A vasárnap esti Anglia–Olaszország Eb-döntő nemcsak Európa futballrajongóit osztja meg, hanem az Index szerkesztőségének fanatikusait is. Újságíróként azonban úgy gondoljuk, hogy kevés, ha csak az érzelmeinkre hallgatunk, érvelnünk is illik a véleményünk mellett. Íme tehát az Index 4 komolyabb szakmai és 1 játékosabb, szubjektív indoka az angol, illetve az olasz válogatott tornagyőzelme mellett.
Ezen az Eb-n a legtöbb győzelmet a két döntős, Olaszország és Anglia szerezte, egyaránt ötöt. Bár a legtöbb gólt, 13-at a spanyolok szerezték a tornán, a dánok és az olaszok 12-szer, az angolok 10-szer voltak eredményesek. Az UEFA statisztikái szerint jobb lábbal az olaszok és a dánok voltak a legeredményesebbek (8 gól), ballal a spanyolok (6), fejjel az angolok (5).
A legtöbb gólt, tízet az ukránok kapták, a legkevesebbet az angolok, egyet, míg az olaszok hármas holtversenyben állnak a második helyen három kapott góllal. A legtöbb lövést tekintve a spanyolok állnak a legjobban (111), a 2. helyen viszont az olaszok állnak (108), az angolok az ötödikek csak (58). A jó passzok számában is a spanyolok állnak az élen (4688 pontos átadással), a 2. hely az olaszoké (2993) és a 3. az angoloké (2984).
A legtöbb szabadrúgás is a spanyoloké (121), az olaszok (100) ebben is az angolok előtt vannak (80). A legtöbb támadást is a spanyolok vezették (432), az olaszok a 2. helyen állnak (318), az angolok negyedikek (256). A legtöbb csel a dán csapaté a tornán (103), az olaszok (99) és az angolok (93) előtt. A legtöbb labdaszerzést összegző mutatóban spanyol (267), dán (265) olasz (249) a sorrend, az angolok lemaradtak. A szerelések számában Svájc az első (84), Dánia (79) és Olaszország (74) előtt, az angolok a 11. helyen szerénykednek (53).
Az olasz válogatott védelmének tengelyében két tapasztalt, sok nagy csatát megért játékos állja majd a fiatal angol válogatott rohamát. (Az angol együttes játékosainak átlagéletkora csupán 25 év.) A 34 éves Leonardo Bonucci és a 36 éves Giorgio Chiellini a Juventus korszakos védőpárosa. Bonucci 2010 óta a torinóiak játékosa, és egyetlen – rosszul sikerült – milánói kitérőt leszámítva a klub alapembere. Chiellini már 2004-ben tagja volt az olasz válogatottnak, s bár a 2006-os vb-győztes csapatban nem kapott helyett, a 2008-as Eb-n már játszott – remekül. A kapitány 2005 óta a Juventus alappillére, klubhűségét, mentális erejét, keménységét még a rivális klubcsapatok szurkolói is 15 éve folyamatosan elismerik.
Talán már az angol drukkerek is ismerik azt a statisztikát, amelyet Roberto Mancini együttese épp ezen az Eb-n állított fel. A Bonucci és Chiellini vezette védelem 1168 perc után kapott ismét gólt, és ezzel megdöntötte a kapott gól nélkül lejátszott percek világrekordját.
Az olaszok esélyesként érkeztek az Eb-re, hiszen a torna előtt hét meccsen keresztül még csak gólt sem kapott a válogatott. Sőt, a csoportkörben is hibátlanul teljesítettek, hiszen a három győzelmük mellé megint nem kaptak egy gólt sem ellenfeleiktől. Az egyenes kieséses szakaszban az osztrákok ellen a hosszabbításban dőlt el a továbbjutásuk, a negyeddöntőben pedig a világranglistát vezető belgákat ejtették ki. A spanyolok ellen sem ők voltak a fogadóirodák favoritjai, mégis át tudták verekedni magukat rajtuk. A Mancini által összerakott olasz válogatott ma már van annyira stabil és magabiztos, hogy egy nagy nemzetközi tornán az olyan válogatottak ellen is tovább lépjen, amelyeket a közvélemény eléjük rangsorol. Hiába szól számos szakmai érv most az angolok mellett, a belga és a spanyol válogatott pontosan emlékszik arra, milyen az olaszok elleni meccs után esélyesként hazatérni. Az olasz válogatottat Mancini remekül összerakta, kulcsjátékosai fantasztikus formában várják a döntőt, és bár igaz, hogy ezen az Eb-n 30 perccel és egy büntetőpárbajjal többet töltöttek a pályán, mint az angolok, de egy nappal többet is pihenhettek.
