Szó sem volt szemet gyönyörködtető madridi játékról, de érdemtelen győzelemről sem a Bajnokok Ligája szombati döntőjében. Elemzés a Real Madrid 1–0-s sikerét – így pedig története 14. BEK/BL-sikerét – hozó meccsről.
Az Európai Labdarúgó-szövetség a Liverpool és a Real Madrid 1981-es BEK-döntőjét felelevenítve vezette fel a hétvégi finálét. Akkor az angolok a bal bekk, Alan Kennedy góljával 1–0-ra múlták felül a spanyolokat. A párhuzam nemcsak a helyszín, Párizs miatt volt erős – igaz, azt a finálét a Parc de Princes-ban, nem a Stade de France-ban rendezték –, hanem mert ezúttal is a Pool szélső védőinek támadópotenciálja ígérkezett döntő faktornak.
A jobb bekk, Trent Alexander-Arnold 21 (2 gól, 19 assziszt), a bal, Andrew Robertson 18 (3+15) találatban játszott főszerepet az idényben. Ám nemcsak a két szélső védő, alapvetően a Liverpool teljes védelme nagyon bátran járt fel év közben az ellenfél térfelére.
Jürgen Klopp csapatánál egyetlen csapat sem védekezett magasabban az angol élvonalban, a kapujától átlagosan 45,5 méterre próbálkozott először az ellenfelek támadásainak megakasztásával. Ez kereken egy méterrel jobb adat, mint a 2020–2021-es idényben volt. Nem meglepő, hogy szintén a Pool volt hatékonyabb az öt topligában (angol, francia, német, olasz és spanyol élvonal), ha letámadásról volt szó: a Premier League-ben 443-szor szereztek labdát az ellenfelek kapujától mért 40 méteren belül, a második Bayern München 424-szer, az Angliában nagy rivális Manchester City „mindössze” 378-szor.
Csakhogy a Real a Manchester City elleni elődöntőben (az angol bajnokságot végül egy ponttal megnyerő Pep Guardiola-csapat a Liverpoolhoz hasonló magasságban, 45,4 méterre tolt védelmi vonallal rendelkezett a PL-idényben) egyszer (sőt, kétszer!) már megmutatta, hogy a szabad területeket nagyon kedvelő, villámléptű szélsőivel (Vinícius Júnior a bal, Rodrygo a jobb szélen) képes a bátran előremerészkedő védők mögé kerülni és a területet befutva komoly veszélyt kialakítani.
Az alapfelállás adott volt. A The Athletic szerzőitől kezdve a Marca és a katalán Sport újságíróin és szakértőin át az UEFA munkatársaiig konszenzus volt abban, a Liverpool várhatóan letámad majd az első perctől, ezzel együtt igyekszik minél többet birtokolni a labdát; a Real pedig – mint a BL-idényben oly sokszor tette – a domináns futballt feladva kontrákra épít, remélve, hogy az Alexander-Arnoldék mögött nyíló óriási területet ki tudják majd használni. Ahogyan egyébként a két csapat legutóbbi párharcában (2020–2021, negyeddöntő, 3–1 Madridban, 0–0 az Anfielden) meg is tették.
A madridi kispadon ülő Carlo Ancelotti a kezdő kijelölésekor ugyan csavart egyet a történeten – erről majd később –, de az első negyedóra papírforma szerint alakult. Érzésre később is, ám a statisztikákat látva ez az érzet valójában csalóka volt.
Bár az ember benyomása az lehetett, hogy a Liverpool óriási mezőnyfölényben játszik – Klopp együttesének tíz gólszerzési kísérlete volt a szünetig, Ancelottiénak pedig csak egy –, a labdabirtoklás mégis minimális különbséget mutatott, 52–48 százalékban oszlott el. A helyzet fordulás után sem változott jelentősen, akkor sem, amikor Jordan Hendersonéknak muszáj lett volna nagyobb nyomás alá helyezniük a madridi kaput. A meccs végéig csupán 55 százalékig kúszott fel a több mint harminc percet gólhátrányban futballozó „vörösök” labdabirtoklási mutatója.
Az angolok igyekeztek gyorsan építkezni, ezzel szemben a Real jobban megbecsülte a labdát. Toni Kroos feladata volt a mérkőzés ütemének kontrollálása, az ő passzain múlt, hogy gyorsít-e a madridi csapat, vagy épp lassan, többnyire oldalirányú passzokkal építkezik.
