Hiába Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi, nincs még egy olyan megosztó futballista, mint Zlatan Ibrahimović. A bosnyák felmenőkkel bíró svéd fenegyerekből lett klasszist lehet imádni a pályán mutatott elképesztő húzásai miatt, lehet utálni a stílusa és pár egészen más jellegű húzása miatt, az viszont biztos, hogy a sportág kiemelkedő alakjának tartja mindenki. A magáról előszeretettel E/3-ban beszélő, ma 40 éves csatár az elmúlt években sokkal kevésbé a balhéival hívja fel magára a figyelmet, mintha az idő előrehaladtával maga is kissé lenyugodott volna, és már egyfajta apaszerepet tölt be a Milan fiataljai számára. És persze, ha kell, még mindig képes egy-egy olyan villanásra, amitől mindenkinek leesik az álla.
Nem volt egy földre szállt angyal a muszlim bosnyák apától és katolikus horvát anyától 1981. október 3-án Malmőben született Zlatan.
A pályán nem volt sok gond vele, már hatévesen játszott a jugoszláv migránsok által alapított FBK Balkanban és helyi csapatokban, de otthon nem mindig volt a legszófogadóbb gyerek, ami miatt több fakanál is rajta lelte végzetét. Időközben elvált édesanyját őrizetbe vették anno lopott holmik miatt, ezt követően a hatóságok közbeléptek, és kilencéves korában az apjához küldték Zlatant, ott viszont étel helyett leginkább sör volt csak a hűtőben, ezért sokszor eljárt az édesanyjához enni.
Ezek után talán kevéssé hat sokkolóan, hogy kiskorában bolti lopások mellett kerékpárokat is elcsent – volt olyan eset, amikor kiderült, hogy az egyik edzője bringáját nyúlta le. Ezekre az esetekre keresett pár kifogást, hogy miért is nem követhette ő el a lopást, de játszotta a kukát pár nappal később a csapatösszehíváson, sajnálva az edzőt, hogy ilyen történt vele.
Mint könyvében részletezte, éhes volt, az út hosszú hazáig, ő pedig türelmetlen. Viszont elkezdett azért aggódni, hogy mégiscsak egy edzőjével szemben követte ezt el, akit tisztelnie kellene, és később megjelent a trénernél.
Ideges lettem, és felmentem a segédedzőhöz, hogy »van itt egy kis apróság... egy kis időre kölcsönvettem a biciklidet, vészhelyzet volt, egyszeri eset, holnap visszahozom«. Majd a legangyalibb széles mosolyomat vettem elő, és valahogy sikerült megúsznom az esetet.
A brazil Ronaldót és az argentin Gabriel Batistutát csodáló fiatal a benne lévő haragot próbálta előnyére váltani a pályán, mindig mindenkivel kész volt megküzdeni, különösen meg akarta mutatni a tehetősebb szülők gyermekeivel szemben, hogy nem jobbak nála.
Volt olyan meccse, amikor addig nyaggatta az edzőt, hogy állítsa már be őt, hogy a második félidőre 0–5-nél beküldte Ibrát, aki a szünet után 8 (nyolc) gólt vágott. Ekkor 10 éves volt.
Bár rendszeresen játszott a Malmö korosztályos együttesében, 15 éves korában közel állt ahhoz, hogy feladja labdarúgói pályafutását, és inkább dokkmunkásnak állt volna, hogy betevőre teljen, de az edzője végül meg tudta győzni, hogy maradjon a futballnál.
Nem csak ebben jeleskedett, 17 éves korára fekete öves tekvandós lett, szerény véleménye szerint ebben a sportágban is szép karrier várt volna rá.
Ha a tekvondó mellett maradtam volna, valószínűleg több olimpiai érmet is nyertem volna
– vélekedett „mellékállásáról”.
Megnézve néhány esetet a pályafutása korai – és nem is annyira korai – szakaszáról, amikor például saját csapattársát rúgta hátba egy edzésen, vagy ahogyan Marco Materazzit leterítette, látható, hogy a heves természete nem nagyon csillapodott, még akkor sem, ha a híres Mátrix azért természetesen ezúttal is adott indokot erre.
Ibrahimovi ć vs. Materazzi
Végül a malmői bemutatkozása hozta meg azt a pontot, amikor úgy érezte, megtalálta a helyét. Amikor 20 ezer néző tombolása közben egy pillanatnyi megdermedést követően úrrá lett rajta az adrenalin, élvezni kezdte a helyzetet.
És én csak annyit ordítottam magamban, hogy hangosabban, még hangosabban.
Nem volt könnyű ember, saját bevallás szerint is szerette provokálni az embereket, őrültnek jellemezte magát, akinek legalább érdekes a személyisége.