Roberto Mancini együttese 2018 szeptembere óta veretlen, azóta 33 mérkőzéséből 26-ot nyert meg. Az olasz válogatott közel áll az abszolút rekordhoz. Jelenleg Spanyolország (2007 és 2009 között), valamint Brazília (1993 és 1996 között) tartja a csúcsot, 35-35 veretlen mérkőzéssel.
Az biztos, hogy ezen a tornán nem lesz meg a rekord, de ha az Azzurri hazaviszi a trófeát a Wembley-ből, biztosak lehetünk abban, hogy a szövetség megszervezi azt a két meccset a győzteseknek, amivel átveszik a vezetést az örökranglistán...
Óriási a nyomás az angol csapaton, hiszen hazai környezetben, saját szurkolói előtt kell megszereznie a tornagyőzelmet. Ráadásul a szakma éppúgy, mint a fogadóirodák, Southgate csapatát tartja esélyesebbnek. Az angolok 55 éve nyertek utoljára rangos nemzetközi tornát, s napok óta azt sulykolja az európai sajtó, hogy mikor, ha nem most. Nagy kérdés, hogy a fiatalokra épülő angol válogatott megbirkózik-e az esélyesség terhével. Az olasz media előszeretettel idézi a 2006-os vb-döntő egyik hősének, Marco Materazzinak a szavait:
Emlékszem, amikor a németek hazai pályán játszottak ellenünk a 2006-os vb-n. Olyan fehér volt az arcuk a folyosón, mint a mezük, mondogattuk is egymásnak, hogy félnek tőlünk. Most az angolokon lesz a hazai pálya nyomása, és máskor is győztünk már a Wembley-ben, hiszek benne, hogy most is sikerülhet.
A Nemzeti Sport tette közzé, hogy mindössze két olyan játékos van a futballtörténelemben eddig, aki adott évben a BL- és az Eb-döntőt is elvesztette. Az első a német Michael Ballack volt 2008-ban, aki a Chelsea játékosaként kapott ki a Bajnokok Ligája fináléjában, majd Németországgal vesztette el a döntőt az Európa-bajnokságon. Mellé Antoine Griezmann csatlakozott hozzá 2016-ban, miután az Atlético Madriddal BL-, Franciaországgal Eb-finálét vesztett. Ha az angol válogatott vasárnap este nem bírja el az esélyesség terhét, akkor négy fővel is bővülhet a lista, hiszen Kyle Walker, John Stones, Raheem Sterling és Phil Foden a Manchester City labdarúgójaként elbukta a 2021-es BL-döntőt. Nem lesz könnyű a Wembley-ben hazai játékosnak lenni vasárnap este...
Az olasz válogatott az angol királyi család előtt, a futball szentélyében mutathatja meg az UEFA-nak, hogy hiába követett el mindent, az Azzurri visszatér oda, ahova való: az európai labdarúgás trónjára. A torna kaotikus, igazságtalan lebonyolítása, a furcsa, sorsdöntő ítéletek (egy közös, összeurópai rendezésű tornán az egyik esélyesnek előre odaadták a két legfontosabb meccs pályaválasztói jogát; a dánok elleni mérkőzés hosszabbításában befújt büntető még a semleges szurkolók által is minimum véleményesnek mondott, de a nemzetközi szaktekintélyek többsége szerint kamu 11-est a VAR-ral nem nézették meg; az angolok elődöntőjében közreműködő hét játékvezető egyike se észlelte a dán kapus nézőtéri lézerezését, stb.) elégtételt kívánnak. Ezt pedig Mancini csapata hozhatja meg!