A német középpályás észrevétlenül is óriásit focizott, messze a legtöbb passzkísérlete volt a Realban (83), és a teljes mezőnyt tekintve is csak Fabinhónak volt több pontos átadása (77 és 82). Kroos majd 93 százalékos passzpontossága különösen megsüvegelendő, tudva, hogy többnyire nyomás alatt kapta a labdát, a Pool ugyanis újra meg újra magasan letámadta ellenfelét. Beszédes, hogy 54 labdaszerzési kísérlete volt az angol csapatnak a támadóharmadban, míg a Realnak 15. Ki más hajtotta volna végre mindezt, ha nem a német világbajnok, aki nyolcadik madridi BL-idényében nyolcadszor hozott 92 százalék feletti passzátlagot...
Luka Modric 36 évesen szintén óriási melót tett a meccsbe – Kroosszal ellentétben ő a labda nélküli játéknál kapott nagy szerepet. Kulcsfigura volt abban, hogy Ancelotti csapata védekezésben 4–4–2-es és 4–3–3-as alapformációt váltogatva blokkolja a területeket a Pool elől. Alapesetben a négyes középpályás lánc tengelyében helyezkedett, jobbján Federico Valverdével, ám időről időre a pálya tengelyétől jobbra kilépett, már-már a szélső támadó pozícióját felvéve.
Itt nyilván nem a sebességét igyekezett kihasználni, helyezkedésével inkább Thiagót és Robertsont igyekezett mélyen tartani és kivenni a passzlehetőségek közül. Labdaszerzések után fordult a kocka, míg Valverde a vonal mentén, az eredetileg jobb bekket játszó Dani Carvajal pedig kicsit beljebb, a félterületet támadva húzódott előre, Modric visszamaradt, nemegyszer csak a két középhátvéd Éder Militao és David Alaba helyezkedett tőle is hátrébb a mezőnyjátékosok közül.
A harmadik kulcsfigura Valverde volt, aki kisebb meglepetésre került a kezdőcsapatba – annál nagyobbra a jobb szélső helyén, ahol előzetesen Rodrygo felbukkanására számíthattunk. Utólag kijelenthetjük: ez a döntés volt Ancelotti egyik legnagyobb húzása: a 23 esztendős uruguayi védekezésben sokkal nagyobb segítséget nyújtott Carvajalnak, mint a korábbi meccseken a 21 éves brazil szélső. Tízből hat párharcot nyert, a másik szélen Vinícius 14-ből mindössze hármat.
Míg a Pool az első félidőben inkább a bal szélen próbált építkezni Luis Díaz és Sadio Mané, illetve a fellépő Andy Robertson aktív szerepvállalása mellett, addig a második félidőre ez a tendencia teljesen megfordult. Szünet után az angol akciók több mint fele a Mohamed Szalah fémjelezte jobb szélre koncentrálódott. Az egyiptomi szélső hat gólszerzési kísérletéből négy is a második félidőben adódott.
A Real nagy pillanata az 59. percben jött el: Robertson ragadt elöl a bal szélen, Modric megforgatta a skótot, majd Carvajal, Casemiro és Valverde volt a lényegében egy-egy húzásból építkező akcióban a labda útja.
A Liverpool védekezése teljesen eltolódott.
Valverde megfutotta a várt üres területet, miközben Virgil van Dijk és Fabinho együttes erővel próbált kiváltani rá, de egyikük sem ért oda időben. Kellett azonban még egy hiba a gólhoz: a másik szélső védő, Alexander-Arnold túlságosan befelé húzódott, ezzel üresen hagyva a hosszún érkező Viníciust, aki köszönte szépen, egy 20 méteres sprint végén – a kiszolgáltatott helyzetben lévő Alisson mellett – kapuba belsőzte az uruguayi lapos centerezését. Igaza lett az UEFA honlapjának, a Liverpool szélső védőinek kulcsszerep jutott, csak nem pozitív...
Ancelotti utólagos nyilatkozataiból láthatjuk, hiába kontrollálta érzésre a Liverpool a játékot, az első félidő az olasz mester meccsterve szerint alakult. Kockázatos játék volt, de Courtois jó formájára tudatosan építettek a madridiak. „Meccs előtt csak annyit mondtam neki, itt a döntő, nyerje meg nekünk” – idézte fel az agg olasz, aki a vezető gól után átszervezte ugyan csapata játékát (Casemiro szinte teljesen visszazárt a középhátvédek vonalába, míg a Vinícius, Valverde kettős is jóval mélyebbről indult innentől, s ezzel mintegy 4–1–4–1-es szerkezetet vettek fel a spanyolok), a kezdő tizenegyet egészen a 85. percig nem bontotta meg. Ez utóbbi is arról árulkodik, hogy összességében elégedett volt a látottakkal.
