Egy olcsó poénnal élve: igazán gólgazdag szezont fut az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban a Philadelphia Union magyar válogatott középpályása, Gazdag Dániel, aki az alapszakaszban már 16-szor volt eredményes, és egy találatra van az abszolút klubcsúcstól. A 26 éves középpályás exkluzív interjút adott az Indexnek, amelyben többek között a tengerentúli élményekről is mesélt, de természetesen szóba került a Nemzetek Ligájában sorsdöntő mérkőzések előtt álló magyar válogatott is.
Élete formájában futballozik?
Szerencsére voltak már jó idényeim a pályafutásom alatt, de azt hiszem, igen, kijelenthetjük, hogy ez az eddigi legjobb szezonom a karrierem során.
Előzetesen is érezte, hogy ez most Gazdag Dániel éve lehet?
Jól sikerült a felkészülés, de erre már korábban is volt példa. Inkább úgy fogalmaznék:
ahogy egyre inkább jöttek a gólok és a gólpasszok, valamint a csapatnak a győzelmek, úgy lett nekem is egyre nagyobb az önbizalmam.
Leginkább viszont annak örülök, hogy kiegyenlített a teljesítményem.
Az elmúlt forduló legjobb játékosának választották, mit jelentenek az egyéni elismerések?
Nem az a fajta srác vagyok, aki az egyéni díjakat kergeti, a csapatom érdekeit mindig is a sajátom elé helyeztem. Természetesen azért örülök, ha felfigyelnek rám, ez a hétvégi MVP-cím is megtisztelő volt, de bármilyen egyéni elismerést boldogan elcserélnék egy kupára vagy egy aranyéremre.
Még a Philadelphia Union történetének egy szezonon belüli legeredményesebb játékosának járót is?
Na jó, az azért mozgatja a fantáziámat…
Ezzel a mostani 16 góllal is már holtversenyben első vagyok, de korábban, egy szezonon belül még egyetlen futballista sem rúgott ennél többet a klub színeiben.
Így ha a hátralévő hat alapszakaszmeccs bármelyikén betalálok, egyedüli csúcstartó leszek.
Az igaz, hogy edzője, Jim Curtin félidőben le akarta cserélni a vasárnapi, Colorado elleni találkozón, de megegyeztek, hogy rámegy a mesterhármasra, és csak utána jön le a pályáról?
Igen, meggyőző tudok lenni (nevet). A viccet félretéve, már 3–0-ra vezettünk a szünetben, és mivel ezen a héten van még két meccsünk, szólt, hogy szíve szerint pihentetne. De látta rajtam, hogy motivál, hogy megszerezzem a harmadik gólomat is, így abban maradtunk, ha sikerül, utána azonnal lecserél. Szerencsére összejött.
Össze bizony, ahogy a kiütéses győzelem is, így továbbra is vezetik a Keleti Konferenciát, és a bajnoki cím egyik legnagyobb várományosai.
Egyre nagyobbak az elvárások saját magunkkal szemben is. De hiszünk benne, hogy sikerülhet – az előző szezonban a főcsoportdöntőig meneteltünk, idén viszont erősebbnek érzem a csapatunkat, és egyértelműen képesnek tartom magunkat a végső győzelemre.
Amit mi futballnak hívunk, azt Amerikában az NFL-lel azonosítják, népszerűségben pedig a kosárlabda, a jégkorong és alighanem még a baseball is megelőzi. Hogy látja az európai foci helyzetét?
Az biztos, hogy minden hétvégén minimum 15 ezer ember, a hazai meccseinken pedig rendre telt ház előtt játszunk, ez húszezer szurkolót jelent. De évek óta egyre több az érdeklődő a sportág iránt, folyamatosan növekszik a népszerűsége, ennek pedig biztosan az is jót tesz majd, hogy jövőre már az Apple TV-n lehet nézni az összecsapásokat, így gyakorlatilag az egész világon követhető lesz. De visszatérve az eredeti kérdésre:
az NFL-lel és az NBA-vel nem lehet versenyezni, a hoki és a baseball szintjére viszont szerintem hamarosan odaérthet a labdarúgás.
Ráadásul ez a nyár elég erősre sikerült, több európai klasszis is az amerikai ligát választotta következő állomáshelyéül, Lorenzo Insigne, Gareth Bale vagy Giorgio Chiellini neve pedig még inkább vonzza a szurkolókat.
Ha már itt tartunk: Gazdag Dániel melyik sztár érkezésének örülne legjobban Philadelphiába?
Erre nehéz válaszolni… Leginkább azért, mert a klub filozófiája teljesen más, így ilyesmire szerintem nincs is reális esély. Viszont ellenfélként is élmény és kihívás pályára lépni ekkora klasszisok ellen, úgyhogy ennél a vonalnál maradva az például óriási dolog lenne, ha Lionel Messi egyszer tényleg csatlakozna David Beckham együtteséhez, a Miami FC-hez.
Philadelphiában a bőség zavarával is szembesülhetnek a sportszerető emberek, hiszen minden ligában van csapata a városnak. Járt már valamelyik testvér szentélyében szurkolóként?
A kosárlabda nagy kedvencem, a tavalyi idényben sokszor szurkoltunk a kisfiammal a 76ers meccsein a Wells Fargo Centerben. Ez persze abból is adódik, hogy az NBA-ben rengeteg a meccs, sok a hétközi játéknap, akkor pedig több időm van. Az amerikai focit is szeretem, de az Eagles általában pont velünk egy időben játszik, így sajnos a Lincoln Fieldre még nem jutottam el. De már megnéztem a sorsolást, és októberben lesz majd egy olyan hétvége, ahol nincs ütközés, akkor mindenképpen szeretnék a helyszínen drukkolni a csapatnak.
