Szoboszlai Dominik csereként, Willi Orbán Bundesliga-pályafutása első öngóljával búcsúzott a 2022–2023-as bajnoki szezontól Németországban. Csapatuk, az RB Leipzig 4–2-re győzött a Schalke ellen, ezzel megszerezve a bronzérmet.
Hogy mondhatnak ilyet?!
– kiáltott felénk a német asszony.
„Ő itt Schalke-szurkoló, ő is, ő is, és még annál az asztalnál is hárman. Na jó, az egyikük dortmundi, mégis eljött velünk!” – mutatott körbe a pub közvetlenül mellénk eső részén, nyakában szintén a Ruhr-vidéki együttes királykék színekben pompázó sáljával.
A hölgy azon csattant fel, no nem vészjóslóan, inkább cinkos mosollyal az arcán, hogy saját asztalunktól felállva, mintegy búcsúzóul jó meccset kívántunk nekik – meg legalább két kapott gólt Szoboszlai Dominiktól. Mivel a három magyar válogatott futballistát is számláló Leipzig számára „csupán” annyi a tét, harmadik vagy negyedik helyen zár, a Bajnokok Ligája-indulás a múlt heti müncheni bravúrgyőzelemmel biztos, így könnyen hagytuk rá új ismerőseinkre, nyerjen csak a Schalke 5–3-ra, de a magyar gólokból nem engedünk. Az élvonalba az előző nyáron visszajutott, észak-rajna-vesztfáliai korábbi sikercsapat ugyanis ismét a kiesés szélén táncol, ha a zárófordulóban nem szerez pontot, biztosan kiesik.
Azzal még véletlenül sem akartuk bosszantani az egyébként kedélyesen iddogáló társaságot, hogy ha a sérüléséből visszatért, másfél hete már teljes értékű edzésmunkát végző Gulácsi Péter állna a hazai kapuban, úgy az öt kapott gólról szóló alku sem áll. Erre azonban kevés volt az esély, sőt információink szerint az sem valószínű, hogy a Német Kupa jövő heti, berlini döntőjében leülhet egyáltalán a kispadra...
Noha a tabellán elfoglalt pozíciókban óriási a különbség, és a két csapat januári, Gelsenkirchenben lejátszott bajnokiját 6–1-re nyerték a lipcseiek, egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Schalke meglepheti Marco Rose vezetőedző bronzra hajtó fiait.
Biztos vagyok benne, hogy parázs meccs lesz
– jósolta Szoboszlai szűk két hete az Indexnek, amikor a Werder Bremen elleni, 96. percben szerzett győztes találata után találkoztunk vele a stadion interjúzónájában. Az akkori beszélgetésből időközben két dolog is valósággá vált, 1.: a Schalke számára valóban sorsdöntő lett az utolsó játéknap, 2.: a Leipzig jó mentalitással képes volt meglepni idegenben is a Bayern Münchent. Így nem sok okunk volt kételkedni a 30-szoros magyar válogatott középpályás szavaiban.
Új ismerőseinkkel gyorsan még kitaglaltuk a bajnoki címet tíz év után jó eséllyel először elvesztő Bayern München válságát, „Oliver Kahn kapusnak sokkal jobb volt, mint klubvezetőnek; de a történtekért Hasan Salihamidzic sportigazgató legalább ennyire felelős”, no meg a legnagyobb riválisnak számító Borussia Dortmund valószínű aranyát:
Szeretjük, ha a Bayernnek rossz valami, de ez akkor lenne az igazi, ha a Dortmundnak se lenne jó...
Aztán tényleg az elköszönés következett, elvégre másnap nagy nap: jön a meccs!
(...)
A Schalke-szurkolóknak nem csak péntek este volt nagy hangjuk, fél kettő magasságában, a Red Bull Arénához közeledve ugyancsak a kék-fehérek indulóinak hangja szűrődött felénk az utcák közül. A vendégszurkolók pedig nemcsak hangosabbak voltak, hanem a stadionba érve többen is, mint a két héttel ezelőtti ellenfél brémaiak. Egy percig sem tűnt kétségesnek, hogy a 47 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény megtelik kezdésre – ha lett is volna olyan hely, amelyet a hazaiak üresen hagynak, alighanem rámentek a gelsenkircheniek. A kérdés csak az volt: azért, mert hisznek a bennmaradás kicsikarásában, vagy azért, mert úgy számolnak, jó ideig az utolsó Bundesliga-meccsére kísérhetik kedvenc csapatukat.
