A '90-es évek és az ezredforduló egyik legsikeresebb magyar labdarúgója, Lisztes Krisztián jelenleg a Borussia Dortmund partnercsapatának, az UDSE-nek a tehetségfejlesztési igazgatója. Az első utánpótlásbeli sikere azonban még nem így született meg, ugyanis a fia, ifj. Lisztes Krisztián 17 évesen, élete második NB I-es meccsén duplázott, a Ferencváros színeiben. A büszke édesapával az utánpótlás-nevelésről, saját karrierjéről és a fiáról beszélgettünk.
Sokan nem is tudják, de az aquincumi romok és a Sziget Fesztivál idején a gigantikus nappali parkolóbulik helyszínéül szolgáló Auchan ékelésében ott lapul az ASR Gázgyár futballpályája. A sporttelepen ránézésre 40 éve megállt az idő, de nincs lepukkanva, sokkal inkább vintage kinézete van a helynek. Ám csak a sárga-zöld színre mázolt kerítés a régi, a pályán egészen új dolgok zajlanak. Itt tartja az edzéseit az UDSE, a fiatal focisuli, amely a Borussia Dortmunddal ápol szoros szakmai kapcsolatot.
Az UDSE szakmai igazgatója Theo Schneider, a Dortmund és a Fradi korábbi utánpótlás-vezetője, a tehetségfejlesztési igazgató pedig Lisztes Krisztián. Az ő közös munkájuk gyümölcseként a legjobbak évente többször járnak a BVB korosztályos edzéseire, a közeljövőben pedig több játékosnak esélye van bekerülni a Dortmund utánpótláscsapatába. Ennek apropóján készítettünk exkluzív interjút Lisztes Krisztiánnal, a ’90-es évek és az ezredforduló egyik legjobb magyar játékosával, akinek a fia, ifjabb Lisztes Krisztián 17 évesen nemrég két gólt rúgott élete második NB I-es meccsén a Ferencváros színeiben. (A Mol Fehérvár elleni bajnoki találkozójuk azzal lett 2–2-es döntetlen.) Az interjúban Lisztessel többek között arról beszélgettünk, hogy
Hogy került ide az UDSE-hez?
Theóval a Fradiban nemcsak együtt dolgoztunk, hanem tényleg jó barátok is lettünk, mentorként tekintek rá. Nagyon sokat tanultam tőle, és igazából a Fradit egy picit Krisz miatt is hagytam ott. Úgy éreztem abban az időszakban, hogy kell egy kis távolság, önállóság, ne az legyen mindig, hogy egymáshoz hasonlítanak minket. Szerintem ez jót tett neki. Pont akkor csábítottak ide Theóék. Leültem velük, megbeszéltük, hogy mi a koncepció, mik a tervek, és szimpatikus volt a jövőkép. Azt gondolom, nagyon szépen haladunk ahhoz képest, hogy négy éve egy nulla kilométeres klubként indultunk el, gyerek nélkül.
Próbálunk a Dortmund vonzásával meg nyilván a mi szakmai tudásunkkal egy olyan kis klubot összehozni, ami gyorsan és jól fejleszti a gyerekeket. Rendszeresen járunk ki a Dortmundhoz, úgy állapodtunk meg velük, hogy minden fél évben ki tudjuk vinni az öt-hat legügyesebb gyerekünket, és ők edzenek a saját korosztálybeli csapattal. Van, hogy a Dortmund jön, és edzőmeccseket játszunk egymással. Direkt a kapcsolat, a csapattal tudunk edzeni, mindig van összehasonlítási alapunk, folyamatosan kapunk infókat tőlük, hogy mi a trend, mi az, amire figyeljünk oda.
A kinti játéknak mi lehet a gyümölcse, van arra esély, hogy a Dortmund azt mondja, jöjjön hozzájuk játszani a gyerek?
