Hosszú évtizedek óta közvetít többek között labdarúgó-világeseményekről is, ez azonban az utolsó Európa-bajnoksága. Meddig folytatja?

Kommentátorként az első nagy tornám az 1994-es vb volt az Egyesült Államokban. Valóban ez az Eb az utolsó előtti nagy eseményem, majd a jövő évi katari világbajnokság után megyek nyugdíjba.

Mennyi találkozó van a háta mögött az utóbbi szűk két hétben?

Eddig három mérkőzést közvetítettem, szerdán a spanyol–szlovák lesz a negyedik összecsapás. Koppenhágában ott voltam a dán–finn-meccsen, Münchenben a német–francián és Amszterdamban a holland–osztrákon.

Ha már említette a dán–finn-találkozót: hogyan élte meg a történteket, emlékszik arra a pillanatra, amikor Christian Eriksen összeesett a pályán?

Nagyon nehéz volt, az ember ilyenkor már nem is kommentátor, inkább ember, és drukkol, hogy ne történjen tragédia. Nem egy pillanatra emlékszem, lassan tisztázódott a kép. Előbb valaki feküdt a pályán, ekkor még nem tudtuk, mi történt pontosan. Aztán láttuk a játékosok arcát, jöttek az orvosok, és kezdték a szívmasszázst. Drámai volt, másodpercről másodpercre rosszabb lett. Csak hallgattam, öt percig egy szót sem szóltam. Aztán megkaptuk az információt, hogy szerencsére Eriksen magánál van.

Megannyi tornán látta már testközelből a német válogatottat. Joachim Löw jelenlegi csapata hol helyezkedik most el?

Keresi a helyét a polcon. Nem lehet tudni, hogy mire számíthat az ember. A portugálok ellen nagyon jól játszott a csapat, a franciák ellen viszont gyengén teljesített. A magyarok sokkal jobban játszottak a franciák ellen, mint a németek. Tényleg nem lehet megjósolni, meddig juthat a Nationalelf, ez Löw utolsó nagy tornája, visszajött pár játékos, kiszámíthatatlan a csapat. A portugálok elleni meccs kiváló volt, ráadásul ugyanazzal a csapattal, amely a franciák ellen játszott.

Mennyire követi a magyarokat, mit vár a szerdai német–magyar-találkozótól?

Sajnáltam, hogy nem sikerült nyerni a franciák ellen, mert olyan lelkesen játszott a magyar válogatott, hogy a német közvetítésben az ARD riportere teljesen odavolt, hogy milyen küzdőszellem van ebben a csapatban. Ez nem a tipikus magyar futball, amely régebben inkább technikás volt, most azonban az akarat, a kondíció és a sebesség jellemzi a magyar játékot. Más a stílus, csapatként nagyon jól működik. Németország ellen győzelemre van szükségük, ez nem lesz egyszerű, hiszen ezúttal Münchenben lesz a meccs. Ami viszont biztos, hogy a magyarok ezúttal is letették a névjegyüket.

Tudatosan nem ön közvetíti a meccset?

Nem. Már előre beosztottuk, hogy ki melyik találkozót közvetíti, még a sorsolás előtt. Meg volt adva, hogy ezen a napon ő, aztán én és így tovább.

Akkor ha úgy jött volna ki a lépés, akár ön is kommentálhatta volna a német–magyart?

Így van.

Brazíliában végül is tizenkét évig élt, ott nőtt fel, mégis ön közvetítette a 2014-es világbajnokságon a németek 7–1-es győzelmét.

Több mint negyven éve nem éltem már akkor Brazíliában. A munka alatt nincsenek emóciók, az egy meccs, ott dolgozni kell.

Ha egy magyar csatorna megkeresné a jövőben, elgondolkodna, hogy elvállal valamilyen szerepet?

Már gondolkoztam ezen. Szeretek Magyarországra járni, követem a magyar futballt is. Amikor abbahagyom majd a tévézést, egy ideig pihenni fogok, de utána, ha az egészségem is jól szolgál, minden szerepet el tudok képzelni, Magyarországon is. Soha nem éltem ott, édesanyám állapotos volt, amikor eljöttek 1956-ban. Amikor a nagyszüleim még éltek, többször jártunk vissza. Egyébként a magyar mindennapok is érdekelnek.

A magyar kommentátorok munkásságát tudja követni?

Sajnos nem. Édesanyámnak van magyar televíziója, én azonban nem tudom követni. Ismertem idősebb Knézy Jenőt, sokat segített nekem, amikor Magyarországon jártam munkaügyben.

Öt nyelven beszél, de tudna kommentálni idegen nyelven?

Minden országnak megvan a saját stílusa. Én Brazíliában nőttem fel, ha úgy közvetítenék itt, Németországban, mint Brazíliában egy kommentátor, két nap alatt kirúgnának, mert nem az a stílus, amit elvárnak. Mindenhol alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz, igényekhez.

Pályafutása során melyik mérkőzés volt a legemlékezetesebb?

Nehéz, mert volt jó néhány. Lelkileg az első döntő, amelyet közvetítettem, ez 1996-ban volt az Európa-bajnokságon, a Wembley-ben, a német válogatott 2–1-re nyert Csehország ellen, Oliver Bierhoff pedig az Eb-k történetének első aranygólját szerezte meg. Akkor még meccsenként osztották be a kollégákat, én csütörtökön tudtam meg, hogy én leszek a kommentátor vasárnap. Hihetetlen érzés volt. Összesen három világbajnoki döntőt, három Európa-bajnoki finálét és hat Bajnokok Ligája-döntőt közvetítettem. A 2002-es német–brazil vb-döntő személyesen nagy esemény volt, a 2013-as Borussia Dortmund – Bayern München BL-döntő szintén. Talán ezt a hármat emelném ki a közel négyszáz meccsből.

Mit gondol, melyik csapat nyeri az Európa-bajnokságot?

A torna előtt a belgákat mondtam. Lassan megérdemlik már, jó, tehetséges csapatuk van. Egyelőre viszont jól játszanak az olaszok is, Roberto Mancini – aki korábbi csatárként úgy akarja játszatni a csapatot, amilyen ő maga volt – irányításával eredményes, tetszetős futballt mutat a Squadra Azzurra.