Árgyelán Jánost 1993-ban az Év labdarúgójának választották hazánkban, de csak Aranylábú kocsmatölteléknek nevezték, és azt mondták róla, hogy egyszer úgyis börtönben végzi. Ehelyett végül a jelenleg 54 éves korábbi labdarúgó nem indult el a lejtőn, és hosszú ideje bontási és építőipari vállalkozó saját telephellyel, valamint gépparkkal. A Mazsinak becézett békéscsabai futballikon többek között arról beszélt a beol.hu-nak adott interjújában, hogy édesanyja miként reagált, amikor megkapta első fizetését a Békéscsaba Előre játékosaként.
Árgyelán János még Gyulán kezdett el futballozni, az ificsapat vezetésével veretlenül lett bajnok, ő pedig 48 góllal nyerte el a gólkirályi címet. Éppen a gyulai felnőttcsapattal játszottak, amikor felfigyelt rá Süle István, aki végül lehetőséget biztosított neki 18 évesen a nagy csapatban. Ezek után Árgyelán játszott még Kiskunfélegyházán, majd Békéscsabára került.
Most arról mesélt, hogyan került annak idején a Békéscsaba Előre kötelékébe. Mint mondja, egy játékosügynök szólította meg, aki csak annyit mondott, hogy adja le a szerelését Gyulán, mert az Előrében folytatja karrierjét, minden el van már intézve.
Gyulán háromezer forintot kerestem egy hónapban, amikor bementünk Csabán az Előre-székházba, kitettek elém az asztalra 150 ezer forintot. Majdnem elájultam. Azt mondták, 20 ezer lesz a havi fizetésem, erre jön a pontpénz. Szüleimnek a lakásra volt még 60 ezer forint banki tartozásuk, kicsengettem az összeget. Anyukám egyből azt kérdezte: honnan loptad? Nemigen hitte el, hogy egy aláírásért kaptam
– mesélte Árgyelán, milyen körülmények között igazolt Békéscsabára. Hozzátette: Vígh Tibor irányítása alatt kezdett az Előrében, de nem kellett sok ahhoz, hogy nála is érjen véget a csabai futballkarrierje.
Elmesélte, annak idején éltek-haltak a futballért, de ezzel egy időben az élet többi élvezetét is habzsolták, rendszeres résztvevői voltak az éjszakai életnek, és amint jött a csapatvezetéstől az ellenőrzés, a beépített embereik elbújtatták őket.
Fiatalok voltunk, bírtuk a gyűrődést, ha kimaradtunk, másnap ugyanúgy edzettünk, futballoztunk
– emlékezett vissza a korábbi kiváló labdarúgó, aki azt is megjegyezte, hogy olyanra is volt példa, hogy majdnem a délelőtti edzés kezdetéig mulatoztak.
Még arra is kitért Árgyelán, hogy az 1993–1994-es szezonban már mindenki azt gondolta, hogy a Békéscsaba lesz a bajnok, de végül csak a harmadik helyen végeztek. Egykori csapattársa erről markáns és emlékezetes véleményt formált annak idején.
„Váczi Zoli a kamerába mondta, hogy az MLSZ elcsalta a bajnokságot. Egyetértek vele. Ha Fradinak, Dózsának vagy Honvédnak hívnak bennünket, akkor a Békéscsaba lett volna a bajnok. Zsákszámra rúgtuk a gólokat a nagy csapatoknak a Fraditól a Győrig. »Fenn« sokan megrémültek, hogy mi nyerjük a bajnokságot. A végén csak bronz lett az aranyból. A záróvacsorán a Fiumében olyan gyászos hangulatban ültünk, mintha temetésen lennénk. Az érmeket a polgármesteri hivatalban vehettük át. Ekkor már nagy ünnepség volt.”
Árgyelán később játszott még Győrben, Sopronban, Kispesten, a Videotonban, Újpesten és a Haladásban. A Kispesttel Magyar Kupát nyert – a BVSC elleni finálét az ő találata döntötte el –, az Újpesttel bajnok lett, de már messze nem tudott olyan markáns teljesítményt nyújtani, mint korábban, Békéscsabán. A volt középpályás elmondta: új életét abban a hét évben alapozta meg, amikor az osztrák ötödik ligában futballozott.