Az elején az Dortmund részéről is volt egy tesztüzemmód, megnézték, ahogyan dolgozunk, de miután 2027-ig szerződést hosszabbítottak velünk, azt gondolom, hogy elnyertük a bizalmukat. Ez azt jelenti, hogy jól dolgozunk, mert ők sem adják úgymond mindenhez a nevüket. Voltunk Lengyelországban a Lukasz Piszczek Akadémiánál, amely Európában a másik partnercsapata a Dortmundnak. A BVB-nek van egy óriási előnye, hogy folyamatosan monitorozza ezeket a srácokat, és ismeri őket. Ha betöltik a tizenhatot, és megütik azt a nívót, illetve a szülők is bele mernek vágni, akkor van rá sansz, hogy a Dortmund csapatához csatlakozzanak.
Van erre most esélye valakinek?
Igen. Én azt gondolom, hogy két-három srácnak reális esélye van arra, hogy bekerüljön a Dortmundba.
Ők most ugye az U16-os, azaz a legidősebb csapatunkban játszanak, a 2007-es születésűek, velük kezdtük el az UDSE-t.
Mekkora a fluktuáció a gyerekeknél, mennyire vándorolnak más utánpótláscsapatokhoz?
Ez is előfordult, nem mindenkit tudunk megtartani, pont igazából azért, mert mások már kialakítottak egy rendszert. Nekünk a nulláról kellett indulnunk, mi a minőségi edzésekben hiszünk, plusz ebben a partnerségben a Dortmunddal, de valóban, vitt már el akadémiai csapat játékosunkat...
Annak örülnek, vagy inkább nem?
Vegyes érzés igazából. Figyeljük a további fejlődésüket. Ha valaki a tehetsége mellett fizikailag is előrébb jár a többieknél, akkor általában az egy évvel idősebbekkel játszatják. Van olyan viszont, aki egy picit a fizikai érettsége miatt háttérbe szorult. Ennek természetesen nem örülünk, ha emiatt kevesebbet játszik, pedig mi azt gondoljuk, hogy tehetséges.
Nyilván itt ez a rendszer, vannak előnyei és hátrányai, de azért nagyon sok akadémiai csapatnál még mindig az eredmény az elsődleges.
Az egész rendszer úgy van felépítve, hogy az eredmény a legfontosabb, hogy megnyerd a bajnokságot, de azért látjuk, hogy ilyenkor a gyerekeknél U14-től óriási biológiai különbségek vannak. Tehát van, aki már szinte nem fog nőni, és már dinamika is van benne, de akad, aki még jóformán kisgyerek. Nyilván nem lehet senkinek az útjába állni, és nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de azt gondolom, hogy nagyon-nagyon jó és minőségi munkát tudunk itt végezni a gyerekekkel, akik szépen fejlődnek.
A csapatnak a neve is mutatja ezt a német edzésmódszert, ezzel reklámozzák a focisulit, de mit jelent ez pontosan?
Rengeteg anyagot kapunk a Dortmundtól. Próbálunk kis különbséggel, de nagyjából úgy edzeni, mint a saját korosztálybeli gyerekek Németországban és Dortmundban, az edzésen ez a fő csapásvonalunk. A hibajavítások, az intenzitás, amiben mi nagyon hiszünk. Rengeteg jó gyakorlatot csináltathatunk, de nem mindegy, hogy hogyan javítjuk a hibákat. Nálunk hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken van edzés, szerda a szabadnap. Ezt pont azért találtuk így ki, mert úgy látszik, hogy ez így működik, hogy legyen egy pihenőnapjuk a srácoknak. Azt látom, hogy eléggé le vannak terhelve az iskolával, nekünk sem mindig könnyű megtalálni az edzés időpontjait. Ezt a pályát béreljük, télen a Vízműveknél játszunk. Szentendrén tervezünk építeni egy saját bázist, de a mostani helyzetben nem könnyű ennek a finanszírozása. Az lenne a következő lépés, hogy saját pályánk legyen.
