Talán az egész futballvilág azt találgatja, mikor durran ki az Arsenal-lufi, jelenleg azonban úgy tűnik, hogy még egy nyílzápor sem tenne kárt benne: Mikel Arteta együttese vezeti az angol labdarúgó-bajnokságot, és bár még csak a felénél jár a pontvadászat, egyöntetű vélemény, hogy az jelentené a nagyobb meglepetést, ha az ágyúsok 19 év után nem emelnék újra a magasba a Premier League trófeáját. Muraközy Balázzsal, az angol futball szakírójával vizsgáltuk meg a londoni esélyeket.
Érdemes az Arteta-korszak elejére visszakanyarodnunk, hogy tiszta képet kapjunk a csapattal kapcsolatban. A spanyol szakember öt szezonon keresztül, 2011 és 2016 között szolgálta a klubot játékosként. Visszavonulása után aztán a Cityhez került, ahol Pep Guardiola asszisztens edzőjeként tanulhatta a szakmát, a katalánnál jobb mestere pedig aligha lehetett volna.
Bár már 2018 nyarán, a legendás Arséne Wenger visszavonulását követően felmerült a neve az Emirates Stadion kispadján, a vezetőség akkor még Unai Emery kinevezése mellett döntött. Honfitársa azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így amikor 2019 decemberében menesztették, megnyílt az út Arteta előtt. Nem indult azonban zökkenőmentesen a közös munka, a bajnokságban csupán nyolcadik lett a csapat, így minden nemzetközi kupáról lecsúszott.
A következő szezonban viszont valami elindult, és bár az akkor még José Mourinho által irányított Tottenham 2–1-re legyőzte a városi riválist, a portugál szakember rendkívül pozitívan nyilatkozott kollégájáról. „Biztos vagyok benne, hogy Mikel irányításával az Arsenal hamarosan újra a csúcson lesz. Elképesztő, mennyit fejlődött a csapat az irányítása alatt, bízik a fiatalokban, és remekül bánik a játékosaival. Ha elég időt kap a tervei megvalósításához, sok örömet fog szerezni a szurkolóknak, mert visszatér majd a régi Arsenal.”
Nos az időt és a bizalmat is megkapta, amely Mourinho szavait igazolta, hiszen jelenleg öt ponttal vezetik a bajnokságot az Ágyúsok a Manchester City előtt, ráadásul egy meccsel kevesebbet játszottak, mint a címvédő.
Összességében kijelenthető, hogy immáron az Arsenal a bajnoki cím legnagyobb várományosa
– mondta az Indexnek Muraközy Balázs, a DigiSport korábbi televíziós szakértője.
„Alapvetően a legnagyobb kérdés továbbra is az lesz, hogy az esetlegesen lesérülő kulcsembereket mennyire tudja majd pótolni a csapat. A korábbi szezonokhoz képest mélyebb a keret, ez Leandro Trossard mostani érkezésével hatványozottan igaz, viszont mondjuk Thomas Partey kiesésével még így is hatalmas űr keletkezne a középpályán, az ő pótlását nehéz lenne megoldani.
Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a bajnokság legfiatalabb átlagéletkorú kerete a londoniaké, és bár a tudatos igazolásoknak köszönhetően Olekszandr Zincsenko, vagy Gabriel Jesus megjelenésével tapasztaltabb futballisták is segíthetnek, egyelőre nehezen lemodellezhető, hogy ha egyre közeledik a bajnoki hajrá, a kiélezett helyzetekben mennyire tudnak magabiztosak maradni a karrierjük első trófeáját ünnepelni készülő fiatalok. Egyelőre viszont abszolút pozitív az összkép, azt, hogy mentálisan mennyire rendben van a csapat, az utolsó pillanatokban megnyert meccsek is tükrözik, márpedig ez általában a bajnokok sajátossága.”
