Roberto Mancini Squadra Azzurrája kirobbant az indítóbokszból, ahogy Kisbér robbanhatott annak idején az epsomi derbin. Két meccsen hat pont, 6–0-s gólkülönbséggel és mámorító futballal – nem csoda, hogy az olaszokat máris az Európa-bajnokság favoritjai között emlegetik.
„Győzelmünket a szenvedőknek ajánlom, továbbá valamennyi olasz honfitársamnak.”
Ezek voltak Roberto Mancini első szavai az interjúszobában, miután a Squadra Azzurra második Európa-bajnoki mérkőzését is 3–0-ra nyerte meg Törökország után Svájcot is lemosva a Stadio Olimpico gyepszőnyegéről. Hát lehet nem szeretni ezt a bámulatos válogatottat, amelynek tagjai önkívületi állapotban éneklik a meccseik előtt az olasz himnuszt?! A Fratelli d'Italia úgy hangzik Chielliniék szájából, hogy az ember legszívesebben talpra ugrana a képernyő előtt, és maga is kifutna a pályára. És lehet nem szeretni azt a válogatottat, amelynek végtelenül rokonszenves szövetségi kapitánya a diadal pillanataiban nem hejehujázik, hanem a koronavírus áldozataira és olasz honfitársaira gondol?!
Pedig lenne miért lelkendezni Marco Rossi egykori játékostársának. A számok lenyűgözik az embert. Az olasz válogatott 965 perce nem kapott gólt, tízes győzelmi szériában van, 31 gólt szerzett, miközben egyet sem kapott, 29 mérkőzés óta veretlen, ezen a 29 találkozón 80 gólt jegyez, utolsó 19 összecsapásán 59–3 a gólkülönbsége.
Ezek után Mancini képes megdönteni a szakvezetői szerénység világrekordját:
Olyan csapatok szerepelnek ezen az Európa-bajnokságon, mint Franciaország, a világbajnok, Portugália, a címvédő és Belgium, a világranglista éllovasa – mondta a szövetségi kapitány. – Ezeket a csapatokat hosszú éveken át építették, formálták. A legtermészetesebb dolog, hogy jóval előrébb tartanak, mint mi. A futballban azonban bármi megtörténhet, semmit sem szabad magától értetődőnek venni. Minden mérkőzés nehéz. Ki kell menni a pályára, és meg kell mutatni, hogy te vagy a jobb. Szerencsés ember vagyok, hogy olyan labdarúgóim vannak, akik szeretik játszani a futballt. Élvezik a játékot, és szívesen vállalják a kockázatot. Nem engem kell dicsérni, hanem a játékosaimat. Mert megérdemlik. Én csak azt teszem, hogy megpróbálom elmagyarázni nekik, mit is gondolok erről a játékról. Még nagyon hosszú út áll előttünk.
Amely úton azonban már megtették az első, roppant fontos lépést: a 24 válogatott közül elsőként biztosították a helyüket a legjobb tizenhat között.
Nehéz nem felidézni 2006-ot, a németországi világbajnokságot, amelyet úgy nyert meg Olaszország, hogy egy hónappal korábban robbant ki az egész olasz futballt megtépázó Calciopoli, a fogadási botrány. És ebben a helyzetben Gianluigi Buffon olyan sajtótájékoztatót tartott a csapat duisburgi szállásán, a Hotel Landhaus Milserben, amelyet látva és hallva az ember másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy ezek a padlóra került olaszok mégiscsak meg fogják nyerni a világbajnokságot.
És meg is nyerték.
Most ugyanez a mindent elsöprő elszántság érződik rajtuk. És mintha Mancinit is ugyanabból az anyagból gyúrták volna, mint dicsőséges elődjét, Marcello Lippit.
A szakma már most leborul Manciniék lába előtt. Henry Winter, a The Times neves szakírója így lelkendezik:
Öröm nézni az olaszokat, a munkamoráljukat, a szervezettségüket és a szakadatlan letámadásukat, amellyel pokollá teszik az ellenfeleik életét. Különösen gyönyörű volt Locatelli első gólja, illetve az azt megelőző elfutás.
A bbc.com a honlapján szavazást rendez arról, hogy eddig melyik válogatott gyakorolta a legnagyobb hatást az olvasókra. Az összes voks 66 százalékát az olaszok kapták meg, a második helyezett Franciaország 11 százalékkal…
A svájciaknak két gólt rúgó Manuel Locatelli árát a Sassuolo már az Eb előtt 40 millió euróra tartotta, Fabrizio Romano szerint a keddi mérkőzés után a Premier League óriásai rohamozták meg a középpályás ügynökét, Massimiliano Allegri, a Juventus régi-új szakvezetője is akarja a játékost. Gianluigi Donnarumma orvosi vizsgálatát pedig már szerdán megtartja a PSG, méghozzá Firenzében, fittyet hányva arra, hogy javában tart az Európa-bajnokság. A válogatott kapusa 2026-ig ír alá a párizsiakhoz.
Persze a tamáskodók most sem lankadnak.
A The Guardian például azon elmélkedik, hogy a Squadra Azzurra tízes nyerő szériája a következő válogatottak ellen jött össze: Észtország, Lengyelország, Bosznia és Hercegovina, Észak-Írország, Bulgária, Litvánia, San Marino, Csehország, Törökország, Svájc.
Egyetlen elit ellenfél sem található közöttük, és a tizenegyedik, Wales sem lesz az.
Persze az egyenes kieséses szakaszban óhatatlanul eljön az igazság pillanata.
(Borítókép: Andrea Staccioli / Insidefoto / LightRocket / Getty Images)