Szerdán este rendezik a Bajnokok Ligája utolsó két nyolcaddöntőjének visszavágóját. A Napoli két-, a Real Madrid háromgólos előnyt szerzett a Frankfurt és a Liverpool otthonában, így mindkét gárda kimondottan kedvező helyzetből várja a párharcok folytatását. Volt azonban már arra precedens a múltban, hogy ekkora különbség sem volt elég egy csapatnak a továbbjutáshoz vagy a végső győzelemhez – összeszedtük a BL legnagyobb fordításait.
Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni: a kép csalóka, a Serie A listavezetője ugyanis a játék képe alapján a sokkal jobb volt német riválisánál az odavágón, a 2–0-s végeredmény a frankfurtiakra nézve volt hízelgő. Az Anfielden viszont éppen fordított volt a helyzet: Jürgen Klopp együttese a 14. percben már kétgólos előnyre tett szert – hogy aztán egyrészt totális csődöt mondjon a védelme, másrészt Carlo Ancelotti alakulata magasan túlrúgva az xG-jét (1.78 – az adat a várható gólszámot mutatja a kidolgozott helyzetek minősége alapján), öt találattal válaszoljon.
A Liverpool tehát embert próbáló feladat előtt áll:
A SANTIAGO BERNaBÉU STADIONBAN KELLENE HÁROM GÓLLAL NYERNI ESTE AHHOZ, HOGY MINIMUM A HOSSZABBÍTÁST KIHARCOLJA.
A háromgólos hátrány ledolgozása bravúros, ám nem egyedi eset lenne, erre a következő néhány példa is rámutat. A „vörösök” ebben a szezonban mutatott hullámzó teljesítménye miatt viszont inkább menne csodaszámba a fordítás, főleg az ellen a klub ellen, amelynek a DNS-e is át van itatva a Bajnokok Ligája-győzelemmel…
A BL történetében eddig csak egyszer fordult elő, hogy egy csapat az első meccsen négygólos hátrányt szedett össze, mégis fordított és továbbjutott: 2017-ben a Luis Enrique vezette Barca írt történelmet a Paris Saint-Germain elleni nyolcaddöntőben. Az első meccs nem is alakulhatott volna jobban a párizsiak szempontjából: a duplázó Ángel Di María vezérletével 4–0-ra nyertek a Parc des Princes-ben, és úgy tűnt, formalitás marad a visszavágó.
A katalánok azonban máshogy gondolták. Az első játékrészben kettőt ledolgoztak a hátrányból, ám amikor Lionel Messi értékesített büntetőjét követően teljes eksztázisba került volna a Nou Camp közönsége, Edinson Cavani lehűtötte a kedélyeket. Ekkor még érvényben volt az idegenben lőtt gólok szabálya, a Barcának tehát szűk fél órája maradt arra, hogy még háromszor bevegye a PSG kapuját. Az akkor még barcelonai színekben játszó Neymar duplájával felcsillant a remény, hogy aztán a négyperces hosszabbítás letelte előtt 20 másodperccel Sergi Robertónak köszönhetően teljes legyen a „la Remontada” – vagy a visszatérés! A Barcelona 6–1-re nyert és 6–5-ös összesítéssel továbbment.
Egy évvel később a gránátvörös-kék alakulat egy hasonló párharcban volt érdekelt, akkor viszont elszenvedője volt egy hatalmas fordításnak. Pedig minden álomszerűen indult az olaszok elleni negyeddöntőben, a hazai mérkőzést 4–1-re nyerte a Barca. Az együttes akkor toronymagasan vezette a La Ligát, és a spanyol Király Kupában is bejutott a döntőbe, a szurkolók pedig már a triplázásról kezdtek vizionálni.
Csakhogy a rómaiak is, akiknek minimum 3–0-ra kellett nyerniük a visszavágón. Edin Dzeko találata a 6. percben megadta az alaphangot, Daniele De Rossi 58. minutumban lőtt büntetője pedig ismét nyílttá tette a továbbjutás kérdését. Amelyet aztán a hajrában Kósztasz Manolász szöglet utáni fejese döntött el a „farkasok” javára – a katalánok így valamelyest átérezhették, mit élt át egy évvel korábban a PSG pont az ő közreműködésükkel.
Ebben az időszakban minden BL-szezonra jutott egy mesés feltámadás, a változatosság kedvéért a Barca ennek is részese volt – ezúttal is negatív szempontból. Hiába nyerte ugyanis 3–0-ra az elődöntő első meccsét Ernesto Valverde együttese, az Anfield csodát láthatott a visszavágón. Klopp tanítványai ugyanis legendás szurkolótáborukkal a hátuk mögött, az egyaránt két-két gólt szerző Georginio Wijnaldum és Divock Origi főszereplésével 4–0-ra nyertek, így ők jutottak a fináléba. Ahol aztán 2–0-ra verték a Tottenhamet, és felültek Európa trónjára – történetük során hatodszor. Trent Alexander-Arnold helyzetfelismerésére a negyedik liverpooli találat előtt pedig továbbra is nehéz jelzőket találni…
A mostani generációnak talán már keveset mond a spanyol alakulat neve, amely a 2000-es évek elején mind a hazai, mind a nemzetközi porond egyik meghatározó szereplője volt. Olyannyira, hogy a 2003–2004-es BL-szezonban Carlo Ancelotti címvédő Milánját búcsúztatta – mindezt úgy, hogy az odavágón 4–1-re kikapott a San Siróban.
Talán az olaszok is elhitték, hogy már zsebben az elődöntő, a védelmük ugyanis rendkívül dekoncentráltnak bizonyult a Riazor Stadionban, ezt pedig a kék-fehérek könyörtelenül kihasználták:
4–0-ra nyertek, és ők jutottak tovább.
A felsorolást egy rendhagyó meccsel zárjuk, de az érintettség miatt sem hagyhatjuk ki a 2004–2005-ös idény fináléját, amelyben a milánóiak a szünetben már három góllal vezettek, Rafa Benítez együttese azonban nem törődött bele a sima vereségbe. Steven Gerrard révén kezdte meg a felzárkózást, Vladimir Smicer góljával folytatta, Xabi Alonsónak köszönhetően pedig a 60. percben már 3–3 állt az eredményjelzőn. Ez a rendes játékidő, majd a kétszer tizenöt perces hosszabbítás alatt sem változott, így tizenegyespárbaj döntött a trófea sorsáról. Az orosz rulettben aztán Serginho, Andrea Pirlo és Andrij Sevcsenko is hibázott, ezek után nem lehetett kérdés, hogy az angolok neve került fel a serlegre.
Ha Jürgen Klopp fel akarja tüzelni játékosait a ma esti meccs előtt, alighanem érdemes megmutatnia az említett párharcok felvételeit a futballistáknak. Az mindenképpen nehezítő tényező, hogy ezúttal idegenben kell akkora bravúrt bemutatnia a csapatnak, mint az elődöknek, bár vélhetően fanatikus angolokból a Bernabéuban sem lesz hiány. Hogy mindez sikerül-e, az 21 órától kiderül!
(Borítókép: A liverpooli Georginio Wijnaldum ünnepel, miután megszerezte csapata harmadik gólját a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágó mérkőzésén a liverpooli Anfield stadionban 2019. május 7-én. Fotó: Clive Brunskill / Getty Images)