November 29-én hétfőn dől el, hogy 2021-ben melyik futballista kapja meg a France Football Aranylabdáját. Bár az utóbbi években gyakori vád volt az elismeréssel kapcsolatban, hogy inkább egyfajta szimpátiaszavazássá „silányult”, mintsem a valós teljesítményt jutalmazta volna, ám rangját tekintve még mindig az egyik, ha nem a legnagyobb egyéni elismerésnek számít a labdarúgás világában. Az Index minisorozatában három szempont alapján vizsgáljuk meg az esélyesnek tartott játékosok szezonját, az első részben Cristiano Ronaldót vesszük górcső alá.
A portugál sztár eddig ötszörös aranylabdásnak mondhatja magát, és bár idén több riválisa is esélyesebb nála a végső győzelemre, ha valakit, őt sohasem lehet leírni.
Ronaldo a Juventus színeiben kezdte a naptári évet, és bár a tavaszi idényben fontos gólokat szerzett, és általában csapata egyik legjobbja volt a meccseken, a bajnokságban sorozatban kilenc aranyérem után trónfosztás történt: az Inter megtörte a torinóiak hegemóniáját. Sőt a Juve nemcsak az első helyről, hanem a dobogóról is lecsúszott, és a csalódást keltő negyedik helyen zárta a Serie A 2020/2021-es évadát, ami az edző, Andrea Pirlo állásába került.
Egy trófeát azért begyűjtött a csapat, a kupában ugyanis a nagy menetelésnek végül aranyérem lett a vége, ám abban a sorozatban nem Ronaldo volt a főszereplő. Az Atalanta elleni finálét bár végigjátszotta, gólt nem szerzett, és nyáron felmerültek a hangok, hogy három év után búcsút mondhat Olaszországnak. Bár az új edző, Massimiliano Allegri többször is hangoztatta, hogy a portugál klasszis maradni fog – az első idei bajnokin az Udinese ellen még pályára is lépett –, néhány nappal később azonban visszatért a Manchester Unitedhez.
Az egykori közönségkedvencet természetesen kitörő örömmel fogadták az Old Traffordon, a debütálás pedig nem is sikerülhetett volna jobban: a Newcastle United ellen 4–1-re megnyert bajnokin duplázott. A folytatásban is jól ment neki a játék, olyannyira, hogy őt választották szeptember legjobb játékosának a Premier League-ben. A klub azonban hullámvölgybe került, Ronaldo teljesítménye is visszaesett, ennek okát azonban elsősorban nem benne, hanem az edző személyében, Ole Gunnar Solskjaerben látják, akinek sokak szerint túl nagy feladatnak tűnik az MU irányítása.
A bajnokságban jelenleg csupán ötödik a gárda, hátránya pedig már nyolc pont a listavezető Chelsea-vel szemben. A BL-ben bár úgy tűnt, a vörösök nem kerültek túl nehéz csoportba (Atalanta, Villarreal, Young Boys), négy meccs alatt hét pontot gyűjtöttek, ennek nagy részét viszont éppen Ronaldónak köszönhetik. Legutóbb az Atalanta elleni találkozót a 91. percben mentette döntetlenre (2–2), az olaszok elleni hazai meccset a 81. minutumban döntötte el (3–2), a Villarreal ellen pedig a 95. percben szerzett győztes gólt (2–1).
Portugália címvédőként várhatta a nyári Európa-bajnokságot, sok nagycsapathoz hasonlóan azonban csalódást okozott a szereplésével. Sajnos nem az első meccsen, amelyen a portugálok magabiztosan, 3–0-ra nyertek a magyar válogatott ellen a Puskás Arénában. A németektől viszont simán kikaptak (2–4), majd a franciák elleni 2–2-t követően a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, Belgium már túl nagy falatnak bizonyult (0–1).
Ronaldo azért kitett magáért, négy mérkőzésen öt gólt szerzett, amivel végül a torna gólkirályi címét is megszerezte.
A vb-selejtezős csoportjában egyelőre Szerbia mögött csak második Fernando Santos együttese, igaz, csak egy ponttal lemaradva, ráadásul egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, így nagy meglepetés lenne, ha a 2022-es katari tornára nem jutna ki az alakulat.
Ronaldo eddig 42 gólt szerzett, és öt gólpasszt osztott ki 2021-ben, 36 éves kora ellenére pedig idén is bizonyította, hogy továbbra is a világ egyik legjobb játékosa. A legfontosabb mérföldkő viszont szeptember 1-jén történt az életében, az Írország elleni vb-selejtezőn:
a 2–1-re megnyert összecsapáson ugyanis megdöntötte a válogatottsági gólcsúcsot.
Meglepetésre a vendégek egészen a hajráig vezettek, a 89. és a 96. (!) percben Ronaldo gólt szerzett, és megnyerte a meccset a portugáloknak. Első találata a 110. volt a nemzeti csapatban, amivel megelőzte az iráni Ali Daeit, akivel addig holtversenyben 109-cel állt az élen.
Nem csak ez a rekord fűződik azonban a nevéhez: október 9-én Katar ellen a 181. alkalommal öltötte magára a nemzeti címeres mezt, soha senki nem lépett még ennyiszer pályára egy európai válogatottban. Néhány nappal később pedig Luxemburg ellen megszerezte 10. mesterhármasát is, válogatott szinten ennél többször senki nem triplázott.
Panaszra tehát nincs oka Ronaldónak, emlékezetes évet tudhat maga mögött mind csapat-, mind pedig egyéni szinten. Hogy ez elég lesz-e az Aranylabda elnyerésére, az november 29-én kiderül.
(Borítókép: John Thys / AFP)