Senkiben ne legyen kétség: Chiellini ugyanolyan magabiztos, harsány és vagány lesz Kane ellenében, mint volt Albával a büntetőpárbaj előtt. Chiellini és Kane egyénisége, emocionális ereje között nagyobb a különbség, mint az olasz és az angol Riviera között.
Ne tartson senki attól, hogy Jorginho a következő büntetőjénél megijed, ugyanazzal a tanári, higgadt, az olasz futball örök erejét hirdető mozdulattal okoz a királyi családnak álmatlan éjszakát, ahogy a szemkápráztatóan játszó spanyol válogatottat ráültette a Madridba tartó, menetrend szerinti járatra!
És azt se felejtse el senki, hogy az olasz fiúk nem az agg királynőért, meg a pubokban habzó szájjal éneklő tinédzserekért játszanak vasárnap este, hanem bajtársukért, az Eb legjobb olasz játékosáért, Leonardo Spinazzoláért. Az AS Roma focistájának a belgák elleni, 2–1-re megnyert negyeddöntőben egy rossz lépés után szakadt el az Achilles-ina. Chiesáék már az elődöntőben is érte játszottak, a fináléban pedig megsokszorozza majd elszántságukat, hogy begipszelt lábú társuk is aranyérmesnek mondhassa magát vasárnap éjféltájban.
Végül kizárt, hogy a történelem mindig mindenben ismételje önmagát: 2012-ben a Chelsea BL-győztes lett, a Manchester City megnyerte a Premier League-et, Olaszország pedig elbukta az Eb-döntőt. 2021-ben a Chelsea BL-győztes lett, a Manchester City megnyerte a Premier League-et... Olaszország most revansot vesz, és megnyeri az Eb-döntőt!
A nyolc selejtezőn 37 alkalommal eredményes angol válogatott legnagyobb ereje, hogy tele van fiatal, de már most kiemelkedő szélsőkkel, egészen konkrétan hat olyan játékos bevethető itt, akinek legalább 65 millió eurós a piaci értéke a transfermarkt.de szerint. Ez természetesen a játékon is meglátszik, Raheem Sterling és Bukayo Saka rendre megveri egy az egyben a vele szemben álló védőt, előbbi pedig úgy jutott el eddig három gólig, hogy a hatékonysága finoman szólva sem kiemelkedő.
Ha sikerülne olyan játékhelyzeteket kialakítani, amelyekben a belső védőkre lehet rávezetni a labdát, akkor a 34 éves Leonardo Bonuccinak és a lassan már 37 éves Giorgio Chiellininek lehetnek kifejezetten nehéz pillanatai, a versenyfutásokról pedig ne is beszéljünk. A széleken a hátvédek is be tudnak segíteni a támadásokba, óriási érvágás, hogy talán az egész olasz válogatott legjobb teljesítményét bemutató Leonardo Spinazzola súlyos sérülést szenvedett a belgák elleni negyeddöntőben.
A csoportkört Cristiano Ronaldo uralta öt góljával, de a belgák elleni, 0–1-gyel záruló nyolcaddöntő miatt számára már rég véget ért a torna. Patrik Schick a skótok ellen megszerezte az Eb gólját, előtte még egyet, a horvátok ellen büntetőből volt eredményes, és betalált a hollandok elleni nyolcaddöntőben és a dánok elleni negyeddöntőben is, így ő is öttel végzett.
Az olaszoknál öten állnak két találattal, így alighanem az ő előzésüktől már nem kell tartania a duónak, az angoloknál viszont akár még ketten is veszélyesek lehetnek, a csoportkörben kétszer és a németek ellen egyszer eredményes Raheem Sterling és Harry Kane révén. A válogatott vezére az első három meccsen egyszer sem talált be, a németek ellen viszont megtört a jég, az ukránok elleni negyeddöntőben kétszer is ünnepelhetett, a dánok elleni meccset pedig ő döntötte el, így mind a négy gólját akkor szerezte, amikor igazán számított, a kieséses szakaszban.
