A paksi Ádám Martin 17 góllal vezeti a magyar labdarúgó-bajnokság góllövőlistáját, és ha így halad, egy éven belül megdöntheti korábbi csapattársa rekordját. Az Index ellátogatott a támadó sikereinek színhelyére, ahol a 27 éves játékos beszélt a múltjáról, a terveiről és az álmairól is.
Gyorsan elhallgattatta azokat a hangokat, amelyek szerint csupán egyszeri eset volt az őszi remeklése, hiszen a tavaszi nyitó fordulóban két góllal járult hozzá a ZTE 3–2-es legyőzéséhez.
Tavasszal is azon leszek, hogy ott folytassam, ahol ősszel abbahagytam. Bár rövid volt, de szerencsére a téli felkészülésünk is jól sikerült, az edzőmeccseken is lőttem a gólokat. Szeretném bebizonyítani a kétkedőknek, hogy nem a véletlen műve volt az őszi teljesítményem.
Miben kell javulnia leginkább a Paksnak a szezon első feléhez képest?
A védekezésünkön próbáltunk csiszolni, főleg csapatszinten. Mert bár mi lőttük a legtöbb gólt a bajnokságban, szám szerint most már 45-öt, sajnos 38 alkalommal vették be az ellenfelek a kapunkat, ez pedig a legrosszabb NB I-es mutató. Egyénileg nyilván én azon voltam, hogy minél több gólt szerezzek, és az önbizalmam megmaradjon, egyelőre úgy tűnik, sikerült.
Immáron 17 gólnál jár a bajnokságban, tetemes előnnyel vezeti a góllövőlistát, és csupán öt találatra van a 12 csapatos élvonal rekordjától, amelyet éppen a nyáron Paksról Dunaszerdahelyre igazoló korábbi csapattársa, Hahn János tart. Bár a futball csapatsport, motiválják az egyéni elismerések?
Ha már így alakult, és ennyire elérhető közelségben van, akkor természetesen szeretném megdönteni Janó csúcsát és elhódítani a gólkirályi címet, de semmiképpen nem helyezem előtérbe az egyéni céljaimat a csapaténál.
Formáját tekintve sokan úgy gondolják, érik a válogatottmeghívó is. Mit jelentene, ha bemutatkozhatna a nemzeti együttesben?
Szerintem minden gyerek, aki elkezd focizni, tátott szájjal bámulja a válogatott játékosokat, és arról álmodozik, hogy egyszer ő is ott legyen a pályán, amikor megszólal a himnusz. Velem sem volt ez másként, és természetesen most is óriási büszkeséggel töltene el, ha a hazámat képviselhetném. Úgy érzem, most ott vagyok a küszöbön, ha tartom a mostani formámat, akkor talán be is léphetek ezen az ajtón.
Beszélt már Marco Rossi szövetségi kapitánnyal?
Nem beszéltünk még, de egy-két üzenetet kaptam már tőle, most is itt volt a Zalaegerszeg elleni bajnokin. Nyilván nem csak miattam, de titkon bízom abban, hogy ő is örült a duplámnak…
27 évesen mondhatjuk, hogy élete formájában futballozik?
Mindenképp, a statisztikák alapján legalábbis egészen biztosan.
De én is úgy érzem, hogy valamit jól csinálok, hétről hétre jönnek a gólok, élvezem a játékot, minden egyes bajnokin boldogan lépek pályára.
Fiatalabb korban általában hullámzó a teljesítmény, nekem is sokszor voltak jobb és rosszabb meccseim, most viszont tényleg úgy gondolom, hogy minden mérkőzésen hasznos tagja vagyok a csapatnak.
Mekkora szerepe van ebben a Paksi FC-nek?
Nyilván érzem a töretlen bizalmat az irányomba, ez pedig nagyon fontos tényező. De mindig hálás leszek például a Vasasnak, ott nőttem fel, az angyalföldi klub mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Kaposváron is rengeteg olyan dolgot tanultam az akkori edzőmtől, Waltner Róberttől, amit addig nem tudtam. A kiesésünk után viszont szerettem volna az első osztályban maradni, a Pakstól megkaptam rá a lehetőséget, és ezt a mai napig próbálom meghálálni.