Ahogyan az várható volt, Gulácsi még nem került a keretbe, ami viszont már jóval kellemetlenebb meglepetésnek számított, az az, hogy Szoboszlai is kimaradt a lipcsei kezdőből. A helyét az a Dani Olmo vette át a tizenegyben, aki az utóbbi időben kevesebb játéklehetőséget kapott, ám állítólag a Liverpool játékosmegfigyelői radarozzák a teljesítményét (sajtóhírek szerint a magyar posztriváliséval egyetemben – Münchenben és a mai mérkőzésen is személyesen megjelenve).
Még a kezdőrúgás előtt a pályára szólították az RB Leipzig női labdarúgócsapatát, mely óriási fölénnyel nyerte meg a másodosztályt, így feljutott a következő szezonra az élvonalba. Aztán elkezdődött a játék, és a negyedik percben egyből óriási ziccerbe kerültek a hazaiak: Christopher Nkunku a saját térfelén erőszakosan szerelt, majd a bal szélen induló Konrad Laimerhez passzolt, aki egy egész pályás sprint után laposan lekészítette a labdát a védőjét lefutó Timo Wernernek, aki egy ajtó-ablak helyzetben nem tudta bekotorni a beadást.
Néhány perccel később azonban ugyanez a páros hozta össze az első gólt, csak felcserélték a szerepeket. Ezúttal Werner tudott meglógni a jobb szélen, a szólója végén pedig a lövést is elvállalta éles szögből, de ezt még ki tudta védeni Ralf Fährmann.
Csakhogy a labda egyenesen Laimer elé pattant, aki simán begurította azt az üres kapuba. (1–0)
A következő percekben inkább a Schalke birtokolta a labdát, de a lipcseiek hatékony védelmét sehogy sem tudta feltörni. Fordítva viszont ugyanezt nem lehetett elmondani. A 20. percben ugyanis Nkunku kapott remek labdát a jobb szélen, majd úgy verte át a védőit, mintha csak bábukat kerülgetne. A jobb szélről középre húzva kicselezett két védőt, majd a kapust is, és végül az ötösről indított lapos lövését el tudta helyezni egy negyedik védő mellett is.
Ha van tankönyvi definíciója egy védelem megsemmisülésének, akkor Nkunku mutatványa kell legyen mellé az illusztráció. (2–0)
A 29. percig semmi dolga nem volt Örjan Nylandnak, a lipcseiek kapusának. Akkor viszont a mérkőzés első szöglete következett, amit a Schalke rúgott. A magasan középre ívelt labdára érkezett a norvég kapus, és valamit nagyon benézett, mert teljesen melléütött a labdának, így Marcin Kaminski simán a hálóba bólintott. (2–1)
Nézői szempontból viszont remek 30 percnek lehettünk szemtanúi ennyi góllal. Főleg, hogy közben a másik monitoron már azt is figyelhettük, hogy a Mainz két góllal vezet a bajnoki címért küzdő Borussia Dortmund ellen, míg a Bayern München vezet Kölnben. Érett a dráma az aranycsatában, míg Lipcsében a Schalke tett meg mindent azért, hogy a bennmaradásért folyó küzdelmet is minél drámaibbá tegye...
Az első félidő végén ismét komoly hazai helyzet alakult ki, Nkunkut pedig véleményes szituációban buktatták a kapu előtt. A VAR szerint azonban ez nem ért tizenegyest, így az első játékrész 2–1-es hazai vezetéssel zárult. Nem tudott meglépni újra két góllal a Leipzig, és ennek szünet után nem sokkal meg is itta a levét.
A térfélcsere után négy perccel ugyanis egyenlített a Schalke – Nyland röviden kipasszolt kirúgása után nem jött össze a rövid passzos játék, Kampl a tizenhatoson belül elvesztette a labdát, ami Marius Bulter elé került, majd a lövése a kapufáról a menteni igyekvő Willi Orbán hathatós segítségével a hálóba (2–2). Magyar gólra vágytunk, s noha nem épp ilyenre, megkaptuk...
A 30 esztendős védő pályafutása első öngólját vétette a Bundesligában.
A Leipzig játéka a folytatásban sem volt valami meggyőző, a Schalke érezhetően igyekezett megragadni a kezdeményezést, újra meg újra tizenhatosa elé szorítva a hazai együttest, amely legfeljebb kontrákból tudott veszélyeztetni a meccs ezen periódusában. Rose hármat cserélt a 61. percben, ezzel összességében már négy változtatási lehetőséget elhasználva – sajnálatunkra egyik sem Szoboszlai volt.
A hajrá kezdetén utolsó bedobható játékosként aztán csak megkapta a lehetőséget a magyar válogatott és a Leipzig karmestere, hogy megpróbálja átlendíteni csapatát a holtponton. A 68. percben a klubikon Emil Forsberg helyét vette át a pályán.
