Ötvenéves lett minden idők legeredményesebb futballkapusa, akinek a pályafutása gyakorlatilag egy klubhoz kötődik, amelynél egyedül az ő mezszámát vonultatták vissza, miután trófeák sokaságát nyerte meg az együttessel. Volt világbajnok és Konföderációs Kupa-győztes is egy kis csillagos megjegyzéssel, egyszerre volt a támadók és a kapusok réme.
Az olasz és német felmenőkkel bíró Rogério Mücke Ceni 1973. január 22-én a Paraná állambeli Pato Brancóban látta meg a napvilágot, hogy bő 2000 kilométerrel arrébb, a Sinopnál kezdjen el futballozni, és mutatkozzon be a felnőttek között, majd az onnan nagyjából ugyanannyira lévő Sao Paulóhoz kerüljön.
Az olasz állampolgársággal is bíró kapus karrierje első hat idényében csere vagy harmadik számú kapus volt – bár a nem túl hosszú életű CONMEBOL (a dél-amerikai szövetség rövidítése) -kupában a végső siker során ő volt a Sao Paulo kezdője.
Ceni ideje 1997-ben jött el, amikor Zetti a Santoshoz szerződött, és a helyi rendszernek köszönhetően onnantól évi „kismillió” mérkőzésen léphetett pályára. Első kezdő idényében 25 ligabajnokin, 25 állami bajnokin, négy kupa-, kilenc kontinentális és négy egyéb tornameccsen lépett pályára (ez ugye 67 találkozó), ezt követően pedig csak kétszer nem jutott el legalább 50 fellépésig a naptári évben!
Abban az idényben szerezte meg első gólját, a Série A-ban kétszer, az állami bajnokságban egyszer volt eredményes, ráadásul a brazil válogatottban is bemutatkozhatott, ahol későbbi remeklései ellenére sem tudott fix helyet szerezni magának, 2006-ig összesen 17 alkalommal viselhette a címeres mezt.
Tagja volt az 1997-ben Konföderációs Kupát nyerő brazil együttesnek, és a 2002-es világbajnok csapatnak is – más kérdés, hogy előbbin Dida miatt összesen nyolc percet töltött a pályán, utóbbin Marcos miatt végül egyet sem…
A 2006-os vb-re is kijutott, akkor is a csoportkör zárásán jutott nyolc perc neki, Japán 4–1-es legyőzése során.
A klubcsapatában viszont stabil helye volt, olyannyira, hogy 2005. július 14-én a 618. mérkőzésével megdöntötte a klubrekordot – szerényen 618-as mezszámban ünnepelte a jeles alkalmat.
A 2005 és 2007 közötti időszakban élte aranykorát, két Série A-bajnoki címe mellett Libertadores-kupát és klubvilágbajnokságot is nyert, a fináléban a Sao Paulo 1–0-ra legyőzte a Milan ellen drámai BL-döntőt nyerő Liverpoolt.
Rogério Ceni azon a tornán a finálé és az egész klub-vb legjobb játékosa is lett, azok után, hogy a Libertadores-kupában is őt választották meg a legjobbnak.
Ebben a három évben döbbenetes módon 47 alkalommal is bevette az ellenfelek hálóját, ez volt karrierje legtermékenyebb időszaka, minden szempontból.
Az örökranglistát korábban vezető José Luis Chilavert gólrekordját 2006 augusztusában adta át a múltnak, amikor a Cruzeiro ellen a 41. szabadrúgásból elért gólját és a 23. büntetőgólját is megszerezte, így már 64-gyel állt – és hol volt még a vége…
A FIFA a rekordról megemlékező cikkében kiemelte, hogy a Sao Paulo sosem kapott ki, amikor kapusa bevette az ellenfél hálóját. Cenit ettől függetlenül sosem a csúcs érdekelte. Mármint nem ez a fajta…
Elcserélném mind a 64 gólomat azokra a trófeákra, amelyekre esélyünk volt a Sao Paulóval, de nem nyertünk meg
– mondta akkor a kapus.
