Habár Félix még mindig csak 23 éves és a korszak egyik legnagyobb portugál tehetségének kiáltották ki, egyelőre azokat a magas elvárásokat és reményeket, amelyeket hozzá fűztek, képtelen beváltani. 

A futballtársadalom a Benfica színeiben figyelt fel rá, ahol előbb a tartalékok között, majd a nagycsapatban is bizonyított. Utóbbi kötelékében csupán egy szezont játszott, a 2018/2019-es idényben viszont 43 mérkőzésen 20 góllal és 10 gólpasszal segítette a lisszaboniakat. Ez egyrészt Golden boy-díjat (az év legjobb 21 éven aluli játékosának ítélik oda), másrészt egy egészen elképesztő átigazolást eredményezett a számára: 

Az összeg a mai napig a negyedik legnagyobb transzfernek számít a világon, a matracosok azonban ezzel óriási nyomást helyeztek a játékosra, hiszen ha nem lett volna elég, hogy a Barcelonához távozó, akkor bombaformában futballozó Antione Griezmannt kellett volna pótolnia, innentől a világ is árgus szemekkel figyelte. 

Bár voltak biztató jelek és szezonok, az igazán komoly áttörés nem akart összejönni, amelyben a hírek szerint az is közrejátszott, hogy a megalkuvást nem tűrő vezetőedzővel, Diego Simeonéval sem találta meg a közös hangot. Két legjobb madridi szezonjában minden sorozatot figyelembe véve 10-szer volt eredményes, a portugál válogatottban pedig 2019-től 28 alkalommal lépett pályára, amelyben négy találat fűződik a nevéhez. A katari világbajnokságon négy meccsen játszott, egy góllal, két asszisztal – és számtalan kihagyott helyzettel, valamint rossz megoldással zárt, a hazai közvélemény többek között az ő gyengélkedésével is magyarázta, hogy a negyeddöntő jelentette a végállomást a csapatnak.

Mivel az ősz második felében a klubjában is afféle epizódszereplővé vált – Simeone leginkább csereként, vagy még úgy sem számított rá –, egyre hangosabbak lettek azok a hangok, hogy elvágyódik a Civítas Metropolitano Stadionból. Azt viszont többször hangoztatta, hogy jövőjét hosszútávon Spanyolországban képzeli el, ezt nyomatékosítva a napokban 2027-ig meghosszabbította szerződését az Atletivel. Így a kölcsönadás tűnt mentőövnek a számára, ezt jelentette be hivatalosan a két egyesület két nappal ezelőtt.

Ráadásul a Chelsea a 11 millió eurós átigazolási díjon felül – amely a Transfermarkt szerint közel negyede (!) a támadó piaci értékének – a teljes bérét is átvállalta erre az időszakra (nagyjából 6 millió euró), így adja magát a kérdés: ennek ugyan mi értelme volt?

A játékos részéről nem igazán szorul magyarázatra a döntés: egyrészt megszabadul Simeonétól, aki a szezon végén egybehangzó hírek szerint távozik majd a kispadról, másrészt a világ legnagyobb futballszínpadán, a Premier League-ben bizonyíthat és nyerheti vissza önbizalmát. A londoniak részéről már nagyobb talány a tranzakció, Félix ugyanis nem az a klasszikus befejezőcsatár, inkább visszavont támadóként, afféle hamis kilencesként, vagy szélsőként érzi komfortosan magát a pályán. És bár rég nem látott sérüléshullám nehezíti Graham Potter dolgát, Pierre-Emerick Aubameyang, David Datro Fofana, valamint Christian Pulisic, Raheem Sterling, Hakim Zijes, Mason Mount és Kai Havertz személyében létszámban bőven megvannak a kékek az említett posztokra. Csak hát a minőség és a befejezések… 

Abban óriási a probléma a Stamford Bridge-en, elég, ha csak ránézünk a Sky Sports kimutatásaira. Amióta Potter átvette az irányítást, a bajnokságban a lőtt gólok tekintetében 12., az xG mutató alapján (várható gólok száma) 17., a meccsenkénti lövések száma alapján pedig 16. az együttes a 20 csapatos pontvadászatban. Ráadásul a hazai mérleg még inkább lesújtó: 6 lőtt gól (18.), 46 lövés (20.), 15 kaput eltaláló lövés (20.). Sokkal nagyobb tehát annál a baj, minthogy a Chelsea nem lő gólokat, a kidolgozott helyzetek és a kísérletek száma is rendkívül alacsony, az effajta statisztikák nem a topcsapatokra, inkább a kiesés elől menekülő együttesekre jellemzőek.

