Vajon mer-e végre bátrabb lenni Gareth Southgate?

A csoport egyetlen világbajnokáról beszélhetünk a sportág kitalálói kapcsán, igaz, 1966 óta hiába várják a szurkolók, hogy a futball hazatérjen...

A B jelű négyesben természetesen a legtapasztaltabb résztvevőnek számít a 16. tornájával, egymás után hetedszer jutott ki a gárda a világbajnokságra, méghozzá rendkívül magabiztosan megelőzve a lengyeleket, az albánokat és a mieinket is.

A válogatott legnagyobb sztárja ugyanakkor a csapatkapitány Harry Kane – 90 millió eurós értékével holtversenyben csak a harmadik! A Tottenham 29 éves csatára a világbajnokságon minden idők legeredményesebb angol gólszerzőjévé válhat, 75 fellépésen eddig 51-szer volt eredményes, és már csak a 120 válogatott összecsapáson 53-szor betaláló Wayne Rooney előzi meg a rangsorban.

A legnagyobb erősségek után térünk ki a szövetségi kapitány személyére, akit a sikerek fő gátjaként szokás emlegetni, és valóban nehéz az ellen érvelni, hogy olyan remek, támadó szellemű futballistákkal, mint Phil Foden, Bukayo Saka, Mason Mount, Raheem Sterling, Jack Grealish, Marcus Rashford vagy épp a védelemből felfutó Trent Alexander-Arnold, hogy lehet sokszor ennyire passzív szenvedéssel előállni, mint amit Gareth Southgate keze alatt a csapat bemutat...

Persze, ha csak az eredményeket nézzük, akkor az 52 éves szakember munkásságát akár dicsérhetnénk is, hiszen 2016-os kinevezése óta az angol válogatott vb-elődöntőig és Eb-döntőig jutott – más kérdés, hogy azért rendkívül szerencsés volt a kieséses ágakkal is.

Azt nehéz lenne mondani, hogy egy bevált taktikát követ, hiszen a sokáig alap 4–2–3–1-es felállást simán dobta a 3–4–2–1-ért, de próbálkozott már kismillió variánssal, így a várható kezdőt az ő esetében gyakorlatilag képtelenség eltalálni, de próbáljuk meg:

Az biztos, hogy a Nemzetek Ligájában mutatott produkciónál sokkal jobb és főleg bátrabb játék kell a csapattól...

FIFA-világranglista: 5.

Eddigi világbajnoki szereplés: 15

Legjobb szereplés: világbajnok (1966)

Fiatalos lendülettel támadnak az amerikaiak

Az Egyesült Államok is rendszeres résztvevője a viadaloknak, ez már a 11. mundiálja lesz, igaz, legutóbb Oroszországba meglepetésre nem jutott ki. Most ez a jobb gólkülönbségének köszönhetően azért meglett Costa Ricával szemben egyenes ágon is, Kanada és Mexikó mögött.

Bár a jenkik 1930-ban elődöntősök voltak, azért hozzá kell tenni, hogy az első vb még igencsak csonka volt, az első igazán jelentős akadályt jelentő argentin csapat pedig 6:1-re kiütötte a négy között ellenfelét. 1950-ben a vb-k történetének talán legnagyobb meglepetését viszont aligha kell magyarázni, az angolok végre méltóztattak megjelenni a világbajnokságokon is, de addig pihentettek, míg kikaptak az amerikaiaktól. Tovább végül egyik gárda sem jutott, a spanyolok örülhettek.

Számos olyan fiatal tehetség alkotja a keretet, aki már Európában is letette névjegyét, mint Giovanni Reyna (Dortmund), Weston McKennie (Juventus), Sergino Dest (Milan) vagy éppen a leedsi Tyler Adams és Brenden Aaronson.

A legnagyobb sztár közülük talán még mindig a szintén Dortmundban pallérozódó Christian Pulisic, a horvát felmenőkkel bíró szélső 24 évével már kimondottan rutinosnak számít ebben a szekcióban. A legnagyobb meccseken is képes megvillanni, a Chelsea-ben a Bajnokok Ligájában eddig 25 fellépésen 11 kanadai pontot termelt (5 gól és 6 gólpassz formájában), fiatal kora ellenére pedig már 259 tétmeccse van klubszinten, a válogatottban pedig 52 találkozón 21 gól és 12 gólpassz a mérlege.

Az együttest 2018 óta Gregg Berhalter irányítja, a most 49 éves szakember vezetésével a gárda a térség (CONCACAF) Nemzetek Ligáját és kontinensbajnokságát (Arany-kupa) is megnyerte az elmúlt két évben, a formára tehát nem panaszkodhat a 4–3–3-as felállást preferáló kapitány.

FIFA-világranglista: 16.