Az 1982-es világbajnokságon egyébiránt épp az olasz Paolo Rossi járt be hasonló utat, a nullázott csoportkör után összesen hatszor volt eredményes a folytatásban, csapata pedig világbajnok lett!
A góllövőlista élmezőnye
Az angolok egészen az elődöntőig egy gólt sem kaptak, ebben pedig Jordan Pickford mellett a védelemnek is nagy szerepe volt, amelynek tengelyében a Manchester United hátvédje az úr. Jordan Pickford 725 perc után kapott ismét gólt az angol válogatottban, ezzel megdöntötte a nemzeti csúcsot, amelyet az 1966-os vb-n aranyérmes Gordon Banks (720) tartott eddig!
A pontrúgásoknál mindkét kapu előtt remek hatékonysággal dolgozik, „valahogy” mindig az ő fejét találják meg a beadások, és csak Kasper Schmeichel óriási védéseinek köszönhette a dán válogatott, hogy nem született Maguire-gól. Hátul is remekel, ezt pedig eddig 7,75-ös értékeléssel honorálta a whoscored.com, ennél jobbat csak Cristiano Ronaldo (7,92) kapott az egész Eb során.
Az angol csapat másik előnye az elképesztően mély keretben keresendő, az 1,26 milliárdos összérték még úgyis a legkiemelkedőbb, hogy Trent Alexander-Arnold (75 millió) az Eb előtt dőlt ki. Viszonyításképpen az olaszoknál ez az érték 751 millió euró, de itt bele kell kalkulálni, hogy az értékeket az életkor masszívan tudja befolyásolni, a pályafutásuk elején és csúcsán járó futballisták piaci ára jóval magasabb, mint a már a karrierük alkonyán lévőké.
Fontos szempont, hogy bár az angolok is játszottak egy hosszabbításos meccset, az olaszok 30 perccel és egy büntetőpárbajjal így is többet töltöttek a pályán, illetve hogy Gareth Southgate kifejezetten jól rotálta a csapatát, amelyben Phil Foden (159 játékperc), Jack Grealish (152), Jadon Sancho (96) vagy éppen Marcus Rashford (82) is rendkívül friss lábakkal érkezett meg a fináléra. Ha az alapcsapattal nem is menne épp a játék, a padról bármikor beállhat valaki, aki képes eldönteni az összecsapást.
Ha ezúttal is hosszabbításba torkollna a párharc, akkor a remek fizikumú és erőnlétű játékosok még nagyobb előnybe kerülhetnek a fáradó ellenféllel szemben, ezt már láthattuk a dánok elleni lehengerlő első 15 perc során is.
Való igaz, hogy a maximálisan életigenlő olaszok több dologban kiemelkedőbbek, a fish and chips ellenére az ételekben például mindenképpen, az időjárást ne is hasonlítsuk inkább össze, sőt még azt is oda lehet adni, ha a „színes ceruzákat” keressük, akkor azért általában többet lehet felsorolni a taljánok közül – nem mintha ne látnánk gyönyörű játékot az angoloktól is időről időre –, mint a derék britektől.
No de kérem, mindennek van ára.
A latinos szépség ellentételezése az elképesztően sok szövegelés, színészkedés és fetrengés, ami azért egy meglett férfiembernél sokszor borzasztóan kínos látvány. Az angol foci sokszor jóval keményebb, mégis mindenki rögvest megy tovább dumálás nélkül, és pont hogy Angliában nevethetnek a legtöbb, érthetetlenül befújt tizenegyessel kapcsolatban, hogy ez vagy az a PL-ben még bőven „tovább” lenne. Abba most ne menjünk bele, hogy a dánok gólja előtti „szabálytalanságért” megítélt pontrúgás mennyire volt röhejes, vagy hogy a rendes játékidőben is gond nélkül lehetett volna egy büntetőt megítélni az angoloknak, mert mindezekkel együtt is egyértelműen látszott, hogy a házigazda mekkora fölényben volt (21–6 lett a kapura lövések száma, pedig az utolsó 15 percben már a kapu torkából is visszavitték Pickfordhoz a labdát inkább, hogy teljen az idő...), és ha nincs az amúgy több kontakttal is járó, talán könnyű síppal megítélt büntető, akkor is csak idő kérdése lett volna, hogy az erejükkel teljesen elkészülő dánok mikor kapitulálnak.
