Az élet igazságtalansága, hogy miközben idehaza akár a köztársaságielnök-választáson is eséllyel indulhatna, szülőhazájában, Olaszországban kevéssé ismerik Marco Rossit, a magyar labdarúgó-válogatottat öt éve sikerrel irányító szövetségi kapitányt. De úgy tűnik, most megváltozik ez a helyzet, mert egy fiatal olasz rendező, Francesco Inglese portréfilmet forgatott a Místerről, ami már meg is tekinthető a dazn.it fizetős platformon.
„Marco Rossi – Un bambino al Luna Park”. Ezt, a magyarra talán „Marco Rossi – egy kisfiú Disneylandben” formában átültethető címet viseli Francesco Inglese rendező és producer dokumentumfilmje, amelynek természetesen a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a hőse. Az alcím is sokatmondó: „Marco Rossi futballfilozófiája. Hogyan kábította el Magyarország a futballvilágot.”
Mondják, az ember legnehezebben a saját hazájában tud próféta lenni. Ez az örök igazság hatványozottan igaz Marco Rossira.
A druentói (Torino) születésű, de a Nápoly melletti Pozzuoliban, illetve az esztendő nagyobb részében a dél-pesti Duna-parton élő szakember már a Budapest Honvéddal 2017-ben megnyert bajnoki címmel legenda státuszba emelkedett Magyarországon, amióta pedig ő a szövetségi kapitány, kereken öt éve, kevés nála népszerűbb ember van széles e hazában.
Ha van egyáltalán.
Olaszországban azonban nem igazán ismerik az emberek, még Nápolyban sem, ahol a futball szent dolog. Erről személyes tapasztalatokat szerezhettünk pár héttel ezelőtt, amikor az utca emberénél kérdezősködtünk. Pedig, ha valahol ismerniük kellene, akkor az a délolasz metropolisz.
Most azonban jó eséllyel megszűnhet ez a méltatlan állapot. Egy pozzuoli (!) illetőségű rendező, Francesco Inglese dokumentumfilmet forgatott a Místerről. A mozi a tavalyi szédületes Nemzetek Ligája-menetelést dolgozza fel, fókuszba helyezve a szenzációs 4–0-s győzelmet Wolverhamptonban az angolok ellen, és a németek 1–0-s legyőzését Lipcsében.
Rossi száját akkor hagyja el a címadó mondat, amikor szétnéz a Puskás Aréna mámoros, diadalittas hatvanezres nézőseregén: „Úgy érzem magam, mint egy kisfiú Disneylandben!”
„A film egy olyan ember rendhagyó története, aki élete első ötven évében szürke profiként futballozott, majd edzősködött, különösebb sikerek nélkül. Majd elindult egy idegen országba, hogy megvalósítsa álmait. Ez az ország Magyarország, ahol rövid idő alatt hős lett belőle. Ez a dokumentumfilm azt szeretné megmutatni, hogy kellő akaraterővel és némi szerencsével mindenki megvalósíthatja az álmait” – olvasható a rendező bevezetőjében.