Lionel Messi 34 évesen végre megtapasztalhatta, milyen az argentin felnőtt labdarúgó-válogatottal tornát nyerni, ezt követően pedig rögvest felerősödtek azok a hangok, hogy érik a hetedik Aranylabdája.
Mint ismert, az albiceleste a nagy rivális brazil válogatott otthonában nyert 1–0-ra a Copa América fináléjában, ezzel 1993 óta először nyert nagy tornát.
Lionel Messinek így értelemszerűen ez volt az első sikere a nemzeti együttessel (az utánpótláscsapatokkal U20-as vb-t és olimpiát nyert már), három elbukott Copa América-, és egy elveszített vb-döntő után tört meg a jég.
Az argentin támadó alaposan kivette a részét a sikerből, hiszen négy találatával társgólkirály lett, illetve őt választották meg a torna legjobb játékosának – köszönhetően öt gólpasszának is.
A Barcelonával eddig 35 trófeát nyerő futballista klubidénye nem sikerült fényesen, a katalán gárda csak egy Király-kupát nyert, ez mondjuk nem feltétlenül csupán Messi hibája, aki 47 tétmeccsen 38 gólig és 14 gólpasszig jutott, tehát egyénileg nem volt rossz szezonja.
Az év végi díjátadón általában azok szoktak előtérbe kerülni, akik csapatukkal és/vagy válogatottjukkal nagy sikert értek el, és kiemelkedően teljesítettek.
A jelenleg szerződés nélkül álló Messinek most ezen logika mentén kerestünk lehetséges riválisokat.
Ami legjobban adja magát, hogy a friss Európa-bajnok olasz válogatottból keressünk valakit. Remek volt a Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci vezette védelem, a tizenegyespárbaj hősét, Gianluigi Donnarummát a torna legértékesebb játékosának választották meg, mégis a rendre kötélidegzetű Jorginho innen a kiszemelt. Drámai módon pont a finálé büntetőpárbajában hibázott, de az olaszoknak ez is belefért, a spanyolok elleni meccset pedig ő döntötte el.
Ami a brazíliai születésű középpályás mellett szólhat, hogy az idény legfontosabb két trófeáját, az Európa-bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is megnyerte, a Chelsea-ben nyolc találatot jegyzett az évadban.
Sokak szerint a legnagyobb vesztese annak, hogy 2020-ban nem osztották ki az Aranylabdát, ezzel pedig nehéz vitatkozni, hiszen a hazai tripla (bajnokság, kupa, szuperkupa) mellett a nemzetközi is (Bajnokok Ligája, európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság) összejött a Bayernnel, miközben a bajnokságban (31 meccs/34 gól), a kupában (5/6) és az európai porondon (10/15) is több gólt szerzett, mint ahány meccset játszott.
A lassan 33 éves támadó kedvét nem szegte az eset, az új idényben a sérülés miatt csak 29 bajnokin tudott pályára lépni, de ezen is összejött az új Bundesliga-rekordot jelentő 41 találat, amivel Gerd Müller 49 éves csúcsát döntötte meg, és nem rajta múlt, hogy a lengyelek már a csoportkörben kiestek, hiszen háromszor is betalált az Eb-n.
A legnagyobb nyertes lehetett volna, helyette az egyik legszerencsétlenebb figura lett. A Manchester Cityvel agyonnyerték a világ legerősebb bajnokságát, a Premier League-et, behúzták a Ligakupát, döntőig meneteltek a Bajnokok Ligájában, és az elődöntőig jutottak az FA-kupában.
A klubidényt 14 góllal és 12 gólpasszal záró szélső az Európa-bajnokság egyik legkevésbé levédkezhető játékosának bizonyult, sorra cselezte ki az ellenfelek védőit, három gólt is szerzett és kulcsfontosságú büntetőt harcolt ki a dánok elleni elődöntő ráadásában. A döntő viszont itt sem jött össze, Anglia tizenegyesekkel alulmaradt, ezzel pedig Sterling esélyei minimálisra csökkentek. A kieséses szakaszban négyszer eredményes Harry Kane idénybeli 33 gólja és 17 gólpassza is remek mutatónak számít, de a Tottenham eredménytelensége miatt alapból hendikeppel indul.
Talán egy játékos sem volt fontosabb a BL-győztes idényében a „háromtüdejű” franciánál. Túl azon, hogy kismillió labdaszerzéssel vétette észre magát, a madridiak elleni párharcokban támadómunkája is kiemelkedő volt.
Esélyeit segíthette volna, ha a 2018-as világbajnokság után az Eb-t is megnyeri a franciák, de a topfavorit óriási meglepetésre már a nyolcaddöntőben búcsúzott, mivel büntetőpárbajban kikapott Svájctól.
(Borítókép: Buda Mendes/Getty Images)