A (futballszerető) világ szeme ezekben a napokban egész biztosan Milanóra szegeződik, az olasz város két kirakatcsapata, az AC Milan és az Internazionale ugyanis egymás ellen vívja a Bajnokok Ligája egyik elődöntőjét, így valamelyik biztosan ott lesz majd a június 10-i isztambuli fináléban. A párharc kapcsán ismét felmerült a stadionkérdés a csapatok körül, amelyek jelenleg egy arénán osztoznak, és bár a tervek már megvannak az új létesítményre, nagy kérdés, hogy mikor, még nagyobb pedig, hogy hol kezdődhet az építkezés.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, érdemes szót ejteni a keddi odavágóról, amelyen bár Stefano Pioli együttese volt a pályaválasztó, 2–0-ra kikapott a BL-ben rendezett Derby della Madonninán – így nevezik olaszul a két együttes összecsapását –, így kétgólos hátrányt kellene ledolgoznia. Amúgy ugye vendégként, ami mindig különösen nehéz erőpróba, de jelen esetnél ezt a szempontot figyelmen kívül hagyhatjuk.
A főpróba sem sikerült túl jól a Rossonerinek, a kiesés elől menekülő Spezia ugyanis szintén 2–0-ra verte az együttest, amely így alighanem csak abban az esetben szerepelhet a következő szezonban is a legrangosabb európai kupasorozatban, ha megnyeri azt. Hátránya ugyanis a Serie A-ban immáron négy pont a negyedik Lazio mögött, három fordulóval a bajnokság vége előtt.
Az Inter ellenben magabiztosan verte a Sassuolót (4–2), a mérkőzés napján 30. születésnapját ünneplő Romelu Lukaku volt a hős, a belga óriás ugyanis duplázott. A BL-ben viszont nem ő, hanem Edin Dzeko és Henrih Mhitarján volt eredményes a Giuseppe Meazza Stadionban.
Amelyet 1926-ban nyitottak meg a szurkolók előtt, és az 1990-es olaszországi világbajnokságra modernizálták ugyan, azóta viszont sok felújítás nem történt az arénában. Így hiába Európa és az egész világ egyik legikonikusabb stadionja, a két klub szeretne elköltözni a San Siróból. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a létesítmény az önkormányzat tulajdonában van, így hatalmas bevételtől esnek el a klubok az eladott jegyek után.
A Deloitte pénzügyi tanácsadó cég adataiból például kiderül, hogy míg 2022-ben az Inter 44, a Milan 32 millió eurós meccsnapi bevételt termelt, addig a londoni Tottenham 125-öt!
Az Inter már nyolc évvel ezelőtt belengette, hogy távozni szeretne a stadionból, 2019-ben pedig a Milannal közösen határozták el, hogy új bázist keresnek/építenek maguknak, szerkezetileg ugyanis a jelenlegi arénát méregdrága lenne felújítani.
Végül az amerikai Populous által megálmodott látványterv lett az új milánói stadion győztes pályázata. A tervezőiroda a Katedrális nevet adta a projektnek, az impozáns létesítmény dizájnját Milánó két leghíresebb épülete, a Dóm és a Galleria Vittorio Emanuele ihlette, és a jelenlegi stadiontól mindössze egy kilométerre tervezték felépíteni.
A tervek 2021 decemberében történt bejelentésekor a két klub közleménye szerint az új arénát körülvevő területet a sportnak és a szabadidőnek szentelnék: 110 000 négyzetméternyi zöldterületet foglalna magában, és ez lenne a világ első „nettó nulla szén-dioxid-kibocsátású stadionja”. A befogadóképessége 65 000 fő lenne, 10 ezerrel kevesebb, mint a mostanié, amelyet a tervek szerint teljesen lebontanának, és a helyén egy parkot létesítenének, amelyben egy emlékművel emlékeznének a legendás sportági létesítményre. Az új stadion környékét teljes mértékben gyalogosforgalmúra tervezték, összesen mintegy 115 ezer négyzetméteren zöldfelületet alakítanának ki, továbbá jelenleg a terület 27 százalékát kitevő parkolókat föld alatti mélygarázs váltaná fel.
