Rijád a Közel-Kelet egyik legjelentősebb városa, a maga nyolcmillió lakosával a harmadik legnépesebb, nem mellesleg Szaúd-Arábia fővárosa és gazdasági központja. Európa-szerte azonban alighanem azóta vált igazán ismertté, amióta Cristiano Ronaldo a város egyik csapatához, az al-Nasszrhez igazolt december végén. Ennek apropóján eljöttünk Rijádba, és most bemutatjuk a várost a teljesség igény nélkül. Útinaplónk második része.
Pénteken már közzétettük útinaplónk első részét, amelyben bővebben írtunk a beutazás tapasztalatairól, a repülőtéri szigorról, valamint első benyomásainkról a városban. Azóta bejártuk a várost, beszélgettünk helyiekkel, tájékozódtunk az árakról és a lehetőségekről – azaz jöjjön minden, amit Rijádról tudni érdemes.
Utunkat a Kingdom Centerben kezdtük (ez a városközpont), itt található a Kingdom Tower is, amelyben lakik Cristiano Ronaldo és családja – természetesen ide is bejutottunk, és alaposan körbejártuk, erről bővebben vasárnap olvashatnak. Ahogy a város főbb látványosságai és üzleti központjai, úgy ez is a Fahd király útján található, a 65-ös számmal ellátott úton/autópályán. Ez gyakorlatilag keresztülszeli a várost, amit nem talál az ember a Fahd király útja mentén, az nem is létezik. Ugyanezen okból rendkívül forgalmas, gyakoriak a dugók.
Ahogy azt előző írásunkban is említettük, a rendkívül alacsony benzinárak miatt mindenki autóval jár – a tömegközlekedés szinte észrevehetetlen, néhány buszjárat mellett a metrót épp építik, az átadást még idén tervezik. A közlekedési morál európai szemmel nézve lehangoló: az irányjelzőt még egy átlagos BMW-sofőrnél is kevesebbszer használják a helyiek, ám a dudát annál sűrűbben. Mindez tükröződik az autók állapotán, ahogy képeink is mutatják, a karosszérialakatos hiányszakma errefelé. Gyalogos-átkelőhely csak a forgalmasabb kereszteződésekben van, egyébként ott van zebra az úton, ahol épp átmegyünk.
Lépten-nyomon építkezésbe vagy felújításba botlottunk, a munka a hét egyik napján sem áll le – sőt még éjszaka sem, ezt tapasztalatból írjuk. Az építkezéseken rendre külföldi vendégmunkásokat láttunk, akik váltakozó hatékonysággal tették a dolgukat. Egy éppen pihenő csoportot megszólítottunk az épülő metrónál, és elmondták: Bangladesből jöttek ide, és bár messze kerültek otthonuktól és családjuktól, jóval többet tudnak itt keresni, mint otthon, tehát megéri nekik, hogy hónapokig távol vannak szeretteiktől.
Jelenleg 2,3 szaúdi rijál egy liter benzin ára, ami körülbelül 230 forintnak felel meg.
A jelentős különbséget az európai üzemanyagárakhoz képest az magyarázza, hogy helyben van az olaj, méghozzá nincs is kevés belőle. A helyiek elmondása szerint régebben még ennél is olcsóbb volt az üzemanyag, néhány évvel ezelőtt 1 rijál (100 forint) körül mozgott az ára. Az volt az aranykorszak, gondolhatnánk, de a helyiek máshogy vélik.
Lehet, hogy az üzemanyag és néhány dolog olcsóbb volt, de az ország és vele együtt Rijád rengeteget fejlődött Szalmán király (teljes nevén Szalmán bin Abdel-Azíz Ál Szaúd – a szerk.) uralkodása óta. Egyre több nagyvállalat érkezik Rijádba, egyre több a munkahely, jobbak a lehetőségek. A király mindent megtesz a népéért, hűséges hozzánk, mi is azok vagyunk hozzá. A szaúdiakról és általánosságban az arabokról negatív kép alakult ki az emberekben a média miatt. Pedig vendégszeretőek vagyunk, kedvesek, nagylelkűek, de ezt majd maga is megtapasztalja itt Rijádban
– mondta Szalef, akivel egy kávézóban elegyedtünk szóba.
Szalef állításairól szerettem volna meggyőződni, ezért egy másik helybélivel, Szaaddal is hosszabban beszélgettem. Megdöbbentő történeteket mesélt a fiatal mérnök.