A sérülésekről az imént már esett szó, nagyjából ott tartanak most a londoniak, hogy a harcképtelen játékosokból erősebb kezdőt tudnának kiállítani, mint az egészségesekből, de minimum ugyanolyat. Éppen ezért ( vagy ezért is) az új tulajdonos, Todd Boehly nem titkolt szándéka, hogy már januárban kellően megerősíti a keretet, egyrészt építve a jövő együttesét, másrészt, hogy a tragikus őszt követően némileg sikeresebb tavaszt produkáljon a klub.

Miután a vb legjobb fiatal játékosának választott Enzo Fernándezt nem sikerült megszerezni a Benficától, muszáj volt tovább kutakodni, Boehly azonban a jelek szerin nem tanult az elődök hibájából, ennek az ügyletnek ugyanis megint eléggé pánikigazolás szaga van, akár Alexandre Pato, Radamel Falcao, vagy éppen Gonzalo Higuaín esetében, hogy csak három nevet említsünk a közelmúltból…

Ráadásul a befejezőcsatár poszt a londoniaknál mintha el lenne átkozva, ezzel a témával korábban ebben a cikkünkben már részletesen foglalkoztunk.

De vissza Joao Félixhez, aki tehát hosszú távon biztosan nem oldja meg a Chelsea gondjait, hiszen ha beválik, ha nem, nyártól már nem lesz az egyesület alkalmazásában. Egy jó tavaszt persze produkálhat a portugál és alighanem ő, valamint Graham Potterék is ebben bíznak: akkor egyrészt az Atléticóhoz visszatérve ismét alapemberré válhat, a kékek pedig kozmetikázhatnak valamit az eddigi tragikus szereplésen. Akik a Bajnokok Ligája-indulásról kezdhetnek lemondani, hiszen a negyedik helyen álló Manchester Unitedhez képest már 10 pont a hátrányuk – egy statisztikai előrejelzés szerint mindössze 9% az esély, hogy a top négyben végez az alakulat. BL-címvédőként mindez persze még összejöhet, márpedig az idei sorozatban még talpon vannak Havertzék, ám a nyolcaddöntőben a Borussia Dortmund sem ígérkezik könnyű falatnak, a végső győzelem pedig még a két évvel ezelőtti, bravúros aranynál is jóval nagyobb meglepetést jelentene.

Márpedig a legrangosabb nemzetközi kupaporondról való hiányzás nagy problémákat okozhat egy klub életében, hiszen amellett, hogy óriási pénzektől esik el, az átigazolásokat is befolyásolhatja, BL nélkül ugyanis nehéz topjátékosokat szerezni, minderről néhány kerülettel arrébb, az Arsenalnál tudnának mesélni…

Az mindenesetre bizakodásra adhat okot a szurkolóknak, hogy három komoly név is csatlakozott a háttérstábhoz, immáron Christopher Vivell, Laurence Stewart és Paul Winstanley felel az átigazolásokért a Stamford Bridge-en, akik komoly tapasztalattal és referenciával rendelkeznek a piacon. Az előző nyár féktelen költekezése és az érkezők egyelőre visszafogott teljesítménye viszont óvatosságra intheti a szakembereket, vagy legalábbis ésszerűbben és jobban átgondolt játékospolitikára.

Csütörtökön este Joao Félix bemutatkozott, a találkozó több szempontból is emlékezetesre sikerült. A Chelsea a Fulham otthonába látogatott a II. Erzsébet királynő halála miatt elhalasztott és most pótolt bajnokin, a portugál pedig egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből, legalábbis amíg a pályán volt… 

Nem volt szándékosság a mozdulatban, alighanem a túlzott bizonyítás fűtötte, ám addig hiába remekelt, nehéz helyzetbe hozta új együttesét, amely végül 2–1-es vereséget szenvedett. Vélhetően három meccset kell majd kihagynia, ami annak fényében nagy érvágás, hogy csak fél évre érkezett, ráadásul a kiállítás ellenére Potter is rendkívül elégedetten nyilatkozott róla.

Ha letöltötte az eltiltását és ugyanilyen lelkesedés jellemzi majd, akkor vele és néhány sérült játékos visszatérésével talán szebb időszak várhat a Chelsea-re. A kérdés csak az, hogy vajon akkor Grahem Potter ül-e majd a kispadon...?