Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kis megszakítással tizenegy éve él Magyarországon, a pesti Duna-parton. A szakember a futballtól kapott élmények mellett a kulináris élvezeteket sem veti meg, és bár kedvence az olasz konyha maradt, a magyar ételeket is közel érzi magához. Egy jellegzetes italunkat pedig a műfaj nagyjai elé sorol.
Marco Rossi a Magyar Konyha márciusi számában nyilatkozott, egyebek mellett az olasz konyha alapját jelentő tésztaételek mellett olyan specialitásokról is, mint például a fonduta alla Valdostana, amelynek az elkészítésében édesanyja verhetetlennek bizonyult, ráadásul minden vasárnap. Az edző kitért arra az észak-olaszországi szokásra is, hogy ebéd vagy a vacsora után bizony emésztést elősegítő italt is kortyolgatnak.
„Olykor jómagam is. Nálunk vannak különböző amarók, ezek tulajdonképpen gyógynövénylikőrök. Gyomorkeserűk. De bevallom, nekem a kedvencem az Unicum, amit itt is lát a polcon. Itt van velünk szemben, a Soroksári úton a gyár, továbbá jól ismerem Zwack Sándort, aki perfekt olasz, Firenzében nőtt fel. Ez nálam veri a német Jägermeistert és az olasz Montenegrót, a műfaj nagyjait.”
A piemonti konyha után, immár már több mint harminc éve Rossi átszokott a nápolyira, a váltásban felesége, Mariella játszott főszerepet. A tréner a mai napig tisztán emlékszik arra, hogy párja először pastával – a makarónit paprikával, tejszínnel és parmezánnal tálalta – és crostata di fruttával, egy édességgel lepte meg. Budapesti otthonunkban Mariella nagyszerű leveseket főz, és bár náluk is „a zöldséglevesek jelentik a belépőt az ebédhez”, a lencselevest pedig senki sem készíti olyan finoman, mint a felesége, a magyaros, tejfölös bablevesre nagyon rákapott, nyaranta pedig a hideg gyümölcsleves viszi a prímet.
Rossi felelevenítette, hogy gyakori vendégek Budapest híres olasz éttermeiben – az egyiknek a tulajdonosát több mint harminc éve Frankfurtban ismerte meg, és a barátság azóta tart –, de ismerik a magyaros éttermeket is, amelyekbe vendégségbe érkező olasz családtagjaikkal látogatnak leginkább.
ROSSI NEM FELEJTETTE EL MEGEMLÍTENI, HOGY OLASZ BARÁTAI – BÁR SOKSZOR FÉLIG TRÉFÁSAN – MEGJEGYZIK, HOGY NEKI MÁR JOBBAN TETSZIK MAGYARORSZÁG, MINT OLASZORSZÁG. „ÉS AZ A HELYZET, HOGY EZ NEM IS TELJESEN TRÉFA” – MONDTA.
Úgy érzi, hogy Magyarországon az emberek sokkal jobban szeretik, mint szülőhazájában. És nem csupán a futballsikerek miatt, hanem emberileg is – márpedig utóbbit ő még fontosabbnak tartja.
„Azt szoktam mondani, hogy Itália a szívem csücske, hiszen ott születtem, és büszke vagyok arra, hogy olasz vagyok, de Magyarország nélkül, ha nem jöttem volna ide, most semmilyen tekintetben nem tartanék itt. Nagyon is jól emlékszem azokra az időkre, mielőtt ide kerültem. Mennyit szenvedtem odahaza! Az életben mindenre emlékezni kell, a rosszra és a jóra is” – mondta. Kiemelte: családja támogatása nélkül azonban sohasem vágott volna bele a magyarországi kalandba.
A feleség, Mariella szerint könnyű volt meghozni ezt a döntést, mert
„akkoriban Marco maga alatt volt, már-már depressziós, nem boldogult az olasz futballban, az a közeg nem értékelte, amit csinált. És tudtam, hogy sikerekre van szüksége. Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy vágjunk bele, és menjünk Magyarországra”.
Rossi szerint szakmai szempontból, labdarúgóedzőként feltétlenül életük legjobb döntését hozták. Egyetlen dolog van csupán, ami miatt Marco Rossi élete nem fenékig tejfel: a magyar nyelvvel sehogy nem boldogul.
„A Covid idején belevágtunk Mariellával, járt hozzánk egy nyelvtanár, de aztán újra beindult az élet, felpörgött a futball, nem maradt időm a tanulásra, és mivel a magyar a világ talán legnehezebb nyelve, megrekedtem egy nem túlságosan magas szinten. Pedig nem vagyok egy antitalentum, angolul, spanyolul jól beszélek, németül sem lehet eladni, de a magyar eddig kifogott rajtam, és attól tartok, hogy ez már mindörökké így is marad” – nyilatkozta.
(Borítókép: Marco Rossi. Fotó: Magyar Konyha)