Felejthetetlen sikert ért el szerdán este a másodosztályú Budafok a Magyar Kupában a Vasas elleni elődöntőben, hiszen az egyesület 111 éve íródó történelmében először jutott be a sorozat fináléjába. A május 3-i, ZTE elleni döntőre készülő alakulatra addig még jó néhány kihívás vár a versenynaptár miatt igen telített áprilisban, az Indexnek nyilatkozó tiszteletbeli elnök, Jakab János szerint azonban már a mostani siker is minden képzeletet felülmúl.
„A szakmai részről Filkor Attila sportigazgatónkat vagy Mátyus János vezetőedzőnket kellene kérdezni, érzelmileg viszont fantasztikus este volt a szerdai mindannyiunk számára” – mondta az Indexnek Jakab János, a BMTE tiszteletbeli elnöke. „Nagyra becsülöm a Vasast, már csak azért is, mert mindkét klub legendaként tekint Mészöly Kálmánra, aki bár kevesen tudják, de Budafokon kezdte edzői pályafutását. De visszatérve a győztes elődöntőnkre, utána nagyon nehezen jutottam szóhoz, elszorult a torkom a boldogságtól. A csapat, az egész stáb, minden budafoki dolgozó közös munkájának eredménye ez, a BMTE óriási közös sikere, ezt senkinek sem szabad kisajátítani.”
Jakab János felidézte: játszott a BLSZ II-től kezdve minden osztályban, megízlelte „a győzelem és a vereség ízét egyaránt”, de mind közül a mostani kupasorozat az, amit lelkében a legnagyobb budafoki sikerként könyvel el.
„Nyolc éve kezdtük el építeni ezt a csapatot, és az volt a legnagyobb vágyam, hogy stabil másodosztályú együttesünk legyen, aztán megjártuk még az első osztályt is, most pedig összejött a finálé a Magyar Kupában. Január óta láttam, hogy úgy igazán összeálltunk, a téli edzőtáborunkat követően óriási hitem volt. Na nem a kupadöntőre, persze nagyon szerettem volna, ha a bajnokság mellett komolyan vesszük a sorozatot is. Ettől persze még csodaszámba megy, hogy döntősök vagyunk.
Az NB I a legfelsőbb kategória, az is álomszerű volt, amikor feljutottunk és egy idényen át ott szerepeltünk, de most ez a kupadöntő talán még azt is megfejeli.
A sportági sorozatot tekintve jelenleg ez most a két legjobb magyar csapat. Ezt részünkről már nagyon nehéz lenne überelni, talán a győzelemmel. Természetesen élvonalbeli riválisunk a finálé esélyese, mi viszont teher nélkül, de óriási hittel megyünk majd ki a döntőn a pályára.”
A lefújás után egyébként – érthetően – óriási ünneplés vette kezdetét a BMTE Stadionban, a játékosok a szurkolókkal együtt énekeltek. A csapat kapitánya, Kovács Dávid intézett is a drukkerek felé néhány mondatot, az alábbi felvételhez nem igazán szükséges kommentár…
A Budafok három évvel ezelőtt jutott vissza az élvonalba, ahol 74 év után a Kisvárda elleni 2–1-es hazai győzelemmel mutatkozott be. Azon a mérkőzésen a budafokiak kezdőjében egyetlen olyan játékos kapott lehetőséget, aki szerdán is a kezdő tizenegy tagja volt: a csapatkapitány Kovács Dávid, aki 28 évesen akkor mutatkozott be az első osztályban. A szezon végén aztán a Kisvárda 46 pontjával az ötödik helyen végzett, a Budafok 27 ponttal az utolsó, 12. lett, és kiesett.
Pedig voltak ígéretes időszakai a Csizmadia Csaba által irányított gárdának, a vége azonban teljes vesszőfutássá vált: benne a ZTE és a Puskás Akadémia elleni 5–0-s vereséggel, és negatív csúcspontként a Paks elleni 9–2-es padlóra kerüléssel hazai környezetben. Csizmadia el is köszönt, hogy aztán ősszel visszatérjen a már NB II-ben vitézkedő együttes kispadjára.
A Budafok az egyéves élvonalbeli kirándulást követően a másodosztály középmezőnyében találta magát, a 2021–2022-es idényt a 14. helyen zárta – a 38 forduló alatt mindössze négy ponttal szerzett többet, mint a már kiesett Szolnok, Budaörs páros –, és a most zajló szezonban sem diadalmenet a bajnoki szereplése. Az együttes 30 forduló alatt 38 pontot gyűjtött, amely a 10. helyhez elég csupán, a sikeres MK-elődöntőt vasárnap a bajnokságban a Kozármisleny elleni 2–0-s idegenbeli vereség követte.
