A magyar labdarúgó-válogatott ma este utolsó vb-selejtezőjét játssza hazai pályán. San Marino látogat a Puskás Arénába. Bár a sportban soha nem mehet biztosra az ember, és gyakran borul a papírforma, a miniállam esetleges pontszerzése nagyjából a világ nyolcadik csodájának felelne meg, tekintve hogy a csapat meccsein általában nem az a kérdés, nyer-e az ellenfél, hanem az, hogy mennyivel. Rudolf Gergely a legutóbbi hazai, 8–0-s győzelemből két góllal vette ki a részét. Vele latolgattuk az esélyeket.
A modern futballban már nem annyira jellemzők a kiütéses győzelmek, sokszor a kis csapatok is megnehezítik az esélyesebb rivális sorsát. San Marino azonban kivételt képez ez alól. Az Olaszország által körülölelt miniállam nem tud kilépni az örök vesztes szerepéből.
A nemzeti csapatot 1984-ben alapították, de csak 1988-ban vették fel hivatalosan a FIFA tagországai közé.
Története során 184 mérkőzést játszott az együttes, ezek közül 175 vereség és nyolc döntetlen mellett mindössze egyet (!) tudott megnyerni.
A történelmi siker 2004-ben, egy Lichtenstein elleni barátságos találkozón született, amelyet ráadásul egy szépségdíjas szabadrúgásgóllal nyert meg a hazai csapat.
A legnagyobb verést 2006-ban a németektől kapták, Joachim Löw együttes idegenben nyert 13–0-ra, amely egyben az Eb-selejtezők történetének legnagyobb különbségű győzelme is volt.
Nem ez volt az egyetlen alkalom azonban, hogy legalább tízszer mattolták San Marinót:
A selejtezőcsoportokban is rendre a pofozógép szerepe jut a miniállamnak, legyen szó európai vagy világbajnoki kvalifikációról, természetesen minden megmérettetés során csoportja utolsó helyén végzett, rengeteg kapott góllal.
A statisztikák szerint a csapat gólkülönbsége 27–772, ami átlagosan azt jelenti, hogy minden mérkőzésén legalább négy gólt kap, és nagyjából hétmeccsenként képes betalálni az ellenfél kapujába.
A FIFA-világranglistán természetesen az utolsó, 210. helyet foglalja el Franco Varrella alakulata. Magyarország a 43., így a csapatokat 167 hely választja el.
Ha már a magyar csapat szóba került: ami az egymás elleni örökmérleget illeti, a két válogatott eddig ötször találkozott, nemzeti együttesünk ezeket kivétel nélkül megnyerte, 22–0-s gólkülönbséggel. A legnagyobb győzelem 2010-ben egy Eb-selejtezőn született, amikor hazai pályán a triplázó Szalai Ádám vezérletével 8–0 lett a végeredmény.
Az imént említett kiütéses siker alkalmával Rudolf Gergely két gólt szerzett. A 28-szoros válogatott támadó nyilatkozott az Indexnek.
Hogy emlékszik vissza arra a több mint tíz évvel ezelőtti októberi estére?
Hú de rosszul hangzik, hogy már ennyi idő telt el azóta… A viccet félretéve: élénken él bennem az a meccs, megvannak a gólok is, szép emlék számomra az a találkozó. Tisztában voltunk San Marino képességeivel, de nem akartuk félvállról venni a mérkőzést. Arra törekedtünk, hogy minél előbb feltörjük a zárt védekezésüket, és hamar vezetést szerezzünk. Szerencsére ez összejött, utána pedig nagyon felszabadultan és látványosan játszottunk, szinte minden sikerült, amit szerettünk volna.
Szalai Ádám mesterhármast szerzett a régi Puskás Stadionban, de Laczkó Zsolt is végigjátszotta azt a találkozót. Előbbi a mostani válogatott csapatkapitánya, utóbbi pedig a szakmai stáb tagja. Tartja valamelyikükkel a kapcsolatot, beszéltek esetleg a mérkőzésről?
