„Ennek így kellett történnie, valahol biztos megírták előre” – mondta a lipcsei stadion interjúfolyosóján Szoboszlai Dominik, amikor szóba került Szalai Ádám győztes gólja a Németország–Magyarország (0–1) mérkőzés lefújása után.

A magyar válogatott tízeséről csak úgy sütött a boldogság, a gólban pedig oroszlánrészt vállalt, hiszen az ő szöglete után kanyarodott középre a labda úgy, hogy azt a védőkről leváló Szalai sarokkal a hosszú felsőbe tudja továbbítani. Nem véletlen, hogy Marco Rossi külön is kitért a mozdulatsorra.

A magyar játékosok gondolatai közt valóban főszerepet kapott a válogatottságtól hétfőn elköszönő csapatkapitány – pont úgy, ahogyan Rossi azt még szerdán megjósolta. Megjósolta, egyetemben azzal, hogy a lehető legjobb forgatókönyv az lenne, ha már búcsúzni kell, azt egy győztes góllal tudná megtenni Szalai. Megtette. Most pedig már az a téma, az a jó kívánság felé, hogy legyen belőle kettő: szerezzen győzelmet érő találatot az olaszok ellen is. Vagy ahogy Szoboszlai mondta:

Remélem, nem ez volt az utolsó gólja és hétfőn is még betalál.

De nemcsak az interjúzónában, a német lapokban is főszerepet követelt magának a magyar cséká. Szalai eddigi klubkarrierjének legnagyobb részét Németországban töltötte, 2010 és 2022 között két hosszabb etapban a Mainz, egy idényen át a Schalke, ötön keresztül a Hoffenheim játékosa volt, utóbbi korszakát egy féléves hannoveri kölcsönjátékkal spékelve.

A mostanihoz hasonló felhajtás talán csak a 2010-es bundesligás debütálóévében volt körötte: amikor emlékezetes gitáros gólörömével a német élvonal legnagyobb tehetségei közé sorolták a Mainz két német válogatott támadójával, Lewis Holtbyval és André Schürrlével egyetemben. Szalai teljesítményének értékét csak fokozza, hogy a két, anno zseninek kikiáltott német ma már szinte sehol sincs, Schürrle egy sikertelen angliai, majd oroszországi légióskodás után már a 30. születésnapja előtt visszavonult, Holtby pedig inkább csak kiegészítőember a másodosztályú Holstein Kielben.

A különbség, hogy tizenkét éve ünnepelték, szombat reggel viszont keseregnek, bosszankodnak miatta a németek...

„Hansi, ez így nem fog működni!” – kiáltja a nagyvilágba a Bild címlapja, azon keseregve, hogy két hónappal a katari világbajnokság kezdete előtt egészen kiábrándító teljesítményt nyújtott a Nationalelf. Mindehhez kellett egy „védhetetlen hiba”, ahogy a világbajnok, jelenleg a Borussia Mönchengladbachban futballozó Christopher Kramer jellemezte a Szalai gólját megelőző szituációt. „A magyar válogatott kapitánya a 85. meccsén a 26. gólját szerezte nemzeti színekben. Az olaszok elleni hétfői meccsel befejezi a válogatott karrierjét, de előtte a Lipcsében pallérozódó Szoboszlai Dominik szögletéből még elkeserített minket az ex-mainzi. Thomas Müller távolról kísérte, Ter Stegen meg csak nézni tudta az egészet” – idézi fel tudósításában a győztes gólt a lap.

„Az első félidőben nem úgy néztünk ki, mint aki nyerni akar: nem tettünk érte szinte semmit. Egymás között mindig kemény, őszinte szavakra van szükség, de hiszünk abban, hogy a szövetségi kapitány irányítása mellett egyenesbe jövünk. Az angolok ellen sokkal jobban kell játszanunk. Sokkal jobban is fogunk” – idézték még Joshua Kimmich meccs utáni nyilatkozatát.

Müncheni klubtársa, a csapatkapitányi karszalagot viselő Thomas Müller még nála is indulatosabban fogalmazott: „Sokan vagyunk a keretben, akik a klubcsapatukban nem a legjobb időszakukat élik, és most a válogatottban is meglátszott, hogy nincs meg bennünk a kellő erő és önbizalom” – bosszankodott a 116-szoros válogatott támadó, aki leginkább saját magára és müncheni csapattársaira lehet mérges: a bajnokságban egy hónapja csak szenvedő, legutóbbi négy meccsén nyeretlen maradt Bayern egyik futballistája sem tudta még csak megközelíteni sem a legjobb teljesítményét péntek este.

A Bild cikke arra fut ki, majdnemhogy mindegy, mi történik hétfőn Angliában: „Ez már csak presztízskérdés” – írják az elitből már biztosan kieső angolokkal vívandó NL-meccsről.

A Kicker olvasóit pont az a fotó fogadja a címlapon, ahol Szalai sarkát elhagyja a labda, a képen tökéletesen látszik Müller grimasza, ahogy ráismer, minden igyekezete ellenére sem fog tudni menteni. „Szalai sarka megpecsételte, a német válogatott először kapott ki Hansi Flickkel” – olvasható a kép mellett, majd a cikkben visszafogottan „figyelemre méltó találatként” jellemzik a 17. percben esett gólt, amit „németként is érdemes visszanézni”. Az a szövegből egyébként nem derül ki egyértelműen, hogy a szerző a tanulságok megkeresése, vagy szimplán a gyönyörködtetés miatt javasolja a szempontjukból igencsak keserű pillanatok újból megtekintését. Mindkettő ok helytálló lehet.