A Magyar Kupában azonban sorra vette az akadályokat, és a döntőig masírozott. Pedig ott is nehéz volt az indulás… A bajnoki idényt kifejezetten rosszul kezdték, két döntetlen és három vereség után Csizmadia ment, a tabella utolsó helyezettjét a korábbi 34-szeres válogatott Mátyus János vette át.
Szeptemberben az MK harmadik fordulójában már az irányításával vették az első akadályt, amit a megyei első osztályban szereplő Bölcske jelentett, a Budafok vendégként aratott 2–1-es győzelmet. Második góljukat Beke Péter szerezte.
Egy hónappal később az együttes vele azonos osztályban szereplő riválist kapott, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia elleni 1–0-s siker is nehezen, hosszabbításban jött össze, a 120. percben szerzett Soltész-góllal. Február elején, már a nyolcaddöntőben ismét egy alsóbb osztályú ellenfél várt a Budafokra, és a hidegben ismét egy izzasztó továbbjutás: a harmadosztályú Iváncsa vendégeként fordítaniuk kellett a fővárosiaknak a továbbjutásért, a 2–1-es győzelmet Beke 81. percben szerzett gólja jelentette.
Ilyen előzmények után különösen furcsa lehet, de a folytatásban a magasabb osztályban szereplő riválisok ellen már sokkal simábban jött össze a továbbjutás. A negyeddöntőben a Kisvárdát 2–0-val búcsúztatták március elején – Beke akkor is a második gólt vállalta –, majd következett a szerdai, szinte már gálával felérő összecsapás a Vasas ellen, Beke-triplával.
A közelmúltban a Budafok adott már fricskát élvonalbeli együttesnek,
2016 novemberében harmadosztályú gárdaként a Videoton győzte le hasonló meglepetésre, még Prukner Lászlóval a kispadon, és több rutinos játékos között Csizmadia Csabával a csapatban. A 2–1-es budafoki siker után a Henning Berg irányította fehérváriak a szezon végén bajnoki döntőnek beillő találkozót vívtak és buktak el Kispesten, és végeztek ezüstérmesként, de a számukra kínos és csúfos MK-bélyeget végig magukon viselték. A budafoki együttes akkor a nyolcaddöntőben az Érdet (NB III), a negyeddöntőben a Sopront (NB II) múlta felül szoros csatában, 3–2-es összesítéssel, majd az elődöntőben a Ferencváros kettős gőzelemmel és 12–2-es gólkülönbséggel bizonyult jobbnak nála.
Legutóbb másodosztályú csapatként az MTK szerepelt a sorozat fináléjában, a 2011–2012-es kiírás lezárásaként 3–3 után tizenegyespárbajban 8–7-re kapott ki a klub talán legszebb időszakát élő Debrecentől.
Azt megelőzően NB II-es csapatként 2004-ben a Budapest Honvéd volt döntős, amely aztán 3–1-re alulmaradt a Ferencvárossal szemben. A kispestiek abban a szezonban a feljutással vigasztalódhattak. Tizenegy évvel korábban a Haladás nyerte az NB II Nyugati csoportját, és szintén a Ferencvárossal vívta a kupadöntőt, amelyet előbbi az Üllői úton bukott el, 1–1-es mérkőzés után 5–3-ra a tizenegyespárbajban. Az 1974-es fináléban a Komlói Bányász szerepelt másodosztályú csapatként – a bajnoki idényt bronzérmesként zárta –, és kapott ki 3–1-re ugyancsak a Ferencvárostól.
De az MK-döntőkben nem csak vesztes félként találni alsóbb osztályú csapatot. A magyar kupasorozat első amatőr győztese 1934-ben a Soroksár volt, amely minden elismerés mellett azért lehet mégis torzó, mert egy olyan idény végén vette át a serleget, amelyben a közelgő világbajnokság miatt profi klubok nem vettek részt.
Mind közül a legemlékezetesebb, az első, és a mai napig az egyetlen igazán nagy dobás 1984-ben a Siófoké volt, amely nem sokkal korábban még a megyei osztályban játszott, majd akkor már másodosztályúként sorra vette a nehéz akadályokat. Előbb a Videotont – a fehérváriak egy évvel később UEFA Kupában voltak döntősök –, a negyeddöntőben a Ferencvárost, az elődöntőben a jó erőkből álló Tatabányát, majd a fináléban a Verebes József irányította korszakos Rába ETO-t győzte le, és szerezte meg a serleget.
(Borítókép: Az angyalföldi Ódor Máté (b), valamint Beke Péter (j) és Kalmár Olivér (k), a budafoki csapat játékosai a labdarúgó MOL Magyar Kupa elődöntőjében játszott Budafoki MTE–Vasas FC-mérkőzésen a fővárosi Budafoki MTE Sporttelepen 2023. április 5-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)