A 2014/2015-ös idényben azt javasolták az orvosok, hogy hagyjon fel a profi labdarúgással, miután kiderült, hogy komolyabb terhelés után nehezen kap levegőt. Hogy tudta feldolgozni a rossz híreket?
Ha nyomot nem is hagyott, de az ember ilyenkor óhatatlanul megijed, félti az egészségét. Sokat nem rágódtam azért rajta, mindenképpen megoldást szerettem volna találni a problémára, és szerencsére sikerült, néhány hónap múlva már újra pályán voltam, és azóta is minden rendben van.
Milyen eszközökkel lendül túl az esetleges nehézségeken?
Pozitív ember vagyok, mindig a dolgok jó oldalát keresem, a negatívumokat pedig igyekszem kizárni a futballban és a magánéletben egyaránt.
Kerülöm a konfliktusokat is, a békességre és a jókedvre törekszem.
A mai világban a sztereotípiák szerint egy futballistát leginkább a tökéletesen belőtt hajáról, a tetoválásairól vagy éppen a borotvált lábáról lehet felismerni. Önre annyira nem illik ez a leírás, mégis vezeti az NB I góllövőlistáját…
Tetoválásaim vannak, de valóban, a többi dolog annyira nem én vagyok. A hajamat például a feleségem vágja, és tökéletesen elégedett vagyok vele. Semmi baj nincs azokkal sem, akiknek a többi dolog is fontos, kinek mi tetszik, de engem annyira nem érdekel, hogy nézek ki. Az már sokkal inkább, hogy hogyan futballozom, a külsőm helyett jobb, ha a teljesítményem beszél helyettem.
Az utolsó pillanatban Bognár István Ciprusra igazolt, mennyire lehet ez hatással akár az ön, akár a csapat játékára?
Ez majd néhány forduló múlva derül ki igazán, de egyértelműen nagy veszteség, hiszen kulcsfontosságú szerepe volt a csapatunkban.
Gyakorlatilag minden támadás rajta folyt keresztül, nekem is kiosztott legalább 10 gólpasszt.
A szakmai stáb feladata lesz majd, hogy valahogy megoldja a pótlását, bízom benne, hogy sikerül, és nélküle is eredményesek leszünk majd tavasszal.
Ádám Martint mennyire vonzza a légiósélet?
Talán még abban a korban vagyok, amikor lehet ilyesmin gondolkozni. Egy jó félévvel még inkább felhívhatom magamra a figyelmet, és ha nyáron érkezne esetleg olyan ajánlat, amiből a klub és én is profitálhatunk, akkor természetesen kipróbálnám magam külföldön is.
Ha választhatna, merre venné az irányt, melyik futballkultúra áll önhöz a legközelebb?
Mindig is az angol labdarúgás volt a kedvencem, ahol a fizikai erő dominál, és én is a testi adottságaimat próbálom kihasználni a kapu előtt. Ha nem is a Premier League-ben, de egy másodosztályú klubban, a Championshipben el tudnám képzelni magam.
Bár jelenleg a Paks 24 pontot szerezve 6. a tabellán, mégis közelebb van a kieső helyen álló Újpesthez (7 pont), mint a már dobogós Puskás Akadémiához (13). Reális képet mutat a tabella?
A helyezésünk nem rossz, de azért az őszi szezonban bennhagytunk legalább 4-5 pontot, sajnos becsúszott pár váratlan döntetlen vagy vereség. Fontos volt, hogy az idény második felét jól kezdjük, ez szerencsére sikerült, remélem, hogy a folytatás is hasonló lesz, és még előrébb kúszunk majd a tabellán.
Vasárnap a Ferencváros otthonába látogatnak. Elszomorítja a másik magyar zöld-fehér csapatot?
Azon leszek… Veszítenivalónk nagyon nincs, játsszuk a saját játékunkat, többgólos meccset várok, sok helyzettel. Aztán hogy ezeket melyik együttes tudja jobban kihasználni, az majd a találkozón kiderül.
Ha előreugrunk fél évet az időben, hol látja magát?
Remélem, arról beszélgetnénk, hogy az NB I gólkirályaként külföldön folytatom a pályafutásomat, és már túl leszek az első válogatottságomon is. Kőkeményen fogok azért dolgozni, hogy ez megtörténjen!
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)