Marcelo Bielsát, az 1995–1996-os szezonban a mexikóvárosi América csapatában Marco Rossit is edző szakembert a minap nevezték ki az uruguayi labdarúgó-válogatott élére. Bielsa, az „El Loco” nem az első argentin tréner, aki a szomszédos Uruguay válogatottját irányítja, többek között a világbajnok Daniel Passarella és korábban Juan Hohberg is volt argentin létére uruguayi szövetségi kapitány. Utóbbi azonban nem erről híres elsősorban, hanem arról, hogy az 1954-es vb-n szó szerint belehalt a gólörömbe, majd feltámasztották, visszaállt a meccsbe, majd pár nappal később még gólt is rúgott. Egy hihetetlen újjáéledés története.
Juan Eduardo Hohberg a negyvenes-ötvenes évek világsztárja volt. 1926. október 8-án született Argentínában, Córdoba városában, itt is kezdte pályafutását a Central Córdoba csapatában, majd átigazolt Rosarióba (Lionel Messi szülővárosába), a helyi Central együttesébe.
Innen szipkázta el a tehetséges jobbösszekötőt az uruguayi bajnokcsapat, a Penarol, pontosabban annak magyar szakvezetője, a szintén Argentínából érkező Hirschl Imre. Hirschl 1949-ben összerakta minden idők egyik legerősebb ötös fogatát, a Ghiggia, Hohberg, Míguez, Schiaffino, Vidal csatársort, amely ontotta a gólokat. Olyannyira, hogy hamarosan rájuk ragasztották az Escuadrilla de la Muerte, vagyis a Halálbrigád becenevet, mivel lényegében „kinyírták” az ellenfeleket.
Hohberg az 1950-es brazíliai világbajnokságról még lemaradt, így nem rendelkezik aranyéremmel, de az 1954-es svájci vb-re már beválogatta Juan López szövetségi kapitány.
Az uruguayiak címvédőként szépen meneteltek, Csehszlovákiát és Skóciát simán verték, de az elődöntőben a nagy esélyes magyar Aranycsapat várt Hohbergékre Lausanne-ban. Az összecsapásból a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb összecsapása kerekedett.
A sérült Puskást nélkülöző magyarok Czibor (ballal) és Hidegkuti (csukafejessel) góljával 2:0-ra elhúztak, már úgy tűnt, Uruguay elszenvedi első világbajnoki vereségét, de jött Hohberg. A 76. percben szépített, majd a 86. percben bekotorta az egyenlítést jelentő gólt. Az öröm féktelen volt az uruguayi táborban, olyannyira, hogy az ünneplés közben Hohberg egyszer csak a földre rogyott, és élettelenül elterült a gyepen.
A drámai jelenet 2.20-nál
Miután a játékostársak látták, hogy nagy a baj, Carlos Abate, az uruguayi válogatott kineziológusa rohant be a pályára. Abate megállapította, hogy Hohberg szíve leállt, infarktust diagnosztizáltak nála, a játékos a klinikai halál állapotába került, nem mutatott életjeleket. Hohberget kivonszolták a kapu mögé, és ott láttak hozzá az újraélesztéséhez. Coramin nevű, ma már betiltott stimulánst adtak be neki, és sikerült feltámasztani a halottat!
Olyannyira, hogy a hosszabbításban visszaállt a pályára, nehogy tíz emberrel kelljen játszania Uruguaynak. És közvetlen közelről láthatta, hogy Kocsis Sándor, az Aranyfej két gólt fejelt, és ezzel Magyarország 4-:2-re győzött, és bejutott a világbajnoki döntőbe.
Július 3-án Uruguay Ausztriával mérkőzött meg a bronzéremért, de a csalódott világbajnoki címvédő 3:1-re alulmaradt. Az osztrákok góljait Stojaspal, Luis Cruz (öngól) és Ocwirk szerezte, az uruguayi gólt pedig maga Hohberg!
Ezzel valószínűleg ő az egyetlen labdarúgó, aki még halála után is eredményes tudott lenni.
Első „halála” után még 42 évet élt, és 1996-ban, hetvenévesen hunyt el.
Ekkor már végérvényesen.
(Borítókép: Juan Eduardo Hohberg. Fotó: RDB / ullstein bild / Getty Images)