Közben alakult a filmbe illő végkifejlet a többi pályán is, a dortmundiak szépítettek, így egy lépéssel közelebb kerültek a forduló előtt már szinte kezükben érzett Salátástálhoz – de még így is kölni segítségére szorultak volna. Azokéra a kölniekére, akik továbbra is egygólos hátrányban voltak a rekordbajnok Bayernnel szemben. A negyedik, BL-indulást jelentő hely kérdése is nyitott maradt az utolsó percekre: a Freiburg vezetett egy góllal a Frankfurt otthonában, az Union döntetlenre állt a Werderrel szemben, a berliniek azonban egyetlen találattal saját kezükbe vehették volna a sorsukat még mindig...
A Schalke sorsa közben a 83. perchez érve alighanem megpecsételődött, a győzelem reményében teljesen kitámadott Ruhr-vidékieket ismét megkontrázta a hazai csapat, Nkunku balról középre passzolt labdáját pedig Yussuf Poulsen 10 méterről a hálóba továbbította (3–2).
Ezzel egy időben érkezett a hír, a Köln tizenegyesből egyenlített a Bayern ellen, pillanatnyilag a Dortmund emelhette volna magasba a bajnoki trófeát – tíz év elteltével először. Potyogtak a gólok, a Frankfurt is egyenlített, miközben Schäfer Union Berlinje megszerezte a vezetést a Werder ellen...
A tabella bújásából Szoboszlai helyzete, lapos, nem túl jól helyezett lövése rángatott minket vissza a lipcsei valóságba. Nem sokkal később ismét a magyar középpályás villant a közönségből nagy-nagy ovációt kiváltva 17 méterről eleresztett, jobblábas tekerésével, amely végül a háló tetején landolt. A találkozó a Werder elleni meccshez hasonlóan tartogatott még egy „poént" a hosszabbításra: a következő idényt már biztosan Angliában, a Chelsea-nél kezdő Nkunku Nyland kirúgása után a gelsenkircheni kapust átemelve állította be a 4–2-es végeredményt. Ezzel pedig a francia – a brémai Niclas Füllkruggal holtversenyben – a kiírás legeredményesebb gólvágója is lett. 16 találattal.
A pénteken megismert Schalke-szurkolókkal végül egy senkinek sem jó döntetlenben egyezhetünk ki: ők a győzelemről, mi Szoboszlai újabb góljáról ábrándoztunk hiába.
A hosszabbításnak pedig nemcsak Lipcsében, de Kölnben is volt egy csattanója: Jamal Musiala szenzációs lövése a Bayern teljes szezonját megmentve három pontot, így pedig sorozatban a 11. aranyérmet érte a Bundesliga rekordbajnokának. A BVB hiába egyenlített a 95. percben a Mainz ellen, ez az üdvösséghez kevés volt. A 4. hely végül az Unioné lett, a Freiburg maradt ötödik, ráadásul végül ki is kapott a (Lipcse melletti másik) kupadöntős Frankfurttól.
Az külön misét érne, mekkora füttyszót kapott a Red Bull Arénában helyet foglalt táboroktól a Bayern történetének újabb, immár 33. bajnoki sikere...
A Schalke és Dárdai Pál Hertha Berlinje búcsúzott, a VfB Stuttgartra osztályozó vár.
Arról pedig egyelőre csak találgathatunk, hogy Szoboszlait ma látta-e utoljára Leipzig mezben a lipcsei közönség bajnokin...
LABDARÚGÁS
NÉMET BUNDESLIGA, 34. FORDULÓ
RB Leipzig–Schalke 04 4–2 (Laimer 10., Nkunku 19., 94., Poulsen 83., illetve Kaminski 29., Orbán 49. – öngól)
A TÖBBI PÁLYÁN
Dortmund–Mainz 2–2
Frankfurt–Freiburg 2–1
Köln–Bayern München 1–2
Mönchengladbach–Augsburg 2–0
Union Berlin–Werder Bremen 1–0
Stuttgart–Hoffenheim 1–1
Bochum–Leverkusen 3–0
Wolfsburg–Hertha BSC 1–2
A bajnokság végeredménye: 1. Bayern München 71 pont (92–38), 2. Dortmund 71 (83–44), 3. RB Leipzig 66 (64–41), 4. Union Berlin 62 (51–44), 5. Freiburg 59 (51–44), 6. Leverkusen 50 (57–49), ...16. Stuttgart 33 (45–57), 17. Schalke 31 (35–71), 18. Hertha 29 (42–69)
Az első négy helyezett indulhat a Bajnokok Ligájában, az ötödik az Európa-ligában, a hatodik az Európa-konferencialigában, a 16. osztályozós, az utolsó kettő kiesett.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)