Történelmi győztest avatnak szerda este a labdarúgó MOL Magyar Kupában, hiszen akár a másodosztályú Budafok, akár az élvonalbeli ZTE emeli majd magasba a trófeát, új csapat neve kerül a patinás serlegre. A mérkőzést megelőző este a két vezetőedző, Mátyus János és Boér Gábor mondta el várakozásait a finálé előtti sajtótájékoztatón.
A zalaegerszegiek mesterének több szempontból is pikáns lesz a szerda esti párharc: egyrészt mert egy héttel ezelőtt nevezték ki az NB I-ben kiesés ellen harcoló ZTE kispadjára, másrészt 2021-ben ő felelt a szakmai munkáért Budafokon...
„Tíz nappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy holnap este a Magyar Kupa-döntőben irányíthatok egy csapatot, éppen egy vereség miatt szomorkodtam a szlovén másodosztályú Lendva edzőjeként... De az edzői lét már csak ilyen, egyszer elvesz, egyszer ad, én most a szerencsésebb oldalon voltam. Ettől függetlenül minden elismerés megilleti a korábbi stábot, ők harcolták ki a döntőbe jutást, és úgy mentálisan, mint erőnlétileg nagyszerű gárdát örököltem meg Ricardo Monizéktól.”
A ZTE története során egyszer már járt a Magyar Kupa döntőjében, ám a 2010-es finálét 3–2-re elveszítette a DVSC ellen.
„Kupadöntős csapata már volt Zalaegerszegnek, ahogyan bajnoki aranyérmes együttese is, ez a trófea viszont még hiányzik.
A város, a szurkolóink és mi is nagyon szeretnénk, de nehéz dolgunk lesz, hiszen Mátyus János és a stábja nagyszerű munkát végez Budafokon. Ez nem hízelgés, elég ránézni, milyen együtteseket búcsúztatott eddig a piros-fekete alakulat, de természetesen bízunk abban, hogy higgadtak maradunk, és megvalósítjuk majd a pályán azokat a dolgokat, amelyeket elterveztünk.”
Végül Boér elárulta, Kálnoki-Kis Dávid nagy segítség a számára az öltözőben, a zalaiak csapatkapitánya ugyanis hatodik (!) Magyar Kupa-döntőjére készül, így sokat tud segíteni abban, hogy felkészítse társait arra, mi vár majd rájuk a Puskás Arénában.
A Budafok edzője, Mátyus János is erre törekszik, akinek csapata már a fináléba kerüléssel is történelmet írt, ezzel azonban nem elégedne meg a korábbi 34-szeres válogatott futballista. „Megtisztelő egy ilyen esemény előtti sajtótájékoztatón részt venni, amikor augusztusban, a bajnokság utolsó helyén átvettük a csapatot, fel sem merült bennem, hogy ez majd tavasszal esetleg megtörténhet. Most mégis itt vagyunk, edzettünk ebben a csodálatos stadionban, holnap pedig életünk egyik legfontosabb mérkőzése vár ránk.
Pontosan tudjuk, hogy a Zalaegerszeg a mérkőzés favoritja, de nem volt ez másként az előző két fordulóban, a Vasas és a Kisvárda ellen sem... Azt nem ígérhetem meg, hogy megnyerjük a trófeát, de a tőlünk megszokott harciasságot, szenvedélyt és maximális taktikai fegyelmet igen!
A Kispest játékosaként a trófeát már elhódító Mátyus elmondta, sárga lapos eltiltás miatt egyik kulcsemberére, Soltész Istvánra nem számíthat, rajta kívül viszont mindenki hittel és erővel felvértezve várja az összecsapást. Végül arra is választ adott, mit jelentene a Budafoknak, ha feltenné a pontot az i-re, és aranyéremmel koronázná meg az idei menetelést.
„Őszintén? Szinte mindent. A minap a budafoki főtéren megállított egy 90 éves szurkolóhölgy, megölelt, és arra kért, hozzuk haza a kupát. Kemény embernek tartom magam, de bevallom férfiasan, elérzékenyültem, és neki is megígértem, hogy mindent megteszünk az ügy érdekében. Budafokon van egy szlogen: »Kisváros a nagyvárosban«, ezt a fajta lokálpatriotizmust és szemléletet mindig is a magaménak éreztem, bárhol is jártam az országban vagy a világon. Nagyon büszke vagyok arra, amit eddig elértünk, és bár roppantul tiszteljük az ellenfelünket, mindent megteszünk, hogy megnehezítsük a dolgát, és mi ünnepelhessünk a lefújás után.”
Legutóbb másodosztályú csapatként az MTK szerepelt a sorozat fináléjában, a 2011–2012-es kiírás lezárásaként 3–3 után tizenegyespárbajban 8–7-re kapott ki a klub talán legszebb időszakát élő Debrecentől.
Azt megelőzően NB II-es csapatként 2004-ben a Budapest Honvéd volt döntős, amely aztán 3–1-re alulmaradt a Ferencvárossal szemben. A kispestiek abban a szezonban a feljutással vigasztalódhattak. Tizenegy évvel korábban a Haladás nyerte az NB II Nyugati csoportját, és szintén a Ferencvárossal vívta a kupadöntőt, amelyet előbbi az Üllői úton bukott el, 1–1-es mérkőzés után 5–3-ra a tizenegyespárbajban. Az 1974-es fináléban a Komlói Bányász szerepelt másodosztályú csapatként – a bajnoki idényt bronzérmesként zárta –, és kapott ki 3–1-re ugyancsak a Ferencvárostól.
De az MK-döntőkben nem csak vesztes félként találni alsóbb osztályú csapatot. A magyar kupasorozat első amatőr győztese 1934-ben a Soroksár volt, amely minden elismerés mellett azért lehet mégis torzó, mert egy olyan idény végén vette át a serleget, amelyben a közelgő világbajnokság miatt profi klubok nem vettek részt.
Mind közül a legemlékezetesebb, az első, és a mai napig az egyetlen igazán nagy dobás 1984-ben a Siófoké volt, amely nem sokkal korábban még a megyei osztályban játszott, majd akkor már másodosztályúként sorra vette a nehéz akadályokat. Előbb a Videotont – a fehérváriak egy évvel később UEFA Kupában voltak döntősök –, a negyeddöntőben a Ferencvárost, az elődöntőben a jó erőkből álló Tatabányát, majd a fináléban a Verebes József irányította korszakos Rába ETO-t győzte le, és szerezte meg a serleget.
A MOL Magyar Kupa döntője szerdán 19.30-kor kezdődik a Puskás Arénában, az Index helyszíni összefoglalóval jelentkezik, és terveink szerint a főszereplőket is megszólaltatjuk!
(Borítókép: Boros Sándor / Budafoki MTE)