Arteta színrelépésével egyébként volt egy időszak a Premier League-ben, amikor Frank Lampard a Chelsea-t, Ole Gunnar Solskjaer az MU-t, a spanyol pedig az Arsenalt irányította – a csapatok akkori szereplése alapján viszont az volt az ember érzése, hogy a Arteta lesz az első korábbi legenda, aki munkanélkülivé válik majd. Ehhez képest a kollégák már fasorban sincsenek...
„Pedig sem a kiindulópontokat, sem a lehetőségeket nem lehetett egy lapon említeni a három egyesületnél. Az Arsenalnál átlagosan 52 millió font körüli költés volt a jellemző az átigazolási piacon, az építkezés pedig finoman szólva nem tűnt tudatosnak – elég csak Cédric Soarest vagy a 32 éves brazil Williant említeni, aki hároméves szerződést kapott, és ékes példája volt az akkor rosszul kinéző, kialakulóban lévő Kia Joorabchian fémjelezte ügynökbefolyásnak. Viszont a bizalom megvolt Arteta felé, mert a koncepció és az elképzelés, amit kitalált, akkor is jónak tűnt, amikor az eredmények nem jöttek, csak éppen a megfelelő játékosok nem voltak meg hozzá. Ezzel szemben a riválisoknál a csapatba ölt pénzek ellenére sem hordozta a játék azokat a jegyeket, amik az igazán sikeres európai élklubokra jellemzők, úgymint magas presszing vagy pozíciós játék” – mondta ennek kapcsán Muraközy.
2020 decembere Mourinho és a Spurs elleni derbi kapcsán az imént már szóba került, ebben a hónapban pedig még egy fontos londoni rangadó is várt az Arsenalra, ráadásul a karácsony másnapján rendezett Boxing Dayen. A Chelsea volt az ellenfél, a piros mezeseknél pedig rengeteg volt a hiányzó. Arteta azonban a saját nevelésű Bukayo Saka és Emile Smith Rowe mellett Gabriel Martinellinek is bizalmat szavazott, csapata pedig meggyőző teljesítménnyel, 3–1-re megnyerte a találkozót.
Az valóban egy szimbolikus és sorsfordító meccs volt, tényleg rengetegen attól az összecsapástól datálják az igazi Arteta-korszakot. Onnantól kezdve a hiányposztok fiatalokkal történő beépítésével, valamint a játékban történt drasztikus és pozitív változásokkal elindult egy folyamat, amely arra engedett következtetni, hogy néhány szezonon belül újra odaérhet legalább a top 4-be az alakulat.
A mostani PL-szezonban vitathatatlanul könnyíti az Arsenal helyzetét a topcsapatok és a közvetlen riválisok gyenge szereplése is, a Chelsea és a Liverpool a középmezőnyben tanyázik, a City és a Tottenham elég rapszodikusan teljesít, a Unitednél pedig bár az Eric Ten Hag-féle út több mint biztatónak tűnik, még csak most léptek rá a manchesteriek. Ettől függetlenül talán mindannyiunkban joggal vetődik fel a kérdés, mi az a plusz, amit Arteta ad a csapatának, és amivel a mostani szezonban ennyire kiemelkedik a mezőnyből az Arsenal.
„Az egyik legfontosabb, hogy a legelejétől kitartott az elképzelései és azon értékek mellett, amelyeket megfogalmazott, ha kellett, akkor kulcsemberek kárára, Mesut Özil és Pierre-Emerick Aubameyang tudna erről leginkább mesélni” – vélekedett szakértőnk.
Muraközy Balázs azt is kiemelte, hogy Arteta rendkívül tanulékony edzőnek tűnik, aki hajlandó tanulni a hibáiból, erre pedig talán a legjobb példa az ágyúsok előnyben történő játéka. Korábban ugyanis előfordult, hogy ha a csapat megszerezte a vezetést, inkább az előny megtartására törekedett, most viszont a gázpedálon tartja a lábát, és minél előbb próbálja eldönteni a lényegi kérdéseket. Emellett a rangadókon mutatott teljesítmény is impozáns, szinte kivétel nélkül jelentősen jobb minőségű helyzeteket alakítottak ki a top 6-os ellenfeleik ellen, mint amit elszenvedtek.