Eddigi világbajnoki szereplés: 10

Legjobb szereplés: 3. hely (1930)

Ha Wales, akkor legendás szélsők

Az elsőbálozó Katart leszámítva egyik résztvevő sem várt olyan régóta a világbajnoki szereplésre, mint Wales, hiszen 1958 óta reménykedtek, rendre hiába, a nemzet második kijutásában. Ezúttal végre megszakadt a 64 éves átok, igaz, nem egyenes ágon jutott ki a 2016-os Eb-n elődöntős, legutóbb nyolcaddöntős gárda.

Persze azt aligha lehet felróni Gareth Bale-éknek, hogy Belgium ellen csak egy pontot szereztek – a csoportzáró döntetlenje mindenesetre éppen elég volt Csehország megelőzésére. Nem mintha valójában lett volna ennek tétje, hiszen mindkét (pontosabban a belgákkal együtt mindhárom) csapat megnyerte Nemzetek Ligája-csoportját, így mindenképpen pótselejtezős helyre futottak volna be, függetlenül a második és harmadik hely pontos kilététől. Arra viszont jó volt, hogy így kiemeltként várták a sorsolást a walesiek, és Ausztria (2–1), majd a háború miatt közel három hónappal elcsúszó, Ukrajna (1–0) elleni összecsapást is a Real Madrid korábbi sztárja döntötte el kettő, illetve egy találatával.

Ami tehát Ryan Giggs vezérletével egyszer sem jött össze, immár 33 éves utódjának valószínűleg utolsó próbálkozásra igen, és reménykednek benne, hogy a most 24 esztendős Daniel James tudja folytatni a hagyományt, és újabb klasszis szélsőt adnak a walesiek a világnak.

Robert Page hivatalosan csak a nyár óta irányítja a gárdát, de azért ne gondoljuk kezdőnek, hiszen 2019 augusztusa óta előbb másodedzőként, majd 2020 novemberétől kezdve 26 mérkőzésen át megbízott kapitányként ténykedett, szóval a kijutás már az ő keze munkáját dicséri.

FIFA-világranglista: 19.

Eddigi világbajnoki szereplés: 1

Legjobb szereplés: negyeddöntő (1958)

Hatalmas bravúr kéne az első továbbjutáshoz

Ha csak a világranglistás helyezéseket néznénk, akkor joggal jelenthetnénk ki a B jelű négyest a halálcsoportnak, hiszen a leggyengébbnek tűnő gárda is a top 20-ban található, amivel természetesen a legjobbnak számít a nyolcból.

Az iráni együttes hatodszor tagja az elitnek, de eddig mind az ötször a csoportkörben vérzett el. Az 1998-as tornán az Egyesült Államok legyőzésével még életben tartották esélyüket Ali Daeiék, de a németek már túl erősnek bizonyultak, 20 évre rá pedig Marokkó 95. perces legyőzése után a portugálok ellen egy pont még összejött (93. perces mentéssel), de a továbbjutás így sem.

A selejtezők érdekes képet mutattak, hiszen a csoportkörben Irak és Bahrein vendégeként is alulmaradt az ázsiai térség legelőkelőbben rangsorolt együttese, ugyanakkor a további hat fellépést egyaránt megnyerte, 34–4-es összesített gólkülönbséggel pedig végül csak megelőzte mindegyik riválisát. A fő szakaszban aztán Dél-Korea és az Egyesült Arab Emírségek is az útjába került, mégis elsőként zárta ezt a hatost is!

A portói Mehdi Taremi (20 millió euró) és a leverkuseni Szardar Azmun (18 millió euró) révén Nyugat-Európában is bizonyító futballistákat is találhatunk a keretben, a nemzeti együttesben pedig igazi gólvágókat, előbbi már 28, utóbbi 41 gólt hozott össze a címeres dresszben, ezzel Azmun már a harmadik az örökranglistán. Más kérdés, hogy hiába a remek átlag, Ali Daei 109 találata jó darabig biztosan nem forog veszélyben...

Érdekesség, hogy a legjobb nevű trénert pont az iráni kispadon találhatjuk, hiszen Carlos Queiroz a portugál U20-as válogatottakkal nyert világbajnoki címeket követően volt hazája felnőttcsapatának kapitánya, edzette a Sporting CP-t, a Manchester Unitedet és a Real Madridot is, volt kapitánya az emírségeknek, Dél-Afrikának, újra Portugáliának, Iránnak, Kolumbiának és Egyiptomnak is, utóbbival tavaly ANK-döntőig menetelt, mielőtt idén újra Iránban kötött volna ki.

FIFA-világranglista: 20.

Eddigi világbajnoki szereplés: 5

Legjobb szereplés: csoportkör (1978, 1998, 2006, 2018)

(Borítókép: Gareth Southgate és Harry Kane a tavaly Eb-döntő vesztes büntetőpárbaja után –  Shaun Botterill – UEFA/UEFA via Getty Images)