Miért hozza ide egy szülő a gyerekét egy másik focisuli helyett?
Én bízom benne, hogy a Dortmund, Lisztes Krisztián és Theo Schneider vonzóvá tesz minket. Próbáljuk a dortmundi filozófia szerint a gyerekeket folyamatosan fejleszteni. Theóval itt vagyunk majdnem minden edzésen. Folyamatosan próbálunk fiatal edzőket találni, akik nyitottak arra, amit mi szeretnénk játszani. A Dortmund játékfilozófiáját próbáljuk tanítani: magasan letámadunk, próbálunk gyorsan visszatámadni. Nyilván ez egy folyamat része, hogy aztán 17-18 éves korban elérjünk egy olyan szintet, amikor minőségi játékosokat tudunk felmutatni.
Ha kimegyünk Dortmundba a tehetségekkel, azzal az öt-hat játékossal, akire mi azt mondjuk, hogy ők megütik azt a szintet, ott edzünk a Dortmund utánpótláscsapataival, akkor ott ezeknek a srácoknak már nincsen újdonság. Tudják, hogy mi vár rájuk, gyakorlatokban és intenzitásban. Talán ott még egy fokkal magasabb az iram az ottani minőségi játékosoknak köszönhetően.
Amikor kivisznek néhány srácot, és berakják őket a Dortmund utánpótlásedzésére, akkor nem tűnik fel, hogy ők amúgy nem ebben a csapatban játszanak?
Így van! Annak ellenére, hogy edzőként kicsit félsz attól, amikor próbajátékosok jönnek az edzésedre, nehogy elrontsák a munkát, az első alkalom után teljesen nyitottak voltak a kinti trénerek felénk, látták, hogy mi is minőséget képviselünk.
Magyarországon nincs partneri klubjuk?
Gondolkoztunk ezen, de nincsen ilyen partnerség. Egy akadémiai csapatnak, mint a Fradinak is, 16-17 évesen már túl késő lenne megkapni egy gyereket. Úgyhogy ilyenfajta partnerség nem alakulhat ki. Nekünk a Dortmund a partnercsapatunk, ez most fog majd kiforrni a következő években.
Tehát nincs egy biztos irány, amerre mehet egy játékos, ha nem a Dortmundba kerül?
Beszéltünk vezetőkkel, klubokkal, de aztán úgy gondoltuk, hogy a saját utunkat járjuk, és a saját klubon belül próbáljuk a legjobbat kihozni a tehetségeinkből.
Hogyan lehet megbirkózni a korosztályok adta fizikai különbségekkel?
Nagyon jó focit kell játszani, hogy többet legyen nálunk a labda. Ezzel egyszerűen jobbnak kell lennünk. Dortmundban hetente egyszer van olyan edzés, amikor mindenki a saját biológiai életkorának megfelelő társakkal edz együtt, nem pedig a születési dátumot nézik. De én is később értem, aztán megedződtem, megerősödtem.
Adhat ez pluszt, hogy kicsiként kell nagyobbakkal játszani?
Hogyne, nagyon sokat. Lesz egy pont, amikor a fizikai adottság már nem lesz előny vagy hátrány. Az utánpótlás-válogatottakban azonban ez sajnos még elég fontos szempont.
Nem látok pontos adatokat vagy statisztikát, de nagyon sok az akcelerált srác, aki végigjárja a korosztályos válogatottakat, de mégsem lesz első osztályú játékos.
Vannak olyan gyerekek, akik robbanásszerűen fejlődnek, hirtelen jön egy váltás, akár ha mondjuk a saját gyerekemet nézem, Krisznek is volt egy olyan időszaka, amikor megnyúlt, amikor szétesett picit a mozgása, a koordinációja, a dinamikája elfogyott, lelassult, és később állt össze. Azt gondolom, hogy jó szem is kell, meg türelem, meg érzék igazából, hogy ki az, akit kiválasztasz.