A gólról megkérdezték Müllert is, ha már olyan közelről látta: „Meg kell hagyni, nagyszerű teljesítmény volt” – szívta a fogát a 33 éves német az újságírók kereszttüzében.

„Az előző meccseken megszenvedett a német válogatott a magyarral, és ez történt Lipcsében is. Hansi Flick Timo Wernert játszatta támadóként, Magyarország védelmét pedig mélységi beindulásokkal igyekeztek megtörni, de ez csak ritkán sikerült. Flick és a válogatott is csak lassan – és mindenekelőtt – pontatlanul reagált az eseményekre” – ad gyorselemzést a történtekről a lap. A tudósítás második felében elismerik, szünet után nagyobb tempóra tudott kapcsolni a válogatottjuk, de így is kevés volt a veszély a játékukban (azért az 50. és a 60. perc között akadt három-négy nagy lehetőség, ahol Gulácsi bravúrja is kellett), végül viszont „Ter Stegen előzte meg, hogy még rosszabb legyen” az eredmény.

A Sport 1 online kiadása egyértelmű krízisről beszél a német válogatott körül. Az okok között a Müller által is pedzegetett kérdést, a Bayern München és így a Bayern-játékosok gyengébb formája mellett egy érdekes háttérszálat is megemlítenek: állítólag a Nationalelf öltözőjében komoly feszültséget szül, hogy a szövetség a koronavírus miatt nem akarja megengedni, hogy a katari vb-re családtagok, rokonok kísérjék el a játékosokat, holott ez a korábbi tornák idején bevett szokás volt. A kompromisszum hiánya érezhető stressz mindkét oldal számára, ami szintén rossz hatással lehet néhány futballista meccsteljesítményére.

A lap osztályozta is a játékosokat: a legpocsékabb teljesítményt Serge Gnabry nyújtotta, aki a legrosszabbnak számító értékelést, hatost kapott: „45 perc alatt 34-szer ért labdába, ebből 13-szor eladta azt” – olvasható a kritika. A legjobb osztályzatot Marc-André ter Stegennek adták, kiemelve, hogy a Barcelona kapusa a 26. percben Gazdag Dániel, a 72.-ben pedig Ádám Martin helyzeténél mutatott be „parádés” védést.

„Gnabry és Raum az új problémaforrások – üti tovább a bajorok szélsőjét a Spiegel, miközben a többi hazai futballistát sem kíméli. – A német válogatottra a Bayern-játékosok pocsék formája miatt egyértelműen nehéz időszak vár. Gnabry totálisan formán kívül játszott. De szinte egyetlen német játékos sem akadt, aki egyáltalán normális teljesítményt tudott volna nyújtani a magyarok ellen. Talán csak Ter Stegen...”

„Német frusztráció a Nemzetek Ligájában – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. – A szövetségi kapitány terve egyáltalán nem működött: egy csodagól eredményezte a németek első vereségét a Flick-érában. Mindezt azért, mert amit a németek szerettek volna játszani egyszerűen nem volt kifizetődő Magyarország ellen.”

„Kijózanító vereséget élt át a csapat, és már nem nyerheti meg a Nemzetek Ligája-csoportját köszönhetően a Flick-korszak leggyengébb első félidei játékának – így a Süddeutsche Zeitung. – Ez a vágyott vb-forma totális ellentéte volt.”

Bár a helyszínen megélve kifejezetten izgalmas volt a végjáték, és attól is lehetett tartani, ha az utolsó percekben találnak egy gólt, akár pikk-pakk meg is fordítják a meccset a németek, a helyi tudósítások ennek ellenkezőjéről árulkodnak: a hazaiak úgy érzékelték, ha nem véd Ter Stegen ilyen jól, akkor 1–0 helyett gólokkal kapnak ki.

Az egységes Németország ellen az 1912-es olimpia óta nyertünk tétmeccsen először – igaz, összesen ez volt a harmadik lehetőségünk 110 év alatt. Eggyel őszintébb statisztikai felvillantás, ha a jogelőd Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) elleni, az 1954-es világbajnokságon elért 8:3-as sikertől számolunk, úgy 68 éve nem látott német verésről beszélhetünk. Még kerekebb a kép akkor, ha a – statisztikai szempontból sem jogutódként, sem jogelődként nem kezelt – NDK-t is idevesszük, akkor az 1972-es olimpia (50 éve) óta nem látott eredmény a lipcsei diadal.

Hétfőn a Magyarország–Olaszország ki-ki meccsen dől majd el, hogy melyik válogatott lesz ott a jövő tavaszi négyes döntőben.

NEMZETEK LIGÁJA
A LIGA, 3. CSOPORT

5. FORDULÓ
Németország–Magyarország 0–1 (Szalai Á. 17.)
Olaszország–Anglia 1–0 (Raspadori 68.)

Hétfőn rendezik
6. FORDULÓ
20.45: Magyarország–Olaszország
20.45: Anglia–Németország

A CSOPORT ÁLLÁSA
1. Magyarország 10 pont
2. Olaszország 8 pont
3. Németország 6 pont
4. Anglia 2 pont

(Borítókép: A győztes magyar válogatott játékosai ünnepelnek, elöl Szalai Ádám a labdarúgó Nemzetek Ligája A divíziója 3. csoportjában a Németország–Magyarország-mérkőzés után a lipcsei Red Bull Arenában 2022. szeptember 23-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)