Logikus következtetés, hogy Ancelotti előre felmérve az esélyeket arra jutott, nyílt sisakos futballban kevés esélyük lenne felvenni a versenyt a Liverpoollal, ám Courtois-ra építve, a jobb oldali védekezést Carvajal előtt Valverdével megerősítve; továbbá a Robertsonék mögött nyíló területekre játszva képes lesz a Real elrejteni az esetleges gyengeségeit. Látni, ezt láttuk a csapatától. Egyáltalán nem szépen, ám taktikusan, fegyelmezetten futballozva. Kissé talán olaszosan, és még inkább a Sir Alex Fergusonhoz kötött idézett szerint: „A futballban nem az egyik legfontosabb, hanem – egyszerűen – a legfontosabb dolog a végeredmény.”
A Real Madrid az egyenes kieséses szakaszban a negyedik párharcát is úgy nyerte meg, hogy kevesebb és rosszabb minőségű helyzeteket dolgozott ki (a PSG ellen 3–2, xG: 2,15–3,34; a Chelsea ellen 5–4, xG: 2,58–4,58; a Man. City ellen 6–5, xG: 4,28–4,38) – emelte ki a The Athletic.
Kiemelkedő teljesítmény, valódi kihívással – így összegezhetnénk Courtois BL-idényét. A belga kapus mutatta be a legtöbb védést, 56-ot. Tizenöttel többet, mint a sorban mögötte álló, a Villarreallal elődöntőig menetelő Gerónimo Rulli. Courtois a meccsátlagot tekintve is élen jár azon kapusok között, akiknek a csapata eljutott az egyenes kieséses szakaszba: 4,31 alkalommal tudott sikeresen hárítani, úgy, hogy a Real Madrid ellenfelei 90 percenként 5,46 kaput eltaláló lövésig, fejesig jutottak el – derül ki az fbref.com statisztikájából.
A 30 esztendős játékos 80,3 százalékos védési hatékonysága szintén kimagasló, mind saját BL-karrierjében, mind a jelenlegi mezőnnyel összevetve.
Ez volt Courtois nyolcadik szezonja az európai klubfutball csúcsát jelentő sorozatban, és eddig csak egyszer, a 2014–2015-ös idényben, a Chelsea játékosaként tudott ennél is jobb százalékos hatékonyságot elérni (83,3). Akkor a rutinos Petr Cechvel osztozott a poszton, és öt meccs jutott neki, ráadásul a londoniak már a legjobb tizenhat között kizúgtak. A Real Madridnál eddig sorrendben 72,4, 67,7 és 64,1 százalékos idénye volt. Szintén kiemelendő, hogy Courtois mennyivel összeszedettebb volt a Bajnokok Ligájában: a spanyol élvonalban, elméletileg az ellenfelek erősségét tekintve sokkal gyengébb riválisok között, 76,7 százalékot ért el.
Az idény kapusrangsorában harmadik helyet ér a 80,3 százalék: a Lille Atlético Madridtól kölcsönvett horvát játékosa, Ivo Grbic hat meccsen 86,7, a sevillai Bono – szintén hat meccsen – 81,3 százalékig jutott. Ám egyikük esetében sem beszélhetünk annyira hosszú, kiegyensúlyozott jó teljesítményről, mint Courtois-nál.
A védési hatékonyságnál egy fokkal még fontosabb az Opta által bevezetett PSxG nevű mutató. Az angol Post Shot expected Goals fogalomból jött rövidítés lényege, hogy a statisztikusok azt vizsgálják, egy-egy hárítás mekkora bravúrt igényel a kapusoktól. Több százezer gólszerzési kísérlet elemzése alapján összeállított „képlet” a labda erejét és jól helyezettségét is figyelembe veszi, túl a lövés/fejes leadásának közelségén, illetve a védők helyezkedésén. Az egész lényege, hogy statisztikai alapon különbséget tudjunk tenni védés és védés között, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy egy 10-12 méterről érkező erőtlen fejes vagy egy öt méterről megbikázott, jó helyre tartó labda akad-e el a kapusban.
Courtois-nál azt látjuk, hogy a PSxG alapján 5,1 góllal, meccsenként 0,37 találattal áll jobban, mint amennyit az ellenfelek egy átlagos teljesítményt nyújtó kapussal szemben várhatóan szereztek volna. Ez megint csak a legjobb mutató az egyenes kieséses szakaszig eljutó kezdőkapusok között, és a teljes sorozatban is csak Jorgosz Athanasziadisz, a Sheriff Tiraspor (0,50) és Anatolij Trubin, a Sahtar Donyeck (0,39) játékosa volt jobb.