Hát, ez már egyszer biztos.
Az Arsenal 1998 és 2005 között az egyik legjobb angol klubnak számított, rendkívül látványos játékával háromszor lett bajnok, közte a 2003–2004-es, veretlenül megnyert kiírással, ötször pedig ezüstérmes, négyszer hódította el az FA-kupát és a Szuperkupát, a BL-ben pedig döntőig jutott. Arsene Wenger együtteséhez örömmel csatlakoztak ezekben az időkben a kiváló játékosok, persze ez sem feltétlenül volt mindenkire igaz.
Ott volt például Zlatan, akit a francia menedzser szeretett volna a csapatában látni, ezért elhívta az akkor még csak 17 éves csatárt, hogy jobban megnézze magának, mielőtt szerződteti.
Hiba volt.
Amikor 17 éves voltam, Arsene Wenger megkért, hogy menjek el egy próbajátékra az Arsenalhoz. Elutasítottam. Zlatan nem jár meghallgatásokra
– idézte fel később a főszereplőnk.
Ehelyett 2001-ben átszámítva 8,7 millió euróért az Ajax csapott le az Malmö fiataljára, aki hamar felhívta magára a figyelmet, bajnok lett az együttessel, duplával debütált 2002 szeptemberében a BL-ben, majd óriási csatában bukott el az amszterdami csapat a negyeddöntőben a későbbi győztes Milannal szemben.
Még ezekben az időkben jegyezte meg vele kapcsolatban a pályafutása során többek között a Valenciát és a Romát is erősítő John Carew, hogy Zlatan trükközései értelmetlenek a pályán. A válasz sem váratott magára sokat.
Amit Carew megcsinál a labdával, azt megcsinálom egy naranccsal.
Ibrahimović öt góllal zárta ezt a BL-kiírást, és bár ebben az idényben az Ajax egy ponttal lemaradt az aranyról a PSV mögött, a következőben ismét az amszterdamiak örülhettek – elindítva egy szenzációs szériát Zlatannál, de erről majd később. A 2004–2005-ös idényt három meccsen szerzett három góllal kezdte, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, amit a bredaiak védelmével művelt augusztus 22-én.
Az amszterdamiak a 76. percben már 4–1-re vezettek, amikor Ibrahimović kapott egy passzt, amelyet kissé hosszan vett át, majd erőszakosan megszerezte a labdát, ezt követően pedig konkrétan az egész NAC-védelmet kicselezve talált a kapuba, a vége 6–2 lett, és az Eurosportnál a nézők az év góljának járó díjat is megszavazták a svédnek, aki napokkal később a Juventushoz igazolt.
A nap, amikor Ibrahimovi ć egy komplett védelemből csinált bohócot:
A lelátón rezignáltan ülő fiatalember egyébiránt Rafael van der Vaart, korábbi amszterdami csapattársa, aki azért nem léphetett pályára ezen a meccsen, mert négy nappal korábban a válogatottak összecsapásán Ibrahimović lerúgta őt...
Négy nappal korábban egészen más miatt került a reflektorfénybe...
Nemcsak Van der Vaart számára nem volt könnyű kijönni a svéddel – függetlenül attól, hogy ezt a sérülést valóban direkt akarta-e okozni, ahogyan a holland állította –, több későbbi csapattársa is kapott az Ibra-féle szeretetből.
Rúgta fejbe Antonio Cassanót:
Hátba Rodney Strassert:
Hátsón Christian Wilhelmssont:
A Juventusnál két év alatt 43 kanadai pontot (26 gól, 17 gólpassz) termelt, majd az együttes kizárása (lásd lejjebb) után az Interhez tette át a székhelyét, ahol három év alatt 97-ig jutott (66+31), a 2008–2009-es idényben szerzett 25 találata gólkirályi címet is jelentett számára, miközben sorra gyűjtötte az olaszországi címeket, de ő ismét a váltás mellett döntött.
Azon a nyáron egy mintegy 70 millió eurós összértékű csere következtében Samuel Eto’óval és a kölcsönbe Milánóba érkező Alekszandr Hlebbel ellentétes vonalon mozogva Barcelonában kötött ki, ahol aztán nem sok sikerélményben lehetett része.
Egy év (plusz egy meccs) alatt 46 tétmeccsen 22 gól és 13 gólpassz jött össze számára, de valahogy nem passzolt Pep Guardiola csapatába – azt sem rejtette véka alá, hogy nem feltétlenül úgy alkalmazná saját magát, ahogyan a katalán tréner tette.
Vettél egy Ferrarit, de úgy vezeted, mintha egy Fiat lenne
– utalt autós hasonlattal Guardiola edzői felfogására.
