A londoni Chelsea csapata az utóbbi években sok mindennel volt „vádolható”, csak azzal nem, hogy bejöttek volna a csatárposztra történt igazolásai. Ezt alátámasztva összegyűjtöttünk öt olyan támadót, akikért több mint 300 millió eurót fizettek ki a kékek, a hozzájuk fűzött reményeket azonban finoman szólva nem tudták beváltani…
Andrij Sevcsenko
Az ukrán sztár aranylabdásként igazolt a Chelsea alakulatához 2006 nyarán közel 44 millió euró ellenében, amely akkor klubcsúcsot jelentett. A váltásában kulcsszerepet játszott, hogy rendkívül jó viszonyt ápolt az egyesületet nem sokkal korábban, 2003-ban megszerző Roman Abramoviccsal, aki Londonba csábította barátját. Orosz-ukrán barátság...
Ám bármennyire is szerették volna a felek, nem lett sikertörténet az ukrán szigetországi kalandja, akinek egyrészt nem igazán ízlett José Mourinho defenzív taktikája, másrészt esélye sem volt megkaparintania az akkoriban bombaformában futballozó Didier Drogbától az első számú támadó pozícióját. Ha mindez nem lett volna elég, szinte folyamatosan kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódott, amely megpecsételte a sorsát.
Két szezont töltött a Chelsea-ben, 77 mérkőzésen lépett pályára, legtöbbször azonban inkább csereként, ezeken pedig 22-szer volt eredményes és 10 gólpasszt osztott ki, mielőtt 2008-ban az AC Milan mentőövet dobott volna neki egy kölcsönvétel formájában. Két aranyérmet azért magával vitt, az FA-kupát és az angol Ligakupát megnyerte a csapattal, a Bajnokok Ligájában pedig az MU elleni drámai küzdelemben elvesztett 2008-as finálé miatt egy ezüst is jutott neki.
Fernando Torres
A Kölyök 2011. januárjában cserélte a Liverpool mezét a Chelsea-ére, akkoriban pedig már a lába előtt hevert a Premier League, az egyik, ha nem a legjobb befejezőember volt akkortájt a ligában. Londonban abban bíztak, hogy a liverpooli formáját hozza magával a Stamford Bridge-re, ezért 58,5 millió eurót sem sajnáltak kiadni érte.
Csakhogy a spanyol eleinte csupán árnyéka volt önmagának, a kárörvendő drukkerek például még egy honlapot is létrehoztak hastorresscoredforchelsea.com néven, amely másodpercre pontosan számolta Torres gól nélküli idejét. Végül kilenc meccsnyi böjt és csaknem három hónap után állhatott meg a számláló, a támadó első találatát pedig úgy ünnepelte a csapat, mintha az minimum bajnoki címet ért volna.
Azonban a folytatás sem lett meseszerű, legalábbis ami a csatár egyéni statisztikáját illeti: összesen 172 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 45-ször talált a kapuba. Leginkább viszont amiatt hagyta el a Liverpoolt, mert trófeákat akart nyerni, erre pedig a Chelsea-t alkalmasabbnak találta a Poolnál, ezen számításai pedig beigazolódtak:
egy FA-kupát, egy BL-t és egy Európa-ligát nyert, utóbbi döntőjében gólt is szerzett.
Álvaro Morata
2017 nyarán a londoniak ismét klubrekordot jelentő, 66 millió eurót fizettek a Real Madridnak a spanyol csatárért, aki eleinte szórta a gólokat és nem úgy tűnt, hogy a Chelsea következő nagy flop-igazolása lenne majd. Végül azonban az lett, hiszen a korai remeklést elképesztő formahanyatlás követett: Morata látványos önbizalomhiánya miatt a legnagyobb helyzeteit is kihagyta, amelyben állítólag az is szerepet játszott, hogy a spanyolországi forróságot követően már-már depresszióssá vált az angol időjárási körülményektől...
Két év szenvedés után előbb kölcsönben, majd véglegesen is az Atlético Madridba került, amely 2020-ban több mint 30 millióval kevesebbet fizetett a játékjogáért. Sevcsenkóhoz hasonlóan viszont két trófeát ő is felemelhetett, az FA-kupa mellett az Európa-ligában lett első a csapattal. Ami a statisztikáját illeti: 72 meccsen 24 gól és 6 gólpassz volt a mérlege.
Timo Werner
A német az RB Leipzigben ontotta a gólokat a Bundesligában, 2020 nyarán pedig a Chelsea 53 millió euróért igazolta le őt. A csatárokat a csapatnál sújtó átok azonban őt is utolérte, azokból a helyzetekből, amelyekből Lipcsében sorra lövöldözte a szebbnél szebb találatokat, szinte egyet sem tudott kihasználni.