Kontextusba helyezve: a Real Madrid átlagosan 0,3 góllal volt jobb a PSxG- és 0,18-cal a már korábban emlegetett xG-modell alapján. Ezt a különbséget (sőt ennél többet is) egymagában Courtois adta hozzá az idényátlaghoz. Más kapussal jó eséllyel negatív szériát fog ki a „királyi gárda”, és akkor alighanem a döntőig sem jut el.
Ami pedig a finálét illeti: Courtois összesen kilenc védést mutatott be, ami az 1992-es BL-reform óta új rekord: az eddigi csúcsot megosztva Alisson (2019, Liverpool) és Edwin van der Sar (2011, Manchester United) tartották. A belga játékos 2,73 PSxG-vel „nézett farkasszemet” a párizsi 90 perc alatt, és őrizte meg a hálója érintetlenségét. Két legnagyobb védése közül az egyiket már emlegettük: Mané első félidei tekerésénél kellett bemutatnia, nem véletlen, hogy utólag ő is ezt a bravúrt emelte ki.
Nagyon nehéz volt leérnem, minden centiméteremet kihasználtam a kétméteres magasságomból, utána pedig rendkívül gyorsan fordultam meg, hogy a kapufáról kipattanó labda is az enyém legyen.
* Stunning stop from Courtois. @thibautcourtois | #UCLfinal pic.twitter.com/gPMJEGB5u5
— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) May 29, 2022
A második félidőben aztán Szalah-val szemben is hárított egy ziccert, ez papíron még komolyabb védés volt, az egyiptomi lehetőségét önmagában 0,6-os xG-re becsülte az Opta! A hárítás lélektanilag is rendkívül fontos volt: a 82. percben született, nem véletlen, hogy a spanyol és az angol sajtóban több helyen nemes egyszerűséggel csak „BL-győzelmet érő mozdulatként” emlegetik.
* "To be honest I can't really believe the save I made from Salah."
— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) May 29, 2022
Courtois with lightning-fast reactions *@thibautcourtois | #UCLfinal pic.twitter.com/RafYbfZd6K
Courtois Oliver Kahn (2001) és Van der Sar (2008) mellé mindössze a harmadik olyan játékos lett, akit kapusként választottak meg egy BL-döntő legjobbjának. A számok – és a felvételek – tanúsága szerint több mint megérdemelten.
Üzenem a France Footballnak, le lehet állítani a szavazást, Benzema nyert, viszlát
– mondta a BL-döntőt követően Thierry Henry, a franciák korábbi világklasszis támadója. Mindezt úgy, hogy a fináléban a honfitársa csak lesgólig jutott, ám így is nehéz lenne vitatkozni az Arsenal-ikon kijelentésével (esetleg Courtois-t lehetne még jelölni a fent írtak fényében...).
A 34 éves csatár tündökölt, 15 góllal övé lett az aranycipő (a megelőző három BL-idényében összesen lőtt ennyit), és ha más nem, legkésőbb az elődöntőben biztosan elvérzett volna nélküle az Ancelotti-csapat. Évtizedek múlva is a futball legnagyobb fordulópontjai között emlegethetik majd azt a ballábas mozdulatot, amivel a 90. percben az érkező Rodrygo elé kanalazta a labdát a Manchester City elleni visszavágón. A Real vert helyzetből jött vissza a meccsbe, majd a hirtelen megzuhanó angol csapattal szemben a hosszabbítást is kicsikarta, hogy a ráadás elején Benzema büntetőből megszerezze a végül döntőt érő találatot is.
A francia csatár méltó partnere volt, igaz, a pálya túlvégén, a parádézó Courtois-nak. A helyzetminőség-mutató (xG) alapján mindössze 8,6 gólt kellett volna elérnie, ehhez képest 75 százalékos túlteljesítést hozott össze, amire szavakat találni is nehéz. A modern futballban erre a mutatóra mondhatjuk: fél helyzet is elég volt neki a gólhoz!
Ám lehet fokozni: találatai közül tízet is az egyenes kieséses szakaszban szerzett, ezzel beállította Cristiano Ronaldo 2016–2017-es rekordját. A PSG (3–2, 3 gól), a Chelsea (5–4, 4 gól) és a Manchester City (6–5, 3 gól) kiejtéséből is oroszlánrészt vállalt.
Benzema a kanadai táblázaton is az élen zárt (15+1) holtversenyben Robert Lewandowskival (13+3). Összesen 45 gólszerzési kísérlete volt, ezek közül 23 találta el a kaput (51,2 százalék), továbbá lőtt egy kapufát. Bár az egy gólpassz kevésnek tűnhet, valójában az akcióépítésekben is jelentős szerepe volt.
