Az élet sokadszor bizonyította, hogy mekkora rendező, a válogatott szünet alatt váratlanul edzőt váltó bajorok új mestere, Thomas Tuchel éppen az ellen a Dortmund ellen irányíthatta először új együttesét, amely történetének a megszerzett pontok alapján a legeredményesebb edzője: 68 Bundesliga-meccsen 2,09-et átlagolt.

Most viszont már a müncheniek sikeréért szállt harcba a szezon második Klassikerén – az első 2–2-es döntetlennel zárult októberben –, méghozzá az első pillanatoktól kezdve nagyszerűen. 

A gólgyártást Dayot Upamecano kezdte meg, igaz, a találat alighanem előkelő helyet kap majd a szilveszteri összeállításokban: a francia hátvéd a saját térfeléről akarta indítani Leroy Sanét, aki elől a kapujából kirobbanó Gregor Kobel tisztázás helyett bődületes luftot rúgott a 16-os előterében, a labda pedig a hálóba gurult...

Nem sokkal később Thomas Müller volt eredményes, ráadásul kétszer is: előbb egy szögletet követően, majd Sané kipattanója után pofozta a labdát a kapuba közelről.

Fordulás után sem változott a játék képe, már-már megalázó fölényben játszott a Bayern, osztálykülönbség volt a pályán a csapatok között, pedig a Bundesliga listavezetője és a tabella másodikja vívott (elvileg) rangadót... Egy szép akció végén Sané és Kingsely Coman hozta össze a negyedik hazai találatot, Eric Choupo-Moting akrobatikus találatát viszont les miatt elvették a 60. percben. A becsületgól legalább összejött a vendégeknek, a csereként beálló Serge Gnabry buta szabálytalanságát követően büntetőt lőhetett a Borussia, Emre Can pedig értékesítette a 11-est.

A hajrában még Donyell Malen kozmetikázott az eredményen, aki egy pontos lövéssel alakította ki a 4–2-es végeredményt a 90. percben.

Tuchel egyébként történelmet írt a villámrajtnak köszönhetően: 

A győzelemnek köszönhetően a Bayern visszavette az első helyet a Dortmundtól a tabellán, így kétpontos előnnyel várhatja a folytatást.