a Barcánál nyáron uralkodó viszonyoknál ideálisabb helyzetben is vettek már át csapatot és akkor még finoman fogalmaztunk...
A címvédő Real Madridnál leginkább a nyári átigazolásokkal, pontosabban azok hiányával voltak elégedetlenek a szurkolók. Meg persze azzal, hogy Zinédine Zidane továbbra is ragaszkodott rutinos, ám egyre idősebb sztárjaihoz és vagy csak ritkán, vagy egyáltalán nem adott esélyt a fiataloknak a bizonyításra. Legtöbbjüktől véglegesen megvált az egyesület, néhányukat kölcsönadott és bár utólag persze okos az ember, de elnézve a királyiak idei játékát, Sergio Reguilón, Dani Ceballos, Martin Ödegaard, Marcos Llorente, Achraf Hakimi, vagy éppen Luka Jovics elfért volna a keretben...
Ehhez képest Diego Simeone az előző szezont feláldozta a csapatépítés oltárán és gyakorlatilag a középhátvédektől a középcsatárig a komplett tengelyt kicserélte. A legnagyobb fogás viszont egyértelműen a Barcelonánál kegyvesztetté vált Luis Suárez nyári megszerzése volt, az uruguayi elengedését alighanem azóta is bánják a Camp Nouban, hiszen oroszlánrészt vállalt az Atleti bajnoki címében.
De ne szaladjunk ennyire előre, érdemes a szezon első meccsét felidézni, ahol a fővárosiak erődemonstrációt tartottak a Granada ellen és 6–1-es kiütéses győzelemmel üzentek a riválisoknak, hogy ebben a szezonban igenis komoly szándékaik lesznek majd.
Bár ezután két gólnélküli döntetlent játszott az együttes, ezt egy hétmeccses győzelmi széria követte, többek között a Barcelona két vállra fektetésével. És mivel közben a két legnagyobb rivális értékes pontokat hullajtott, magabiztosan várhatta a december 12-i madridi derbit. Zidane alakulata azonban felszívta magát a rangadóra, olyannyira, hogy Casemiro fejesének és egy szerencsétlen öngólnak köszönhetően véget vetett az Atlético veretlenségi sorozatának, ráadásul a tabellán is felzárkózott mögé.
Simeone azonban ahelyett, hogy kongatni kezdte volna a vészharangokat, inkább győzelmekbe menekült, szám szerint nyolc meccset nyert meg zsinórban a csapata.
Február 13-át írtunk ekkor, a madridiak pedig úgy vezettek 10 (!) ponttal a tabellán a Real előtt, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak.
A fogadóirodáknál ekkor a csapat bajnoki címét aligha lett volna érdemes megfogadni, annyira egyértelműnek tűnt a végső siker. Csakhogy az élet – vagy inkább a koronavírus – közbeszólt, kulcsemberek dőltek ki a csapatból, az Atleti pedig komoly hullámvölgybe került.
A Celta Vigo elleni 2–2-es döntetlen után négy nap alatt a megszerezhető hat pontból mindössze egyet szerzett a korábbi újpesti közönségkedvenc, Enisz Bardi csapatával, a Levantéval szemben (1–1, 0–2), előnye így mindössze három egységre olvadt a közben nem hibázó Real Madrid előtt.
Egy Villarreal elleni rendkívül fontos idegenbeli sikerrel melegített a csapat az újabb madridi derbire, amelyen hiába játszott sokkal jobban és vezetett a 88. percig Suárez nagyszerű találatával, a kihagyott helyzetek a hajrában megbosszulták magukat:
Karim Benzema 1–1-es döntetlent jelentő gólja továbbra is nyitottá tette a bajnoki cím kérdését.
A fővárosi rangadót egy történelmi siker követte a Bilbao ellen, a 2–1-es végeredmény ugyanis Simeone 309. győzelmét jelentette tétmeccsen a csapat kispadján, amellyel átadta a múltnak a legendás Luis Aragonés 308-as rekordját.
A bajnoki hajrára szinte fej-fej mellett fordultak rá a nagyok, így óriási téttel bírt a 35. játéknapon rendezett Barcelona–Atlétcio összecsapás. A sztárok végül adósak maradtak a látványos megoldásokkal, ami pedig még fontosabb, a gólokkal is, a 0–0 leginkább a Real Madridnak volt tökéletes eredmény.
Pontosabban: lett volna, ha legyőzi a Sevillát, ám nemhogy nem győzte le, a
2-2-t is a 92. percben harcolta ki...
A 36. játéknap legfontosabb történése a Barca botlása volt 2–0-s előnyről a Levante otthonában (3–3) , Koeman csapata így gyakorlatilag kiszállt a versengésből, hiszen a madridi csapatok nem hibáztak. Az utolsó előtti fordulóban a Real fontos sikert aratott Bilbaóban és számára tökéletesen alakult az Osasuna madridi vendégjátéka, egészen a 82. percig... Akkor ugyanis a még hátrányban lévő Atleti Renan Lodi góljával egyenlített, Suárez pedig a 88. percben a győzelmet is megszerezte csapatának.
A 38. forduló képlete egyszerű volt: ha nyer Simeone csapata a Valladolid ellen, bajnok.
Ezt a ziccert pedig nem hibázták el a matracosok, 2–1-re győztek és hét év után újra felülhettek Spanyolország futballtrónjára.
Az argentin mesterrel másodszor, történetük során tizenegyedszer, az egész szezont figyelembe véve teljesen megérdemelten.
Bár az Atlético kapcsán alighanem mindenkinek a szervezett csapatjáték jut először eszébe, kiugró egyéni teljesítmények nélkül nem lehet sikereket elérni. Luis Suárez nevét már többször említettük, a Barcától érkező rutinos csatár megszerzése talán a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta: 21 gólig jutott, így már debütáló idényében egyértelműen a gárda elsőszámú gólfelelősévé vált.
A valladolid elleni sikert követően könnyeivel küszködve úgy nyilatkozott:
örökké hálás lesz az Atéticónak, hiszen Simeone és a madridi csapat akkor dobott mentőövet és szavazott neki bizalmat, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Elmondása szerint ugyanis a katalán csapat nem becsülte meg őt, lemondott róla, most viszont új együttesével közösen csattanós választ adott mindenkinek.
A 26 éves Marcos Llorente élete szezonját produkálta, nem csak gólszerzésben (12 gól), de az előkészítésekben (11 gólpassz) is jeleskedett. Rajta kívül még Ángel Correa és Joao Felix nevét kell mindenképpen megemlíteni, az argentin és a portugál játékos is tevékeny részt vállalt az aranyéremben.
Ha Atlético, akkor védekezés, ez a csapategység pedig idén sem hagyta cserben Simeonét, a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban (25), ebben azonban főszerepet vállalt a világ legjobb kapusa, Jan Oblak is, aki kulcspillanatokban, olykor a semmiből húzott elő földöntúli bravúrokat. 18 alkalommal őrizte meg érintetlenül a kapuját, ez szintén a legjobb mutató a La Ligában – talán mind közül a legemlékezetesebb az Alavés elleni 1–0-s diadal, amikor a 86. percben büntetőt hárított.
A 2020/21-es spanyol labdarúgó-bajnokság győztese tehát az Atlético Madrid, a Reálnak és a Barcának pedig össze kell szednie magát a következő idényre, ha le akarja taszítani a trónról a piros-fehéreket.
(Borítókép: Soccrates Images / Getty Images Hungary)