A Sevilla elleni Szuperkupa első felvonásán még betalált, majd a Milanhoz került – előbb kölcsönbe, majd végleg –, így pedig hiába nyert három év alatt a Barcelona két BL-t, azt Inter pedig a közte lévőt, Ibrahimović mindegyikről lemaradt.
„Amikor megérkeztem Barcelonába, az álmaimat követtem, de most már tudom, hogy néha jobb elégedettnek lenni azzal, amid van, mint egy olyan álmot követni, amely kis híján végez veled.”
Ha lehet valamiféle megbánása klubszinten, akkor az a Bajnokok Ligája meg nem nyerése. Szinte hihetetlen, de az Ajaxszal megnyert 2003–2004-es bajnokság megnyerésétől kezdve az MU-nál töltött 2016–2017-es évadig egyedül a 2011–2012-es idényben nem az a csapat volt a tabella élén, amelyet erősített – akkor a Milannal nagy csatában lett második a Juventus mögött.
Szándékosan nem a bajnok szót használtuk feljebb, hiszen a 2004–2005-ös és a 2005–2006-os Serie A-ban hiába intették le elsőként a Juventust, a Calciopoli néven elhíresült fogadási csalás miatt a bajnoki címeket elvették a „zebráktól”, és a másodosztályba száműzték őket.
Ha csak végignézünk pályafutása klubjain, az Ajax, a Juventus, az Inter, a Barcelona, a Milan és a Manchester United is volt Európa bajnoka, de a Paris Saint-Germain is jutott el döntőig. Mégis, amikor Zlatan ezekben a csapatokban játszott, „csupán” egy Európa-liga (MU), egy európai Szuperkupa és klub-vb (Barcelona) jött össze.
Volt bajnok Hollandiában (2×), Olaszországban (4×, ha a Juvét is számoljuk, 6×), Spanyolországban (1×) és Franciaországban (4×) is, Angliában az európai menetelések és a hazai kuparemeklések mellett a bajnokságban csak egy 6. hely jött össze a 2016–2017-es idényben az MU-val.
Talán ezért sem – no meg azért, mert a svéd válogatottal nem volt esélye nemzetközi tornán trófeát nyerni – került be soha az Aranylabda-szavazás top 3-jába (2013-ban a 4. lett), pedig 11 alkalommal is nevezték a végső listára.
Ha ez nem is jött össze, a leglátványosabb góljai miatt azért gyűjtötte szépen az elismeréseket.
A már megmutatott, NAC Breda elleni találata ugyanis messze nem az egyetlen elképesztő megmozdulása volt.
Valójában már az NAC elleni gól előtt két hónappal is olyat szerzett, amitől tátva maradt az emberek szája, az Európa-bajnokságon az olaszok elleni meccs hajrájában a levegőbe felugorva, sarokkal emelt a jobb felső sarokba. Aligha meglepő, hogy a 2004-es kontinensviadal legszebbjének választották meg ezt a gólt. Az olaszok további szívfájdalma lehet, hogy a következő meccsen a svédek és a dánok hogy, hogy nem, 2–2-re végeztek egymással, amivel a hármas holtversenyben a déliek maradtak alul, így nem jutottak tovább a csoportból.
Ibrahimovi ć elszomorítja Olaszországot – a 2004-es Eb legszebb gólja
Mi lehetne jobb egy Európa-bajnokságon szerzett legszebb találatnál? Mondjuk kettő! Gondolhatta hősünk, aki nyolc évvel később is olyan mozdulattal volt eredményes, amelynél látványosabbat egyet sem találtak végül a kontinensviadalon. Ezúttal sem nyeretlen kétévesek, a francia válogatott ellen remekelt, akrobatikus, félollózós mozdulattal juttatta a hálóba a labdát. Más kérdés, hogy a 2–0-s siker sem ért végül továbbjutást, Anglia és Franciaország került a legjobb nyolc közé.
A franciák sem jártak jobban – a 2012-es Eb legszebb gólja
Rendben, olaszok és a franciák is kipipálva, de illene valamit akkor már az angolok ellen is mutatni – jöhetett az újabb ötlet. Még az Eb évében, 2012. november 14-én fogadták a svédek az angolokat felkészülési meccsen Solnában. A kontinensviadalon az angolok vezető góljára két svéd válasz érkezett, de végül Danny Welbeckék fordítottak (2–3). Itt Ibrahimović szerzett először gólt, és bár Welbeckék fordítottak, és a 78. percben is vezettek még, jött Zlatan, aki újabb három találatot jegyzett, mesternégyesével pedig egymaga ütötte ki az ellenfelet (4–2). Hja, és az utolsót kissé kisodródott helyzetből, a kaputól mintegy 30 méterről ollózta be. Mivel elég későn született, így csak a 2013-as Puskás-díjért mehetett a találat, azt viszont annak rendje és módja szerint be is húzta.
