Az angol labdarúgó-válogatott szerdán este a dánok ellen hosszabbítás után 2–1-re megnyert Eb-elődöntővel történelmet írt, eddig ugyanis még soha nem jutott be a kontinensviadal fináléjába. A szigetország szurkolói által túlcsépelt és ezerszer hallott jelmondathoz – It's coming home!, vagyis Hazatér! – tehát már csak egy győzelem hiányzik, London utcáin azonban egyelőre még nem érezhető az eufória.
Csütörtök délelőtt érkeztem meg az angol fővárosba, a reptér és a központ között közlekedő vonat pedig a Liverpool Street állomáson tett le. A legszigorúbb járványügyi korlátozások alól – minden sárgának minősített országból belépő vendég tíz nap karanténra kényszerül, Magyarország pedig ebbe a kategóriába tartozik – szerencsére mentesültem, azonban csak a Wembley Stadion–Szurkolói zóna–szállás-háromszög között mozoghatok.
Bár az említett megállótól a Trafalgar téren felállított Fan Zone nagyjából nyolc állomásra van, gondoltam, sétálva teszem meg, a budapesti hőség után ugyanis kellemes, 20 fok körüli, felhős-napos idő fogadott.
Alábecsültem az angol időjárást, hamarosan óriási zivatar elől kellett behúzódnom a Szent Pál-székesegyház oszlopai alá, ahol viszont szóba elegyedtem egy kedves hölggyel. Egyrészt megtudtam tőle, hogy ez Európa ötödik legnagyobb temploma, másrészt azt is, hogy természetesen ő is szurkol a nemzeti csapatnak, és nagyon reméli, hogy Gareth Southgate irányításával Anglia vasárnap végre megszerzi története első Eb-trófeáját.
Utamat a legendás Fleet Streeten folytattam, de szerencsére nem botlottam bele a démoni borbélyba, Sweeney Toddba. A legtöbb kis és nagy bolt kirakatában természetesen zászlók és egyéb futballereklyék vannak a középpontban, ám meglepetésemre egyetlen angol mezes drukkerrel sem találkoztam, amíg a Trafalgar térhez értem. Két dologgal tudtam magyarázni: a sikeres elődöntő mámora utáni másnapossággal, valamint a munkanappal.
Az is váratlanul ért, hogy a szurkolói zóna zárva volt, így közelről nem tudtam szemügyre venni, csak a kordonok mögül.
Egy ott dolgozó elmondása szerint a vasárnapi döntőig ki sem nyit majd, így a drukkereknek a hétvégén biztosan más helyet kell találniuk, ha meg akarják beszélni, hogyan győzik le a kedvencek az olaszokat.
Ebből a szempontból mondjuk London hálás terep, szinte minden sarkon várja a szomjazó embereket egy-egy vendéglátóipari egység, széles italválasztékkal.
Az utolsó pár megállót már metróval tettem meg, ahol az azonos nevű ingyenes újság azért terjedelmesen foglalkozott a szerdai mérkőzéssel, természetesen a győztes gólt ünneplő Harry Kane-nel a címlapon.
Egyelőre tehát nyugalom és csend honol a fővárosban. Ha nem tudnánk, hogy itt vasárnap este Európa-bajnoki döntőt rendeznek, ráadásul Anglia részvételével, nem biztos, hogy elhinnénk.
Ez persze alighanem a finálé közeledtével változni fog, de hogy a futball végül Londonba vagy Rómába tér-e majd haza, arra csak a mérkőzés után kapunk választ.
(Borítókép: Antalics Ádám / Index)