A kora délután tapasztalt szikrázó napsütésnek és 30 Celsius-fok feletti melegnek nyoma sem volt Felcsúton, mire a magyar U17-es labdarúgó-válogatott busza begördült a Pancho Aréna parkolójába. A kérdés csak az volt, a szürkésfeketében játszó fellegekből aláhulló eső képében az égiek vajon a magyar vagy az ír válogatott továbbjutási reményeit siratják.

Elérkezett a hazai rendezésű futballtorna csoportkörének legizgalmasabb szakasza, az utolsó kör, melynek a két rivális egyaránt három ponttal, Belvon Attila csapata azonban kettővel jobb gólkülönbséggel vághatott neki. Mindkét gárda Walest verte 3–0-ra, míg a csoportfavorit lengyelektől kikapott, nem is kis különbséggel.

A lebonyolításon a fair play jegyében annyit csavartak, hogy az utolsó csoportkörben már nem azonos helyszínen, inkább azonos időpontban rendezték a kvartett két találkozóját. Míg a mieink az írekkel Felcsúton, addig a már biztos csoportelső Lengyelország és biztos kieső Wales Budaörsön találkozott egymással (és itt végül a torna újoncának számító walesiek örülhettek történetük első U17-es Eb-sikerének).

Öt gólt kapott Felcsúton, a minimális célt mégis teljesítette a magyar válogatott

– írtuk három nappal ezelőtt viszonylag optimistán, miután a mieink kettővel több gólt szereztek a lengyelek ellen, mint a mai ellenfél. Mindez pedig azt jelentette, hogy ezúttal egy döntetlen is elég lehet ahhoz, hogy a kvartett második helyén Varga Zétényék jussanak a nyolcaddöntőbe. Belvon mester ugyanakkor még a lengyel meccs estéjén igyekezett leszögezni, eszük ágában sem lesz ikszre játszani, sőt, erről a fajta „védőhálóról” szeretnének is teljesen megfeledkezni: csakis a győzelem lebeg a szeme és tanítványai szeme előtt is.

Szoros, de ránk nézve nem túl hízelgő végeredménnyel kecsegtetett, hogy a két csapat viszonylag friss tapasztalattal bírt egymással. Még a sorsolás előtt – idén februárban – kétszer is megmérkőztek egymással Spanyolországban. Akkor előbb 1–0-ra kikaptak, majd jelentős mezőnyfölényük ellenére sem tudtak nyerni, 0–0-t játszottak a mieink az írekkel. A válogatott keretek magja pedig nem sokat változott az elmúlt fél évben.

Közelgett a kezdés, az időjárás pedig nemhogy kegyesebb lett volna a csapatokkal, no meg a kilátogató, a lengyel meccshez képest szemlátomást kevesebben lévő szurkolókkal, mindinkább rákezdett az eső. A stadion tetőszerkezete felett a távolba meredve pedig időről időre villámok szaggatták a horizontot, így lassacskán az is kérdésesnek tűnt, lesz-e meccs. Optimizmusra egyedül az adott okot, hogy az esőt viharos erejű szél nem kísérte, a sötét fellegek legsötétebbjei pedig első és második ránézésre is kilométerekre voltak tőlünk.

A magyar válogatott a

összeállításban vágott neki a találkozónak.

Az viszonylag hamar kiderült, hogy ezúttal nem lesz gól nélküli döntetlen a meccs, ugyanis a találkozót jóval lendületesebben kezdő fehér-zöld mezesek már az 5. percben megszerezték a vezetést Luke Kehir találatával (1–0). Erre azonban még viszonylag gyorsan jött a válasz, egy balról elvégzett szabadrúgást Molnár kanyarított középre, az ötös előteréből pedig a menteni igyekvő Jake Grante a saját kapujába bólintott (1–1).

Csakhogy ez az öngól sem szegte kedvüket az íreknek, akik egy-egy magyar kontrát leszámítva az egész első félidőben jobban játszottak a mieinknél. A 24. percben pedig vissza is szerezték a vezetést, a kimozduló Yaakobishvili alászaladt egy beadásnak, így pedig a mindössze 15 (!) éves Mason Melia, négy méterről a magyar kapuba fejelhette a labdát (2–1). A találat kissé megfoghatta a Barcelonában pallérozódó kapust, aki nem sokkal később egy balról középre tett lapos labdánál volt bizonytalan, Melia köszönte szépen ezt is, túl félórányi játékon megduplázva csapata előnyét (3–1).

Válogatottunk egyetlen kaput eltaláló gólszerzési kísérletet sem tudott összehozni önerőből a 45 perc alatt. Ezzel pedig elúszni látszott a továbbjutásról szövögetett álom, még akkor is, ha ehhez „mindössze” két magyar gól is elég lehetett volna a folytatásban... 

A második félidőre szerkezetet váltott Belvon Attila, és beállt Szabó Szilárd. A remélt áttörést azonban ez sem hozta meg, annak ellenére sem, hogy érezhetően többet volt nálunk a labda, mint az első játékrészben. Gólt azonban megint csak az írek szereztek: a 61. percben Melia szerzett labdát a térfelünkön, majd Kehirhez passzolt, aki 17 méterről védhetetlenül bombázott a léc alá – ezúttal Yaakobishvilinek esélye sem volt a hárításra (4–1).

A hajrá kezdetén a felcsúti nevelésű Kern Martin egy közeli fejessel szépített, ezzel néhány pillanatra meghozva a magyar szurkolók hangját (4–2), de hiába futott vissza a kezdőrúgáshoz olyan lendülettel, mint aki még hisz abban, meglesz az egyenlítés – nem lett meg.

A találkozó legjobbja egyértelműen a két góllal és egy gólpasszal jelentkező Melia volt, aki egyúttal a pályára lépett futballisták közül a legfiatalabb.

Lehet, hogy találkozunk még a nevével...

A magyar válogatottéval azonban ezen az Európa-bajnokságon már nem. Hiába a walesiek elleni biztató kezdet, a második és a harmadik csoportmeccsen kapott, összesen kilenc gól túl soknak bizonyult a továbbjutásról szőtt álom beteljesítéséhez.

A mieinkért sírt kora este az ég.

LABDARÚGÁS
U17-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG, 2023
A csoport, 3. forduló (Felcsút)
Írország–Magyarország 4–2 (Kehir 5., 61., Melia 24., 31., ill. Grante – öngól 10., Kern 71.)
Wales–Lengyelország 3–0 (Biancheri 82., Morgan 89., 91.)

A csoport végeredménye: Lengyelország 6 pont, Írország 6, Magyarország 3, Wales 3. Pontegyenlőség esetén az egymás ellen elért eredmény rangsorol elsőként.

(Borítókép: Varga Zétény (b) és az ír Cory OSullivan a férfi labdarúgó U17-es Európa-bajnokság A csoportjának harmadik csoportkörében játszott Magyarország–Írország-mérkőzésen a felcsúti Pancho Arénában 2023. május 23-án.  Fotó: Vasvári Tamás / MTI)