Az arabok a rólunk kialakult sztereotípiákkal ellentétben valóban kedvesek, humorosak és nagylelkűek. A családtagok például kisegítik egymást, ha valakinek anyagi problémái támadnak. A nagynénémnek például most épp rosszul fizető munkája van, megélhetési nehézségekkel küszködik, ezért a családom 600 ezer rijált (átszámítva 60 millió forintot) adott neki. Ez itt bevett szokás, a családtagok minden körülmények között segítik egymást. Egy másik fontos dolog Rijáddal kapcsolatban: a biztonság. Velem már többször előfordult, hogy úgy jöttem el otthonról, hogy be sem csuktam az ajtót, és még sosem tűnt el semmi a házamból. Az autómat is nyitva hagyhatom az utcán egész napra
– mondta nagy áhítattal Szaad, aki hozzátette: az oktatási rendszer is sokat fejlődött az elmúlt években, mára a legjobb egyetemek a Közel-Keleten Rijádban vannak. Mondjuk, elnézve a képünkön látható általános iskolát, arra jutottunk, hogy van azért még előrelépési lehetőség az oktatásban, de magyarként nehéz ebben ítélkezni.
Az egészségügyi rendszerről is beszélgettünk. Az alapellátásra mindenki jogosult: helyi lakos, külföldiek, turisták. Akinek megfelelő munkahelye és biztosítása van, az gyakorlatilag bármelyik magánintézménybe mehet, ám a magánklinikák ára igencsak borsos. Szaad elmesélte, hogy testvérének szívműtétje volt, amit egy állami kórházban hajtottak végre, mivel a magánklinikán mindez átszámítva 25 millió forintba került volna.
Ha már a belvárosban voltunk, benéztünk egy VOX moziba, ahol a legújabb hollywoodi filmeket tűzik műsorra. A jegyárakat látva leesett az állunk: egy mozijegy 150 rijál, azaz 15 ezer forint. Útba ejtettünk egy szupermarketet is, hogy az árakról tájékozódjunk. Mutatjuk, mi mennyibe kerül forintra átszámítva:
Mindezt kontextusba helyezve: az átlagkereset a helyiek elmondása szerint nagyjából nettó 5000 rijál, átszámítva 500 ezer forint – a hivatalos kormányzati adatok szerint viszont ennek a duplája. Ahogy a világ szinte minden pontján, a külföldi vendégmunkások – Rijádban akadnak szép számmal – itt is jóval kevesebbet keresnek, a magasabb iskolázottságúak pedig többet. A helyiekkel való beszélgetés vegyes képet festett: vannak, akik kifejezetten szeretnek Rijádban élni, és vannak, akik inkább ingáznak, és vidéken élnek, a fővárosba csak dolgozni járnak, de a tartós ittlét drága nekik.
Tehát nincs kolbászból a kerítés, de kolbász sincs: az iszlám ugyanis tiltja a sertés fogyasztását, így az arabok főként csirkét vagy marhát esznek a rengeteg zöldség mellett. Az alkoholt is tiltja a vallás, a napi ötszöri, Mekka felé forduló imádságot viszont előírja. A mecsetbe való belépés előtt meg kell mosni az arcot, a hajat, az alkart és a lábfejet, a lábbeliket pedig kint kell hagyni. Az imádságok időpontja fix, a mecsetekből hallható müezzin jelzi is ezeket.
Az üzletek és vendéglátó egységek egyébként átlagban reggel 10-kor nyitnak, és legkésőbb délután 2-kor bezárnak, majd délután 4-5 óra magasságában újra kinyitnak. Ennek a magyarázata egyszerű: a nyári időszakban elviselhetetlen a meleg, ezért kora délután mindenki pihen, hűvös helyre húzódik. Cserébe viszont sokszor éjszakába nyúlóan fent vannak az emberek, az élet igazán naplemente után kezdődik. Ahogy az egyik helybéli megjegyezte, „itt az a furcsa, ha éjfél előtt lefekszel aludni”.
A nők helyzete különös: az utcán tilos hozzájuk szólni, akár börtönbüntetés is járhat érte. A legtöbb helyen elkülönített helyiségek vannak a hölgyek számára: például külön wellnessrészleg, a bankokban külön bejárat és terem van a nőknek (lásd képünkön), de az egyik belvárosi kávézóban például csak férfimosdó volt, és ez nem egyedi eset a vendéglátó egységekben.
Rijád tehát egy élhető, fejlődő város, amely a térség gazdasági központja, és néhány éven belül a népszerű turisztikai célpont szerepét is szeretné betölteni. Tartsanak velünk vasárnap is, amikor bemutatjuk Cristiano Ronaldo szálláshelyét, a Kingdom Towert és Rijád sportéletét.
(Borítókép: Ilku Miklós / Index)