Utánpótláskorban is lehet látni, hogy ki az, akiben sokkal nagyobb a lehetőség, hogy jó játékos lesz belőle, velük muszáj többet vagy másképpen foglalkozni. Ezt nehéz nyilván csapatszinten is úgy kialakítani egy edzőnek, hogy mindenki kapjon rengeteg figyelmet. Legyen kompenzáció, hogy aki kevesebbet játszik, utána megkapja edzésben azt a pluszmunkát. Nagy művészet, hogy mindenki megkapja a kellő figyelmet meg azt a fajta fejlesztést, ami a korosztálynak megfelelő.
Mi pontosan az ön feladata itt az UDSE-ben?
Tehetségfejlesztő igazgató vagyok hivatalosan, és igazából mindent csinálok, ami az edzők és a játékosok fejlesztését illeti. Ezen túl az összes csapat edzését és meccsét monitorozom. Theo a sportigazgató, ketten dolgozunk együtt. Hétfőnként és péntekenként meetingelünk, nyilván átbeszéljük a mérkőzéseken látottakat, a gyerekek fejlesztendő területeit.
Egyesével beszélnek a gyerekekről?
Igyekszünk. Ahol vannak elakadások, például hirtelen megáll a fejlődésben, ott folyamatosan törjük a fejünket, és gyűjtjük az ötleteket, hogyan lehet azon túljutni esetleg kommunikációval, akár bármiféle új gyakorlattal. Vagy a mérkőzés tapasztalatait levonva mi az, amit másképpen kéne csinálni. Szeretnénk egy olyan közeget kialakítani, ahol a gyerekek minket is megszólítanak, és tudunk normálisan beszélni a problémákról. Úgyhogy mi őszintén szoktunk értékelni is.
Akkor itt nem az edzők értékelik személyesen a gyerekek munkáját?
Az edzőknek a prioritását azért meghagyjuk, de a gyerekek ismernek minket, itt vagyunk, és mi is meg szoktuk őket szólítani. De azért az edzőknek nem vesszük el a feladatát. Átbeszéljük az edzőkkel a közös dolgokat, ha kell, külön megszólítunk gyerekeket, vagy külön kivesszük edzésről őket, ha Theóval úgy látjuk, hogy mi szeretnénk belenyúlni bármibe. Nyitottan kezeljük ezeket a dolgokat, de az edzőknek a feladata, mondjuk, a mérkőzés értékelése. De itt vagyunk a meccseken, akár mérkőzés előtti megbeszélésen is. Nekünk is kell a fűszag, hogy itt legyünk a pálya körül. Főleg, hogy most nem viszek csapatot edzőként.
Most nincs, ezek szerint korábban volt csapata az UDSE-ben?
Igen, az U14-es csapat edzője voltam. Korábban a Fradiban volt U19-es és U15-ös csapatom is, utóbbi Krisz miatt.
A saját fiát edzette?
Igen, egy éven át.
Csak aztán el akart egy kicsit tűnni?
Hát igen. Leginkább annak érdekében, hogy megmaradjon a jó viszony (nevetve). De szerencsére nagyon-nagyon jó a kapcsolat közöttünk.
Nem hiányzik a felnőttfoci?
Én most igazából azt élvezem, hogy látom Krisztiánt. Így is akartam, hogy amíg Krisz be nem mutatkozik, addig én szerettem volna a háttérben neki ott lenni, ahogy a lányomnak, Lilinek is. Tíz évet voltam kint Németországban, és úgy terveztem, hogy utána szeretnék többet a családomnak élni. Ha átveszel egy felnőttcsapatot, az megint csak arról szól, hogy nincs magánéleted, mert annyit dolgozol.
De ha azt mondja a Fradi, hogy vegyem át az első csapatot, mint Lampard a Chelsea-t, akkor lehet, hogy nagy duzzogva elvállalnám.