A projekt azonban elakadt, különböző tiltakozások, fellebbezések és kifogások miatt leállt, így pedig egyik klub sem volt hajlandó akár csak egy eurót is befektetni a terv előmozdítása érdekében, mivel semmi garancia nem volt arra, hogy végül engedélyezik az építkezést. Tavaly szeptemberben az önkormányzat nyilvános vitát indított a stadionról, amit követően arról tájékoztatta a klubokat, hogy változtatniuk kell az eredeti javaslatokon.
Ekkor kezdett új alternatívák után nézni a két klub. Egyre csak távolodtak az álláspontok a közös otthonnal kapcsolatban, mígnem odáig jutottak, hogy végül külön-külön arénát húznának fel valahol. Az Inter a Milánótól délre fekvő Assagót nézte ki lehetséges opcióként, a Milan pedig a külvárosban található San Donato és Sesto San Giovanni környékét, valamint a San Sirótól egy kilométerre fekvő La Maura lóversenypályát, amely magánkézben van, így elvileg az önkormányzat nem akadályozhatná meg az építkezéseket.
A Rossonerinél ráadásul az a terv, hogy az új stadion mellett a klub főhadiszállásának, illetve a női csapat és az utánpótlás edzőközpontjának is otthont adjon a terület.
Nagyjából 6-700 millió eurós beruházásról lenne szó, egy 70 ezer fő befogadóképességű stadionnal.
A legnagyobb aggályokat viszont minden projektnél a környezetvédelem jelenti, valamint kérdések merültek fel a finanszírozás körül is. Igaz, az Inter határozottan állítja, hogy hozzáférnek az új aréna megépítéséhez szükséges anyagi forrásokhoz, és az AC Milan amerikai tulajdonosai is erről nyilatkoztak. Azt mindkét egyesületnél kiemelték, hogy az új stadion elengedhetetlen ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a többi európai nagyágyúval.
Az Inter és az AC Milan 1947 óta osztozik a Guiseppe Meazzán, ennek a helyzetnek pedig nyilvánvalóan megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Lehetővé teszi a költségek megosztását, de azt is jelenti, hogy a stadion egyes részeit állandóan ki kell cserélni, hogy az éppen hazai pályán játszó együttes színeihez igazodjon.
Az egyedüllét tehát egyrészt vonzó, másrészt rendkívül drága is.
Ráadásul, mivel az önkormányzatnak is jelentős a hozzájárulása, a jövedelmező névhasználati szponzorokról szóló megállapodások megkötése szóba sem jöhet. A Serie A-ban egyébként csak négy klubnak – a Juventusnak, az Atalantának, az Udinesének és a Sassuolónak – van saját pályája, így Beppe Sala milánói polgármester és a városvezetés abban bízik, hogy a két csapat mégis marad a San Siro területén, amennyiben megteszik a kért változásokat az új arénával kapcsolatban.
A klubok máris hosszabbítást kértek, kevésnek érzik ugyanis az időt arra, hogy felmérjék a kért változtatások gyakorlati megvalósíthatóságát, valamint azt, hogy kidolgozzák az alternatívákat. A kérdések minden fél számára összetettek.
Egyértelmű, hogy az európai klubfutball két meghatárzó alakulatának új stadionra van szüksége, a helyi politikusok pedig tudják, hogy az Inter és az AC Milan távozása a terület presztízsére is csapást mérne, nem beszélve a kieső, létfontosságú bevételekről.
A tárgyalások tehát folyamatosan zajlanak, egyelőre viszont nem látszik megoldás a láthatáron.
Addig viszont marad a San Siro, az 1990-es állapotában: kívülről lenyűgöző, alulról pedig egy betonrengeteg. Ami helyszínként közel sem mellékesen a klub kasszáiban úgy hozza folyamatosan a pluszbevételt, hogy közben mindkét helyen sokkal inkább a kieső komoly tételek miatt fő a vezetők feje.
(Borítókép: acmilan.com)