Mesternégyes és 30 méteres olló az angolok ellen – Puskás-díj!
Nemcsak a válogatottban, a klubjaiban is remek gólokat szerzett, 2004-ben ugyebár az Ajaxban szerezte meg az év gólját, az Internél a Serie A leglátványosabb 2008-as találatát jegyezte Adriano beadása után sarokkal, majd 2013 októberében a PSG-nél a Ligue 1 év gólját szerezte – talán már mondani sem kell, hogy sarokkal. Ezt ugyanúgy jelölték a Puskás-díjra, mint 2018-ban az MLS-ben a legszebbnek választott találatot, amelyet a Los Angeles Galaxyban szerzett akrobatikus mozdulattal a Toronto ellen. Ez egyébiránt pályafutása 500. gólja volt a klubcsapatokat és a válogatottat is figyelembe véve – Zsóri Dániel ollózásával viszont ő sem bírt. Összesen négyszer terjesztették fel a Puskás-díjra, a Milanban a Lecce ellen szerzett távolija kis túlzással még csak különlegesnek sem számít nála...
Az év gólja a Serie A-ban – 2008
Az év gólja a Ligue 1-ben – 2014
Az év gólja az MLS-ben – 2018
A Milannál töltött két éve után a PSG-hez igazolt, ahol négy év alatt 156 gólt szerzett, ezzel pedig a klub örökranglistájának második helyezettje – még egyszer mondjuk, csupán négyévnyi játék mellett. A szerénysége persze többször is megcsillant, mint például ennél a gondolatánál:
A párizsi gyerekek fizethetnének nekem azért, hogy abban a kiváltságban van részük, hogy ugyanabban a városban vannak, mint a hihetetlen képességeim. Ugyanezt megtehetné David Beckham is. Hívhatnánk ezt Zlatadománynak.
Bár a közvélemény szemében általában nagyképű, egoista, csak magával törődő, elviselhetetlen embernek tűnik, azért többször is megmutatta, hogy ő ennél jóval összetettebb figura. Ott volt például egy eset, amikor sárga lapot hozott össze magának egy gólörömnél, hogy felhívja a figyelmet az éhezőkre.
Amikor levettem a mezemet a Caen elleni mérkőzésen, mindenki kérdezgette, mik ezek az új tetoválások. 50 eltávolítható tetoválást viseltem, valódi emberek nevét, akik szenvednek az éhségtől világszerte.
Sokszor tapasztalható jelenség, hogy valakiről kialakul egy kép, ami az illetőt jobban ismerve egyáltalán nem passzol hozzá.
„Mindig azt olvasom, az emberek azt gondolják, hogy arrogáns vagyok. Pimasznak, rossz jellemű embernek állítanak be, ez volt már egészen fiatal korom óta. Ugyanakkor amikor találkoznak velem, azt mondják, hogy egyáltalán nem olyan vagyok, amilyennek gondoltak.”
A manchesteri rövid időszaka után meghódította az Egyesült Államokat is, majd 2020 januárjában ismét a Milan színeiben futballozott már, együttesének óriási lökést adva ezzel. A Milan az új évet a 11. helyen kezdte meg, de Ibra 18 meccsen szerzett 10 góljának és öt gólpasszának nagyban köszönhetően a hatodikon fejezte be, majd lendületben maradt a gárda, és ezt követően februárig vezette a Serie A-t. Végül a második helyen zárt, így nyolc év után visszajutott a Bajnokok Ligájába.
Bár egyre több sérülés hátráltatta az elmúlt időszakban, az előző idényben így is összejött neki 15 gól 19 bajnokin, a mostani kiírásban pedig csak egyszer játszhatott, de azon is betalált.
Igazi vezérévé vált a fiatal csapatnak, ahogyan ő mondta, a fiaiként szereti a csapattársait.
27 gyerekemnek vettem ajándékot karácsonyra. Van kettő otthon Svédországban, és 25 Olaszországban
– utalt milanos csapattársaira tavaly év végén Ibrahimović, aki mindenkit meglepett egy Playstation 5 konzollal.
Az egykoron sokszor nehezen elviselhető zseniből a negyedik ikszhez érve már egy barátságos apafigura képe ugrik be elénk, így talán már azok számára is szimpatikussá vált az idők során, akik korábban a viselkedése miatt nem tudtak neki szurkolni.
(Borítókép: Giuseppe Cottini / NurPhoto via Getty Images)