Bár akkor az megint egy olyan eset lenne, hogy ott van Krisz... De ezt tényleg csak a viccből mondtam. Lehet, hogy egyszer eljön az az idő, hogy akár egy felnőtt- vagy külföldi csapatot eddzek, de egyelőre jól érzem magamat itt a bőrömben. Egyébként nagyon hálás dolog gyerekekkel dolgozni. Amikor látod, hogy amiről beszélünk, az összeáll a fejükben, meg tudatosan megcsinálnak valamit, és sikerül, amit edzésen gyakorolunk, és tényleg hálásak, az nagyon jó érzés. Emellett nyilván nagyon jó, hogy itt vagyok Krisz mellett. Kijárok a meccseire, ott vagyok neki a háttérben, tehát ez is egy nagyon jó kis feladat.
Gondolkodott azon, hogy lehetősége lenne egy olyan vagy még jobb edzői karriert futni, mint Lőw Zsoltnak, hogy ott üljön egy nagyon komoly, nemzetközi elitben jegyzett csapat kispadján?
Zsolt rengeteget tett azért, hogy ilyen szép karrierje legyen. Nyilván nekem is megvolt vagy megvan ez a vonalam. Én is dolgoztam együtt Ralph Rangnickkal, de nekem másképp alakult az életem. Szerettem volna hazajönni és itthon átadni azokat a tapasztalatokat, amiket kint szereztem. Nekem is megvan az UEFA pro licenszem, még bármi lehet a későbbiekben.
Mi volt a reakciója, amikor a fia duplázott a Fehérvár ellen? Gondolom, ott volt a meccsen.
Kint voltam, igen. A félidőben bementem a lelátóról, és még bent voltam, amikor fölérúgta azt a nagy helyzetet. Akkor kaptam fel a fejemet, és rohantam ki a lelátóra. A két gólja pedig egyszerűen fenomenális. Nagyon nehéz leírni, szavakba önteni azt az érzést, hogy ilyenkor mit érez egy szülő, de nyilván nagy büszkeség volt. Nagyon örültem, és persze drukkolok Krisznek, de azzal is tisztában vagyok, hogy a jó kezdés után minden héten igazolnia kell, hogy rátermett a feladatra.
Ön is pont 17 évesen mutatkozott be a Fradiban, nem volt valamilyen különös érzése emiatt?
Érdekes, hogy milyen sok a hasonlóság kettőnk karrierjében. Pont azon a héten mondtam neki, hogy jó lenne, ha az első góljával nem várna a harmadik bajnoki mérkőzéséig, mint ahogy én, hogy ebben is megelőzzön. Én ugyanis a harmadik bajnoki meccsemen rúgtam meg az első gólomat. Neki ez már a másodikon sikerült. Azt érzem, hogy jó versenyző típus, és ahogy itt az UDSE-nél sincs nyomás a gyerekeken, úgy rajta sincs. Legfeljebb néha egy kis pozitív nyomás. A jó versenyző típus azonban szereti a tétet, mert az feldobja, és ezt, hál’ istennek, nagyon szépen igazolta az első két meccsen.
Így is nevelte egyébként, hogy élvezze a versengést? Az apuka azért elképzelte őt profi labdarúgónak, vagy ez abszolút az ő döntése volt?
Sok játék során kijött a versengés is, amit mindketten élveztünk, én pedig annak örültem legjobban, hogy Krisz focizni akar, és éreztem a belső motivációját.
Nem kellett külön mondogatnom, hogy Krisz, menjünk edzésre, és esőben sem kellett noszogatni, hanem tök természetes volt, hogy megyünk.
Láttam, hogy mennyire élvezi, szereti a játékot. Nekem ez volt a legfontosabb. Aztán nyilván külön öröm számomra, hogy ilyen ügyes lett. Talán a sérüléseimben annyi pozitívum van, hogy ezekben az időszakokban többet voltunk együtt, többet fociztunk, több volt az egymás közötti játék.