Frank Lampard ráadásul a posztját sem találta, sokszor a szélen kapott lehetőséget, ám ott sem igazán tudta kamatoztatni gyorsaságát a kőkemény szigetországi védőkkel szemben. Honfitársánál, Thomas Tuchelnél már valamivel jobban futballozott és bár a gólokkal továbbra is adós maradt, hozzáállásával és mentalitásával így is kivívta a szurkolók szeretetét.
Két szezon alatt 89 meccsen lépett pályára, 23 gólt „”lőtt és 21 asszisztot osztott ki, ám egy FA-kupa és ligakupa ezüst mellé megnyerte a Bajnokok Ligáját, az európai Szuperkupát, valamint a klub-vb-t is. Néhány nappal ezelőtt azonban visszatért Lipcsébe – ahol a tegnapi, Köln elleni bajnokin góllal debütált.
Romelu Lukaku
A Chelsea és Lukaku kapcsolatát leginkább Supermenéhez és a kriptonitéhoz lehetne hasonlítani – akik kevésbé járatosak a képregények világában, azoknak annyit segítünk, hogy ez nem a leghízelgőbb hasonlat...
Ráadásul a londoniak kétszer is befürödtek a belgával.
Először 2011 augusztusában fizettek érte 15 millió eurót az Anderlechtnek, ám a csalódást keltő teljesítmény és két kölcsönadás után valamivel több mint 35 millióért túladtak rajta, az Evertonhoz került.
Anyagilag tehát legalább jól jöttek ki az első bizniszből a londoniak, Lukaku második chelsea-s korszakáról azonban ez már finoman szólva nem volt elmondható. Tavaly nyáron ugyanis – a változatosság kedvéért természetesen klubrekordért – 113 milliót fizettek érte az Internek. Lukaku fogadkozott, hogy befejezetlen ügye van még a Stamford Bridge-en és bár az Arsenal elleni idegenbeli városi derbin góllal debütált, majd az Aston Villa ellen duplázott, nagyon nem illett Tuchel játékába, ahol a támadóknak is kulcsszerepük van a védekezésben. Sérülések miatt ki is került a kezdőből, amelyet nehezen viselt, olyannyira, hogy egy őszi interjúban telesírta bánatával a médiát, mennyire hiányzik neki Milánó...
Mondanunk sem kell, nem tett jót a chelsea-s kapcsolatainak a dolog, a szurkolók is zokon vették, a német mester pedig továbbra is csak epizódszerepeket bízott rá, még a legnagyobb rangadókon is.
Összesen 58 meccsen lépett pályára a kékmezeseknél a két időszak alatt, a 15 gól pedig édeskevés egy 100+ milliós csatártól.
Minden követ meg is mozgatott, hogy már most nyáron távozhasson, az Internél pedig tárt karokkal várták, ahová erre a szezonba kölcsönben került, 8 millió font ellenében. Ja, és természetesen ő is gólt lőtt szombaton, a Lecce elleni bajnoki nyitányon.
Az iménti felsorolásból kihagytuk azokat a támadókat, akiket ingyen, vagy csak kölcsönben szerzett meg a csapat némi aprópénzért, de Claudio Pizarro, Alexander Pato, Gonzalo Higuaín, vagy éppen Radomel Falcao története sem hősköltemény, hogy csak néhány nagy nevet említsünk a közelmúltból.
Tuchel ráadásul nemrég azt is elárulta, hogy a labdarúgók attól tartanak, átok ül a 9-es mezszámon, ezért senki nem választotta azt az idei szezonban.
Meglepő, de hozzá sem akar érni senki. Azt mondják, el van átkozva. Én is babonás vagyok, úgyhogy megértem a játékosokat.
Legutóbb Lukaku viselte a 9-es mezt, korábban Hernán Crespo, Fernando Torres, Falcao, Higuaín és Morata sem alkotott maradandót 9-esben a londoni klubnál, annak ellenére, hogy máshol kiváló eredményeket értek el.
Hogy lesz-e olyan bátor csatár, aki ennek ellenére megpróbálkozik az átok megtörésével, vagy egyáltalán a Chelsea-be való igazolással, az még a jövő zenéje. A londoniak mindenesetre győzelemmel kezdték az új idényt, ma pedig a nyáron alaposan megerősödő Tottenham ellen vívnak városi derbit a Stamford Bridge-en, 17.30-tól.
(Borítókép: Craig Mercer/MB Media / Getty Images Hungary)