83 százalékos passzpontosságánál csak a honfitárs, az RB Leipziggel a csoportkör végén búcsúzó Christopher Nkunku tudott jobbat a legalább hat meccset játszott támadók közül. 31-szer passzolta be a labdát pontosan a tizenhatoson belülre (csapaton belüli 5. hely), 19 olyan átadása volt, amely után az adott csapattárs egyből megcélozta a kaput. Nem mellékesen a Real letámadásában is kulcsszerepe volt, 187 alkalommal gyakorolt nyomást az ellenfél labdás játékosára, ez csapaton belül a negyedik legjobb (a teljes mezőnyben a kilencedik) Vinícius Jr. (286), Kroos (249) és Casemiro (190) mögött.
A Real története 14. BEK/BL-győzelmét aratta szombat este, ez kétszer annyi, mint amennyi az örökranglistán második helyen álló AC Milannak van (7). Az 1992–1993-as idény óta, mióta Bajnokok Ligája a Bajnokok Ligája, nyolcszor döntőzhetett, mind a nyolcat megnyerte.
Önmagában Courtois és Benzema szinte az egész idényt végigkísérő extraklasszis formája is elég lehetne ahhoz, hogy a Real kiemelkedjen a jelenlegi topklubok közül (csak a példa kedvéért: a Liverpoolnál Szalah teljesítménye esett vissza az idény hajrájára, a Citynél Kevin De Bruyne kezdett gyengébben, a Bayernnél az egész csapat játéka volt megdöbbentően hullámzó, a Barcelona idénye a csapatépítésről szólt, a PSG-nél pedig a6 kettős nem tudott közel sem olyan konzisztens lenni, mint előzetesen várták volna a szakértők – ezzel pedig a legfőbb kihívókat ki is lőttük idénre). Ám a képlethez ezen a ponton hozzájön még egy fontos, a statisztikai rendszerekbe, matematikai kifejezésekre nehezen átültethető tényező: ez pedig a Realt övező, a leglehetetlenebb helyzetekben újra és újra megnyilvánuló mítosz. S az a teljesítményben talán csak néhány tized százalékot jelentő plusz nyugalom, amiről Ancelotti is beszélt a szombati mérkőzés után.
Valami olyasmit értünk el, amit az idény elején senki nem várt volna tőlünk. Magabiztos voltam a meccs előtt, mert ismerem a játékosaimat, ismerem az öltözőnket, tudom, hogy milyen attitűd van bennünk, különösen a nagy döntők idején. Ez az önbizalom segített nekünk győzni. Ez a Real Madrid ereje, bárkik is ülnek az öltözőnkben, a DNS-ünk része, hogy az ilyen meccsekből a maximumnál is többet tudjuk kihozni
– örömködött az immár négyszeres BL-győztes szakvezető.
Az fbref.com statisztikái között akad egy táblázat, amely bajnoki rendszerbe szedi a csapatok eredményeit. Ezen a táblázaton a Liverpool négy ponttal többet szerzett a Real Madridnál. Csakhogy ez nem egy bajnokság volt. „A játékosaim mentális szörnyetegek, mindent kibírnak” – mondta másfél hete Jürgen Klopp, amikor a Pool az angol FA-kupa döntőjében tizenegyesekkel felülmúlta a Chelsea-t, arra utalva, milyen jól bírják a téthelyzetet, a nagy nyomást.
Szombaton a Real Madrid játékban talán nem, mentálisan azonban még a „vörösöknél” is erősebb volt – az idény legfontosabb döntőjében.
EMLÉKEZTETŐÜL:
BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
LIVERPOOL (angol)–REAL MADRID (spanyol) 0–1 (0–0)
Stade de France, Saint-Denis, 75 000 néző. Vezette: Turpin (francia)
Liverpool: Alisson – Alexander-Arnold, Konaté, Van Dijk, Robertson – Henderson (Keita, 77.), Fabinho, Thiago (Firmino, 77.) – Szalah, Mané, Díaz (Jota, 65.). Vezetőedző: Jürgen Klopp
Real Madrid: Courtois – Carvajal, Militao, Alaba, Mendy – Modric (Ceballos, 90.), Casemiro, Kroos – Valverde (Camavinga, 86.), Benzema, Vinícius Júnior (Rodrygo, 93.). Vezetőedző: Carlo Ancelotti
Gólszerző: Vinícius Jr. (59.)
(Borítókép: Carlo Ancelotti és a Real Madrid játékosai ünneplik a BL-sikert, a kép jobb szélén a meccs hősével, a döntő legjobb játékosának választott Thibaut Courtois-val.)