Rémisztő következtetésre jutott a stockholmi Karolinska Intézet kutatócsoportja, amely hosszú időn keresztül figyelte a demencia és az Alzheimer-kór előfordulásának gyakoriságát labdarúgóknál. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy ötven százalékkal valószínűbb a neurodegeneratív betegségek előfordulása a volt futballistáknál, mint a kontrollcsoportnál, amelyet olyan civilek alkotnak, akik nem futballoztak korábban.
Sokkoló következtetésre jutott az a hosszú időn keresztül folytatott kutatás, amelyet a stockholmi Karolinska Intézet munkatársai folytattak. A Lancet Public Health című orvosi folyóiratban publikált cikkben arról írnak, hogy 6 ezer elit futballista, illetve 56 ezer civil, tehát nem labdarúgó egészségügyi rekordját tanulmányozták az 1924 és 2019 közötti 95 éves periódusra vonatkozóan.
A következtetés sokkoló: a svéd élvonalban megfordult labdarúgók kilenc százalékánál alakult ki neurodegeneratív betegség, tehát olyan kór, amely az idegrendszert károsította, míg a civileknél ez a szám csak hat százalék volt.
Ergo: a futballisták esetében 50 százalékkal magasabb az Alzheimer-kór, a demencia és egyéb agyi rendellenességek kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik nem futballoztak versenyszerűen, vagyis a kontrollcsoportnál.
Ezenkívül összehasonlították a kognitív képességek alakulását a mezőnyjátékosoknál és a kapusoknál. Megállapították, hogy a mezőnyjátékosoknál, akik rendszeresen fejelnek, a kontrollcsoporthoz képest 1,6-szoros az Alzheimer-kór és a demencia kialakulásának kockázata, míg a kapusoknál, akik csak elvétve fejelnek bele a labdába, ugyanakkora arányban fordulnak elő a neurodegeneratív betegségek, mint a nem futballozó civileknél.
A svéd kutatás eredményei egybecsengenek egy 2019-es skóciai felmérés tapasztalataival. Ez utóbbi arra a következtetésre jutott, hogy az egykori profi futballistáknál egyenesen 3,5-szörös gyakorisággal fordul elő demencia és más súlyos neurológiai betegség, mint a civileknél.
És mindez 65 éves koruk után még hatványozottabban jelentkezik a volt labdarúgóknál.
Négy évvel ezelőtt az Orvostovábbképző Szemle is hivatkozott erre a skóciai felmérésre, amely bebizonyította, hogy „a kontakt sportok jelentős mértékben növelik a neurodegeneratív betegségek (AD, Alzheimer kór, ALS, amyotrophiás lateral sclerosis, PD, Parkinson-kór) miatti mortalitás kockázatát.”
A Football’s Influence on Lifelong Outcomes and Dementia Risk (FIELD) skóciai retrospektív vizsgálatban 7676, 1900 és 1976 között született, és a labdarúgást professzionális szinten űző férfi elektronikusan rendelkezésre álló adatait hasonlították össze 23 028, megfelelően igazított egészséges kontroll személy adataival. A mortalitás 70 éves korig jóval alacsonyabb volt a korábbi labdarúgók között, mint a kontrollcsoportban, és a kontrollszemélyekhez képest jóval kevesebb labdarúgó hunyt el nem neurológiai eredetű betegségekben. Magyarul:
a sport egészségre gyakorolt jótékony hatása egyértelmű volt.
Csakhogy a volt labdarúgóknál 1,7%-ban, a kontrollcsoportban mindössze 0,5%-ban szerepeltek a neurodegeneratív betegségek a halálozás elsődleges okaként. Továbbá a volt labdarúgók számára jóval többször írtak fel valamilyen demenciával összefüggő gyógyszert, mint a civileknek. A demencia gyógyszerekre a korábban kapusszerepet betöltő játékosoknak jóval ritkábban volt szükségük, mint a mezőnyjátékosoknak, A magyar folyóirat azt is megemlítette, hogy Puskás Ferenc 2000 és 2006 között Alzheimer-kórban szenvedett.
A kutatások eredményeire támaszkodva Angliában a szövetség (FA) kísérleti jelleggel betiltotta a fejelést az U12-es bajnokságokban.
További következtetése volt az idézett felmérésnek, hogy a kiöregedett labdarúgók (mezőnyjátékosok) és a bokszolók nagyon hasonló arányban szenvednek neurodegeneratív betegségekben a fejüket ért ütések következtében, függetlenül attól, hogy az ütéseket a labda vagy az ellenfél ökle okozza.
(Borítókép: Feng Li / Getty Images)