„Tökéletesen megfigyelhető az edzői evolúciója, minden korábbi mesterétől vagy kollégájától beépített valamit, David Moyes, Arséne Wenger és Pep Guardiola is jó mentora volt. Részint nyilván utóbbitól tanulta a legtöbbet, aki nem véletlenül hívta őt a stábjába, és a kezdetektől dicsérte, nagyszerű szakembernek tartotta őt. Elévülhetetlen érdemei voltak a City sikereiben, amellyel két bajnok cím mellett két Liga- és egy FA-kupa sikert ünnepelhetett.
Amiben Arteta egyértelműen kiemelkedő, az a játékosok fejlesztése, mind csapat, mind egyéni szinten. Raheem Sterling és Leroy Sané akkori szerepe és tündöklése főként neki volt köszönhető, amelyet párhuzamba lehet állítani a mostani Bukayo Saka–Gabriel Martinelli szélsőpárost. Ők ketten kulcsszereplők az Arsenal támadásaiban, a ligából is kiemelkednek.
Ha viszont egyetlen vezért kellene választani a jelenlegi keretből, az egyértelműen Martin Ödegaard, aki a csapatkapitányi karszalagot viselve élete formájában futballozik. Őt választották az előző két hónap legjobb játékosának, nyolc gólja mellett pedig kiosztott öt gólpasszt is. Vele kapcsolatban Muraközy Balázs így vélekedik:
„Az ő helyzete nagyon érdekes, hiszen végre kijött belőle az a fajta klasszisteljesítmény, amelyet a Realnál annak idején csodagyerekként láttak benne. Már a kölcsönidőszakában is nagyszerűen játszott, most viszont 24 évesen abszolút húzóembere és vezére a csapatnak. Bármikor képes egy villanással meccseket eldönteni, árad belőle az önbizalom, a kialakított helyzetekkel, valamint a kaput eltaláló lövésekkel kapcsolatos statisztikái pedig a legjobbak között vannak a PL-ben.
Emellett tökéletesen köti össze a védelmet a támadósorral, gyakran lép vissza, és kéri el a labdákat, egy klasszikus 10-es stílusjegyeivel bír, mindemellett azonban megvan benne az a munkabírás és mezőnymunka labda nélkül, ami a modern futballban a kreatív játékosoknál is nélkülözhetetlen.”
A legnagyobb kérdés talán az lehet a tavasszal kapcsolatban, hogy mennyiben befolyásolhatja a sikeres tavaszt a többfrontos küzdelem. Hiszen az Arsenal még az Európa-ligában és az FA-kupában is érdekelt, előbbi sorozatban várja a nyolcaddöntős ellenfelét, utóbbiban pedig ma este a ManCity otthonába látogat.
„A prioritásnak egyértelműen a Premier League tűnik. Korábban az Európa-liga azért volt fontos, mert az számított az egyetlen kitörési pontnak a top 6-ból a Bajnokok Ligája felé, hiszen az El-címvédő a következő idényben a BL-ben indulhat. Most az talán már nem kérdés, hogy az első négy között végez a csapat, és mivel ősszel egyébként is a rotálás volt jellemző a kupákban, szerintem ez tavasszal sem lesz másként. Ezt a saját javára fordíthatja a klub, hiszen adott esetben azok a játékosok is formába lendülhetnek, akik a PL-ben korábban nem kaptak akkora szerepet, ezzel pedig még nagyobb variációs lehetőségei lehetnek majd Artetának a bajnoki aranyéremért folytatott küzdelemben.”
Akármi is lesz az Arsenallal és Artetával, az elmúlt félév arra tökéletes bizonyítékkal szolgált, hogy ez a kapcsolat egészen biztos, hogy gyümölcsöző lehet a jövőben, így alighanem boldog idők várnak a csapat drukkereire.
(Borítókép: Stuart MacFarlane / Getty Images Hungary)