Amikor a Soroksár egy időben játszott a Fradival, akkor melyiket választotta?
Mindig oda mentem, ahol Krisz játszott. Sokszor volt egyébként gyerekkorában, hogy nem tudtam vele menni. Sőt, én voltam az a szülő, aki a legkevesebbet látta Kriszt, ez valahogy így jött, de ezzel sincsen probléma. Nyilván, amikor tudok, akkor kinn vagyok, és hogyha választanom kell, mindig ott vagyok vele.
Mennyire fogadja meg a tanácsait?
Elég reálisan látja a dolgait ő is, hasonlóan, mint én. Nem erőltetek rá semmit. Mindig azt hangsúlyozom neki, hogy minden esetben az aktuális edző utasításait kell betartania. Én hiába mondok mást, azzal csak megzavarom. Ez így volt gyerekkorában is. Bíztam benne, hogy hosszú karrierje lesz, ez azt jelenti, hogy sok edzővel fog együtt dolgozni, és neki kell alkalmazkodnia, nem pedig fordítva. Azt gondolom, hogy ő elfogadja akár az én véleményemet is, de ez nem szokott különböző lenni.
Neki is most jött egy sérülés a tél folyamán, mennyire tudott neki segíteni abban, hogy ezen túl legyen?
Elég jól viselte, jó személyiség ilyen szempontból. A motivációja még erősebb lett, talán jó időzítés volt, ha lehet így mondani, mert valahogy összeállt minden. A rehabilitáció során még keményebben kellett dolgoznia, aztán jól sikerült a felkészülése.
Magára ismer a játékában valahol?
Annyira azért nem, inkább különbözőek vagyunk. Ő magasabb, erősebb, jó lába van egyébként, jól olvassa a játékot. Én picivel dinamikusabb, az első két-három méterem talán gyorsabb voltam, pont a méretemből adódóan. De mindketten szeretünk az ellenfél kapujának közelében lenni, szeretünk nyerni, és nagyon-nagyon nem szeretünk veszíteni, ez szerintem fontos dolog.
Pont 21 éves volt, amikor a Stuttgarthoz került. Mikor van az a pont, amikor a fiának is érdemes lehet megnézni a külföldi lehetőségeket?
Akkor érdemes megnézni a külföldi csapatokat, amikor letettél valamit az asztalra itthon. Jó lehetőség akkor lesz, ha valaki érdeklődik utánad, és nem te keresel külföldi csapatokat. Én azt gondolom, hogy ha Krisz ilyen fiatalon meg tudja ragadni a lehetőséget, és be tudja magát verekedni a Fradiba, biztos vagyok benne, mint ahogyan engem, őt is automatikusan meg fogják keresni a külföldi csapatok.
Az utóbbi időben a Fradi sokkal inkább a légiósokról, mint a saját nevelésű fiatal tehetségek beillesztéséről szólt. Mikor jött volna az a pont, amikor felmerül a váltás lehetősége?
Bíztam Kriszben és abban a munkában, amit elvégez. Miért ne sikerülhetne egy magyar srácnak beverekednie magát a Fradiba? Nem értem a kérdést. Miért sikerült nekem Németországban bajnoknak lenni Magyarországról? Miért lenne nehezebb vagy könnyebb, mint hogyha kimész külföldre, és egy akadémián keresztül küzdöd be magad az első csapatba? Én éreztem a támogatást Krisszel kapcsolatban, éreztem a szándékot akár a vezetői részről is, és elfogadtam azt, hogy nagyon sokat kell dolgozni, és akkor eljön majd a pillanat. De ilyen a foci. Nem kaphatsz mindenre garanciát. Annyit tehetsz, hogy nagyon keményen dolgozol, és amikor megkapod a lehetőséget, akkor élsz vele.
(Borítókép: Lisztes Krisztián. Fotó: Kaszás Tamás / Index)