A II. kerületi Cseppkő utcai óvoda teqballasztalt kapott. A magyar fejlesztésű sporteszközt – amely lassan világhódító utat fut be – Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője adta át csütörtökön az intézménynek. Az esemény díszvendége a miniszter földije, a szintén karcagi születésű hatszoros válogatott labdarúgó, Varga Kevin (nem rokon) volt, aki profi módon tartott bemutatót három fiatal teqballjátékossal az óvoda lakóinak. Varga csütörtökön csatlakozott a Telkiben edzőtáborozó, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra készülődő magyar labdarúgó-válogatott kerethez. A villámgyors szélső már tűkön ül, alig várja, hogy kezdődjön a kontinenstalálkozó.

„Vasárnap érkeztem haza Törökországból, ahogy Szalai Attila is a Fenerbahcéból – mondta lapunknak a Süper Ligben szereplő Kasimpasa szélsője. – Vasárnaptól máig Békésen voltam a menyasszonyomnál, arra még nem volt időm, hogy Karcagon meglátogassam a szüleimet, és már nem is nagyon lesz, legfeljebb az Európa-bajnokság után, hiszen az Eb-ig már összetartáson veszünk részt, részben Telkiben, részben Salzburgtól nem messze, Ausztriában. A többi, külföldön játszó kerettag majd az ausztriai táborban csatlakozik hozzánk.”

Kérdésünkre, hogy miként értékeli első törökországi szezonját, némi töprengés után válaszolt.

„Nem könnyű néhány mondatban mérleget vonni. Nagyon hosszú szezon volt, negyven mérkőzésből állt, mivel huszonegy csapatos a Süper Lig, és a negyvenből harminchét meccsen pályára is léptem. Négy gól, négy gólpassz nem szégyellni való teljesítmény, lehetett volna jobb is, rosszabb is. Olyan vagyok, hogy elégedett sohasem leszek magammal, de előzetesen aláírtam volna ezt a produkciót. Aminek kiváltképp örülök, hogy nem a kispadot koptattam, hanem rengeteg játéklehetőséget kaptam. Az pedig már csak bónusz, hogy a csapat a tizennegyedik helyen végzett, és viszonylag simán benn maradtunk. Ezt abszolút pozitívan értékelem.”

Adja magát a kérdés, vajon a török bajnokság színvonala milyen a magyar NB I-éhez képest,  Vargának mennyire volt nehéz alkalmazkodnia a a török módihoz.

Nagyon nehéz összehasonlítani a kettőt. Rengeteg minőségi futballista játszik Törökországban, nemcsak a légiósok, hanem a belföldiek is. Nekem például klubtársam Armin Hodžić, a korábbi Vidi-játékos, de például a Süper Ligben focizik Emir Dilaver, akit a Fradiból ismerhetünk. De vannak itt nagyobb nevek is, a brazil Luiz Gustavo, a kolumbiai Radamel Falcao, a horvát Eb-ezüstérmes Domagoj Vida, az angol Danny Drinkwater, a német világbajnok Mesut Özil, a szlovák Martin Škrtel vagy az uruguayi válogatott kapus Fernando Muslera. És csapatként is több gárdát jegyeznek Európában a Fenertől a Beşiktaşig. Mindenképpen sokkal erősebbnek tartom a török bajnokságot a magyarnál, az iram intenzívebb, a játék fizikálisabb, többet kell futni, gyorsabban kell gondolkodni. Itthon sokkal több időnk volt egy-egy megoldás eltervezésére, itt azonnal kell cselekedni.

Kérdés, mennyi időre volt szüksége Vargának az alkalmazkodáshoz, esetleg rögvest sikerült-e felvennie a fürgébb török tempót.

„Már az edzéseken is kemény volt a tempó, fokozatosan sikerült felvennem a ritmust, kellett hozzá egy kis idő. Mérkőzésről mérkőzésre fejlődtem, de most már szerintem nem lógok ki a sorból.”

A válogatott két erőssége Szalai Attila és Varga Kevin. Milyen volt kettejük szemtől szembeni összecsapása?

A Fenerbahce–Kasimpasa-mérkőzést Attiláék nyerték meg, azzal a vereséggel sajnos kieső helyre csúsztunk, de utána talpra álltunk. Magán a mérkőzésen én a bal oldalon játszottam, Attila pedig baloldali belső védőt, tehát nem sűrűn találkoztunk közvetlenül, talán ha egyszer-kétszer. A meccs előtt és a meccs után természetesen beszélgettünk, sőt volt egy VAR-szituáció, amit kitárgyaltunk a pályán. Talán nem meglepő, hogy nem egyezett a véleményünk. De Telkiben már egy célért fogunk dolgozni.

Varga a Debreceni VSC-től igazolt török csapatához. Logikus a kérdés, figyelte-e korább együttese szereplését a rendkívül izgalmas NB II-es hajrában.

„Nemcsak a hajrában, hanem végig a bajnokságban! Meglehet, a szurkolók már elfelejtették, de az elején öt mérkőzésen én is játszottam, és így teljes joggal NB II-es bajnoknak mondhatom magam, nekem is jár az aranyérem. A magam bőrén is éreztem, mennyire kemény az NB II, Gyirmóton is pályára léptem, ahol kikaptunk a későbbi feljutótól – az volt az első vereségünk. Tényleg csak azok tudják, mennyire nehéz futballozni az NB II-ben, akik ezt meg is tapasztalják. Még olyan kerettel is, mint a Lokié, ahol Dzsudzsák Balázstól Varga Józsiig megannyi egykori válogatott labdarúgó szerepel. Megjegyzem, meglepett a Gyirmót feljutása, végig tudta tartani a lépést, nem hagyta, hogy a Loki kiengedjen a végére. A Vasas nem bírta a nyomást, bár a Lokin is legalább akkora volt a presszió, de a végén visszajutott oda, ahová való.”

A magyar szurkolóknak Vargának éppen a törököknek lőtt fantasztikus gólja villan be, amit a 2–0-ra megnyert Nemzetek Ligája-mérkőzésen lőtt. Vajon számíthatunk-e hasonlóra az Eb-n?

Hát hogy számíthatunk-e ilyen gólra, arra nehéz mit mondani, ahhoz előbb be kell kerülnöm a csapatba – mosolyodott el. – Én lennék a legboldogabb, ha összejönne, de első a csapat, nem az egyéni siker. Egyértelműen az az álmom, hogy pályára lépjek az Európa-bajnokságon, ha minden igaz, én lennék az első karcagi, akinek ez sikerül. Alig várom már, hogy kezdődjön az Eb, bízom benne, hogy ott leszek a szűk keretben is, aztán meg azért fogok dolgozni, hogy lehetőséget is kapjak. Hatalmas élmény lesz ennyi ember, ennyi magyar szurkoló előtt pályára lépni. És micsoda csapatok ellen! Ez egész életre szóló élmény lenne. Nem akarom a puszta pályára lépéssel beérni, még örömet is akarunk szerezni a szurkolóinknak.

(Borítókép: Varga Kevin és az andorrai Marc Vales a labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjében játszott Andorra–Magyarország-mérkőzésen Andorra La Vellában 2021. március 31-én. Fotó:  Guillaume Horcajuelo /  MTI / EPA)