Na de vissza az eredeti témához, íme, Ciro Immobile hősies feltámadása a halál torkából, miután a csapata végül gólt szerzett a támadás végén a belgák elleni negyeddöntőben.
És íme, Harry Kane, aki nem érti, hogy az rendben van, hogy fejbe rúgták őt, de miért nem engedi a játékvezető az előnyszabályt, hiszen mehetett volna a kapu felé...
A „trash talkot” kicsit odébb helyezve nézzük a főbb szempontot.
A futballnak most már tényleg haza kellene térnie...
A labdarúgás tanítómestereinek bánatára a legkiemelkedőbb időszakban még nem annyira kívántak részt venni a FIFA által 1930-ban útjára indított világbajnokságokon, így az első négy olimpiai futballtornából hármat megnyerő britek 1950-ig kimaradtak a buliból. Szinte sokkolóan hat, hogy a „háromoroszlánosoknak” csupán egy aranyérmük van nagy nemzetközi tornáról, az is még 1966-ból, amikor a Wembley-ben az NSZK-t 4:2-re megverték a vb-döntőben. Az 1990-ben vb-elődöntős nemzetnél alig várták már az aranyérem után 30 évvel rendezett 1996-os Európa-bajnokságot, amire el is készült „A futball hazatér” című remek, keserédes sláger, amelyben az eltelt három évtized fájdalmas érzéseit kezdte felülírni a reménykedés, hogy ismét felér a csúcsra Anglia. Bár az együttes jól szerepelt, az elődöntőben a németek ellen tizenegyespárbajban elbukott, épp a mostani kapitány Gareth Southgate hibázott egyedüliként – a hatodik körben.
Ezt követően hiába volt megannyi remek játékos, szerepeltek olyan klasszisok a középpályán, mint David Beckham, Steven Gerrard, Frank Lampard vagy Paul Scholes, volt elöl az aranylabdás Michael Owen vagy éppen Wayne Rooney, valamin mindig elcsúsztak az angolok. 2018-ban kisebb meglepetésre elődöntőig jutottak a világbajnokságon – ott ráadásban maradtak alul a horvátokkal szemben –, újra slágerlistás lett a Three Lions című szerzemény, majd négyes döntőbe jutottak a Nemzetek Ligájában, és remekeltek a selejtezők során, miközben a szenzációsan teljesítő utánpótlás-válogatottakból egyre többen épültek be.
A 2021-re halasztott Eb-t már az egyik fő esélyesként várta a még mindig szemtelenül fiatal (csak az egyaránt 31 éves Jordan Henderson, Kyle Walker, Kieran Trippier hármas múlt el 28, miközben 16-an még a 26-ot sem töltötték be, heten pedig a 23-at sem) gárda, amely abban a tudatban készülhetett a viadalra, hogy ha csoportelső lesz, egy híján az összes meccsét a Wembley-ben játszhatja. Az ukránok elleni negyeddöntőt 4–0-val húzták be az angolok – épp a mostani rivális otthonában, Rómában –, a végjátékban pedig ismét élvezhetik a bő 60 ezer hazai szurkoló biztatását. Ez pedig már elég lehet, hogy a futball végre tényleg hazatérjen.
Nos, ezek voltak a mi szakmai és kevésbé szakmai gondolataink a döntő előtt, most önön a sor, hogy szavazzon a győztesre!
EURÓPA-BAJNOKSÁG
DÖNTŐ
21.00: Olaszország–Anglia (Wembley)
(Borítókép: Chiellini és Bonucci öröme – Sebastian Widmann – UEFA / UEFA via Getty Images, illetve Foden és Kane ünneplése – Laurence Griffiths / Getty Images)