Most nem beszéltünk, de jóban vagyok mindkettejükkel. Ádival nagyon szerettem együtt futballozni, Egervári Sanyi bácsi általában egymás mellett játszatott minket. Nagyon jól megértettük, illetve kiegészítettük egymást. Laczkó Zsolt pedig nemcsak a válogatottban, hanem Debrecenben is a csapattársam volt, vele is remek a kapcsolatom.
Mennyire könnyű vagy nehéz egyébként az ehhez hasonló, kötelező győzelemnek számító meccsekre felkészülni, felpörögni?
Nem olyan egyszerű, mert bár közhely, de igaz: tényleg a kötelező győzelmek a legnehezebbek. Én mindig jobban szerettem erősebb csapatok ellen játszani, ahol az ellenfél nem parkolta le a buszt a saját tizenhatosa elé, és nem védekezett tíz emberrel. Azért veszélyesek ezek a meccsek, mert ha nyersz, az természetes, az elvárás, viszont ha nem, elindul a népharag. A válogatottban mindenki száz százalékot akar nyújtani, úgyhogy nem tartok attól, hogy baj lesz a hozzáállással, a koncentráció a kulcs. Meg persze az, hogy minél előbb berúgjuk az első gólt, de arra sem szabad rástresszelni, mert az kihathat a teljesítményre. Szerintem ez jó mérkőzés lesz egyrészt arra, hogy a fiatalok bizonyíthassanak a kapitánynak, másrészt hogy kellő önbizalmat szerezzen a csapat a hétfői, lengyelek elleni rangadóra.
A vb-kijutás gyakorlatilag elúszott. Ez egyfajta felszabadultságot vagy inkább frusztrációt okozhat csapaton belül?
Nyilván egy szurkoló azt szeretné, hogy sikeres legyen a csapat, de reálisan kell nézni a képet. Jelenleg még nem tartunk ott, hogy elmondhassuk magunkról, hogy Európa tizenhárom legerősebb csapata közé tartozunk. Voltak szép pillanatok a közelmúltban, kétszer is kijutottunk az Eb-re, ahol mindkétszer remekül szerepeltünk, a Nemzetek Ligájában pedig az A divízióba jutott a csapat.
Egyértelműen látszik a fejlődés és az előrelépés, ám a teljesítménnyel nem egyenes arányosan nőttek az elvárások, hanem annak a háromszorosára vagy négyszeresére.
A földön kell maradni, és menni tovább ezen az úton, mert az egyértelműen pozitív. Bennem nem rendült meg a bizalom Marco Rossi és csapat iránt, nincs krízishelyzet, az eddigi koncepció mentén kell folytatni az építkezést.
Egy kicsit tekintsünk előre. A nemzeti együttes hétfőn Lengyelországban zárja a vb-kvalifikációs sorozatot. Mit vár attól az összecsapástól?
Hasonló játékot, mint a hazai meccsen. Bennem az egész selejtezősorozatból az a találkozó maradt meg leginkább, az a fajta harciasság és egészséges agresszió, amit ott a játékosok 90 percen keresztül mutattak. Persze közvetlenül a mérkőzés után csalódott voltam, hiszen 2–0-ra, valamint 3–2-re is vezettünk, mégis döntetlen lett, de az volt a realitás. Ha ez a mentalitás kíséri majd a válogatottat a folytatásban, biztos vagyok benne, hogy még sok örömet okoz majd a futballszerető embereknek.
Legutóbb a mostani vb-selejtezős csoportban csaptak össze a csapatok, márciusban a serravallei stadionban 3–0-ra nyert Marco Rossi alakulata Szalai Ádám, Sallai Roland és Nikolics Nemanja találatának köszönhetően. A csoportban nyolc meccsen nyolc vereséggel sereghajtó a holnapi ellenfél, 32 bekapott gólja mellé eddig egyet szerzett, a lengyelek elleni hazai 1–7-es vereség alkalmával.
Ma este remélhetőleg jön a hatodik magabiztos magyar győzelem a párharcban. A mérkőzés 20.45-kor kezdődik, az Indexen helyszíni közvetítést és tudósítást olvashatnak majd.
(Borítókép: Andreas Solaro / AFP)