Vasárnap este a labdarúgó-Európa-bajnokság fináléjában Anglia hazai pályán, a londoni Wembley-ben csap össze Olaszországgal a kontinens trónjáért. Az angol szurkolók természetesen bizakodóak, ám a dánok elleni elődöntőben mutatott futballnál bátrabb játékot várnak Gareth Southgate együttesétől.
A Wembley Stadion környéke már a mérkőzést megelőző napon is szép számmal vonzotta a látogatókat, akik mosolyogva fényképezkedtek a legendás arénával a háttérben, vagy éppen a kitelepült hivatalos szurkolói boltokban vásárolták meg a döntő vagy az Eb relikviáit.
Természetesen a pálya közelében egymás hegyén-hátán sorakoznak a különböző éttermek és pubok, főleg utóbbiak voltak népszerűek a drukkerek körében, akik közül a délutáni óra ellenére már jó néhányan kellemes hangulatba kerültek a különböző alkoholos italoktól.
Angolok vagyunk, különösebb indokra nincs szükségünk, hogy megigyunk pár korsó sört, de most, hogy a válogatott először jutott döntőbe az Európa-bajnokságon, nekünk is oda kell tennünk magunkat!
– elegyedett szóba velem egyikük barátságosan. Habár az angolok nem feltétlenül a kedvességükről híresek, egyébként is azt tapasztaltam a fővárosban, hogy ez a sztereotípia nem állja meg a helyét, szinte kivétel nélkül mindenhol segítőkész emberekkel találkoztam. Persze könnyen elképzelhető, hogy részben ez is a Southgate-csapat menetelésének köszönhető, viszont ha már kialakult egy párbeszéd, kíváncsi voltam, hogy a drukkerek mit várnak az olaszok elleni összecsapástól.
Mindenképpen bátrabb játékot, mint a Dánia elleni elődöntőben. Az volt az érzésem, hogy a szövetségi kapitány már a 70. perctől a hosszabbításra játszott, csak egyet cserélt a rendes játékidőben, pedig érezhetően elfáradt az ellenfél, le lehetett volna rendezni azt a találkozót 90 perc alatt is.
Aztán a ráadásban, amikor megszereztük a vezetést, több alkalmunk is lett volna lezárni a meccset, főleg, miután az egyik dán játékos sérülése miatt már emberelőnyben futballoztunk, de hiába támadtunk többször létszámfölényben, a kapu helyett a szögletzászló felé mentek a játékosok...
Furcsa volt, főleg 60 ezer hazai szurkoló előtt, de a lényeg, hogy győztünk, és ott vagyunk a döntőben.”
Az is érdekelt, hogy az olaszok közül kit tartanak a legveszélyesebb játékosnak, a társaságban pedig ebben a kérdésben elég nagy volt az egyetértés. „Egyértelműen Federico Chiesa, nem szabad területet hagyni neki, mert a gyorsasága és a technikája is megvan hozzá, hogy gondot okozzon. De szerencsére Luke Shaw van az oldalán, pontosabban Shawberto Carlos, akinek legalább annyira remek tornája van, mint Chiesénak. Szoros meccs lesz, simán benne van, hogy tizenegyespárbajban dől majd el az aranyérem sorsa, de ha már idáig eljutottunk, nem veszíthetünk!”
Anglia 55 éve várja, hogy megnyerjen egy világeseményt, az 1966-os világbajnokság óta tart a böjt. Érdekesség, hogy azt a vb-t is a szigetországiak rendezték, ahogyan a mostan Eb végjátékának is London és a Wembley a házigazdája.
Akkor az NSZK ellen 2:2-es rendes játékidő után, hosszabbításban nyert 4:2-re a legendás Alf Ramsey által irányított gárda. Hogy a történelem megismétli-e önmagát, vagy Roberto Mancini és az olasz válogatott borsot tör a házigazdák orra alá, az kicsivel több mint egy nap múlva kiderül.
EURÓPA-BAJNOKSÁG
DÖNTŐ
vasárnap 21.00: Olaszország–Anglia (Wembley)
(Borítókép: Niklas Halle'n / AFP)