Mielőtt 2021-ben a tengerentúlra vette volna az irányt, egyeztetett valakivel a korábban ott futballozó honfitársak közül?
Igen, Baráth Botond a Honvédnál csapattársam volt, együtt nyertünk bajnokságot, és azután is tartottuk a kapcsolatot, hogy a Sporting Kansasbe igazolt. Illetve Sallói Dániellel is beszéltem, aki a mai napig ott futballozik, egyidős velem, így sokat játszottunk együtt a korosztályos válogatottakban, régi a kapcsolatunk. Mindketten pozitívan nyilatkoztak az MLS-ről, és bátorítottak, hogy vágjak bele az amerikai kalandba.
Hogy visszatérjünk egy kicsit a szakmához is: nekem úgy tűnik, hogy Phillyben jóval kötetlenebb pozícióban futballozik, mint mondjuk a magyar válogatottban. Rosszul látom?
Nem, ez így igaz, az Unionnál sokkal több a feladatom támadásban, védekezésben maximum a letámadásokba kell besegítenem. A nemzeti együttesben jóval fegyelmezettebb játékra van szükség, ott akár a saját 16-osomig is vissza kell zárnom, hiszen teljesen más felfogásban és stratégiában futballozunk. De mindkettőt élvezem, ráadásul szerintem a játékomra is jó hatással van ez a fajta változatosság.
Ha már válogatott: jelenleg vezetjük a Nemzetek Ligája halálcsoportját az angol, a német és az olasz együttes előtt, aminek köszönhetően ismét kitört a futball-láz az országban. Ön is érzi?
Abszolút, mind a foci, mind a válogatott egyre népszerűbb Magyarországon. Olvasom a híreket, láttam, hogy a hátralévő két meccsünkre is pár óra alatt elkapkodták a jegyeket a szurkolók, így mind az olaszok elleni hazai, mind a németek elleni idegenbeli meccsen maximális létszámban képviseltetik majd magukat, és drukkolnak a csapatnak. Hatalmas büszkeség ez nekünk, hiszen az eddigi eredményeinknek köszönhető leginkább az a szeretet, ami most árad felénk. Még ha hosszú is az út, de mindig örömmel utazom Magyarországra, hogy a hazámat képviseljem a címeres mezben.
A legrosszabb esetben ki is eshetünk a csoportból, a legjobb forgatókönyv alapján viszont a négyes döntőbe is bejuthatunk. Milyen előjelekkel várja az Olaszország és a Németország elleni összecsapást?
Az imént említett nyári szerepléssel megalapoztuk a jó helyzetünket, de semmit nem vehetünk biztosra, hiszen minimum egy ponttal többet kell szereznünk Angliánál ahhoz, hogy jövőre is az A divízióban szerepeljünk. Ahogy eddig, úgy ezután sem mellettünk szól majd a papírforma, de bizonyítottuk az első négy mérkőzésen, hogy fel tudjuk venni a versenyt a nálunk jóval magasabban jegyzett riválisokkal szemben is, sőt adott esetben le is tudjuk győzni őket.
Attól pedig nem kell tartani, hogy arra a bizonyos hiányzó egy pontra fogunk játszani bármelyik találkozón, nem erről híres a csapatunk.
A lehetőségeinkhez mérten próbáljuk majd a maximumot kihozni a két összecsapásból.
Aki a részese volt, az alighanem élete végéig megkapja majd a kérdést: milyen volt a pályán belül megélni az angolok elleni 0–4-et?
Szinte még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok arra az éjszakára. Nem csak a magyar, a világ bármely válogatottjának óriási eredmény négy góllal verni Angliát, számunkra pedig nyilván történelmi jelentősége van a sikernek. Az egyik, ha nem a legszebb emléke ez a karrieremnek, az pedig már csak tényleg a hab a tortán, hogy gólt is szereztem a hajrában. Nagyon sokat megadnék érte, ha a karrieremben átélhetnék még hasonló, euforikus pillanatokat.
Hétvégén a Colorado ellen a harmadik találatánál kis túlzással lemásolta a Wolverhamptonban Aaron Ramsdale-nek rúgott gólt, hiszen ugyanúgy megbökte a rivális kapusát, mint júniusban az Arsenal hálóőrét. Már-már a védjegyévé válik ez a fajta befejezés…
Valóban, az biztos, hogy több mint tíz ilyen gólt szereztem már a karrierem során. Nagyon szeretem ezt a megoldást, mert egyrészt ziccerben kevesen próbálkoznak vele, másrészt a kapusok nem igazán számítanak rá. Szerencsére az esetek 99 százalékában eddig bejött ez a váratlan technika, remélem, hogy a jövőben is fent tudom tartani ezt a statisztikát.
Végezetül térjünk vissza Philadelphiába, ahol a közvetítések során egyre több magyar zászlót lehet felfedezni a lelátón. Megalakult már a helyi Gazdag Dániel Fan Club?
Azt egyelőre nem tudom, de tény, amikor megérkeztem, ilyesmit nem tapasztaltam. Ebben a szezonban viszont én is egyre több piros-fehér-zöld lobogót vélek felfedezni a szektorokban, ami nyilván nagyszerű érzés, hiszen vélhetően a teljesítményemmel hívtam fel a honfitársak figyelmét, és miattam jönnek ki a stadionba a környéken élők. Ezt a fajta összetartozást pedig még az otthonomtól több mint 7500 kilométerre is csodálatos megtapasztalni.
(Borítókép: philadelphiaunion.com)