A brazil élvonalban 2006 után 2007-ben is a legjobb játékosnak (nem csak kapusnak!) szavazták meg, valóban róla szólt ebben az időszakban a Série A.
A remek kapus 2009 áprilisában szenvedett súlyos sérülést, az előzetes várakozásokkal ellentétben azonban nem kellett fél évet kihagynia, októberben már a 700. mérkőzését játszotta a Sao Paulo csapatkapitányaként.
A következő év márciusában az ősi rivális Corinthians elleni közeli szabadrúgásával elérte a százgólos határt, 2011 szeptemberében az 1000. összecsapásán vett részt a klub színeiben.
Januárban vállműtéten esett át, ami miatt valóban kidőlt már hat hónapra, visszatérése után gólt szerzett a Copa Sudamericanában, a Sao Paulo pedig megnyerte a sorozatot.
Ez már KLUBKARRIERJE 20. trófeája volt, mint később kiderült, egyben az utolsó is.
Még a negyedik iksz betöltése után sem veszített lelkesedéséből, a felépülések ugyanakkor már egyre hosszadalmasabbak voltak számára.
Júliusban megszerezte a 111. gólját is, majd az év végén hosszas egyeztetések után 2014-re is aláírt, amikor megdöntötte Ryan Giggs egy klubcsapatban szerzett győzelmi rekordját.
Addigra már a Guinness Rekordok Könyvében övé volt a kapusok által szerzett gólok rekordja, az egy csapat színeiben lejátszott meccsek csúcsa, valamint a csapatkapitányként lejátszott meccsek számában is éllovassá vált.
Végül 2015 decemberében akasztotta szögre a stoplist. 129 góljával a Sao Paulo történetének tíz legeredményesebb futballistája egyikeként vonult vissza.
A Sao Paulo egyes mezszáma pedig vele együtt ment nyugdíjba – ez a klub történetének egyetlen száma, amelyet nem adhatnak már ki több játékosnak.
Rogério Ceni legszebb góljai:
Nem kellett sokáig várnia arra, hogy a klublegenda neve edzőként felvetődjön a Sao Paulónál, 2016 decemberében ki is nevezték az együttes élére.
(Mint később kiderült) első korszakát nem követték a sikerek, az együttes az állami bajnokságban, a kupában és a nemzetközi sorozatban is elhasalt, a bajnokságban pedig a kieső zónában tanyázott, amikor július elején menesztették.
A következő állomás 2018 elején a másodosztályban szereplő Fortaleza volt, amellyel bajnok lett, így rögvest feljutott az élvonalba, majd 2019 augusztusában a Cruzeiro csapott le rá – hogy másfél hónappal később ki is rúgja, miután összekülönbözött a csapat sztárjaival, Thiago Nevesszel és Dedével.
Három napra rá visszament a Fortalezához a kirúgott Zé Ricardo helyére, és újabb állami bajnoki címet nyert, negyedik trófeáját megszerezve az együttessel.
Novemberben a riói Flamengo az Atlético Mineirótól elszenvedett 4–0-s zakó után Rogério Cenit nevezte ki új trénerévé, az akkor negyedik helyen álló gárda pedig az utolsó előtti fordulóban először állt a bajnokság élére, és bár a Sao Paulo vendégeként kikaptak, az Internacional gól nélküli döntetlenjének köszönhetően így is bajnoki címet ünnepelhetett.
Ennek ellenére túl sokáig ott sem maradt, júliusban az első tíz fordulóban elszenvedett negyedik vereség után ezúttal is megköszönték korábbi munkáját.
Alig három hónapig volt kispad nélkül, akkor azonban visszatért a Sao Paulóhoz Hernán Crespo utódjaként, volt csapata akkor a 15. helyen szerénykedett a ligában.
Az évet a 13. pozícióban zárták, legutóbb pedig a 11. helyen végeztek, így azért van még hova fejlődni – bár az állami bajnoki döntő elérése azért egynek nem rossz eredmény, ebben a sorozatban az év edzőjének is megválasztották.
(Borítókép: Junko Kimura / Getty Images)