A magyar labdarúgásban a mennyiség után immár a minőségen van a fókusz, aminek célja az, hogy az európai öt topligában helytálló játékosok kerüljenek ki belőle. Dr. Barczi Róbert, a Magyar Labdarúgó-szövetség sportigazgatója a szűk sajtókörben megrendezett keddi kerekasztal-beszélgetésen ennek kapcsán kiemelte: az utánpótlás-nevelésnek ez az igazi fokmérője. A sportvezető sokrétű tervei között hangsúlyos szerepet kapott a klubok racionálisabb gazdálkodása, amelyre azonban csak kívülről, ösztönző rendszerrel és praktikákkal lehetnek ráhatással, illetve azoknak az alapoknak a fontosságát emelte ki, amelyekre építve nem egy emberen múlik topszinten a magyar labdarúgás egészének nemzetközi megítélése és eredményessége.
„Három évvel ezelőtt arra kaptam felhatalmazást sportigazgatóként, hogy középtávon olyan folyamatokat indítsunk be a sportigazgatóságon, amelyeknek később látható, érezhető eredménye lesz.
Konkretizálva: ne a szövetségi kapitányon, ne Marco Rossin múljon az, hogy a magyar labdarúgás a sportág nemzetközi kirakatában jól szerepel,
hanem adott esetben rendszerszintű generális fejlődést tudjunk produkálni, és hosszú távon érjünk el eredményeket” – mondta Barczi a kérdésekkel és válaszokkal mintegy másfél órára nyúlt sajtóesemény bevezetőjében.
A tájékoztató legizgalmasabb és legnagyobb érdeklődés övezte pontjaként a sportigazgató kitért a fiatal játékpercekre, mint az utánpótlás-nevelés, valamint az akadémiákon és a kluboknál zajló tudatos szakmai és gazdasági munka egyik releváns fokmérőjére.
Ennek kapcsán kiderült: az OTP Bank Liga legutóbbi idényében jelentős előrelépés történt ebben a mutatóban, bár ezzel az összevetésbe tartozó mezőnynek csupán a második feléhez tartozunk.
Így erre a területre is igaz Barczi Róbert a nagy egészet tekintve is többször kihangsúlyozott konklúziója:
immár megvan a megfelelő irányvonal, amelyen halad a magyar labdarúgás, annak fejlődése, előrelépése egyértelműen észlelhető, látható és töretlen, az üteme viszont elmarad úgy a várakozásoktól, mint a lehetőségektől, tehát feladat, tennivaló akad benne bőven.
„A realitás most ez, a célunk viszont az, hogy javuljanak a mutatóink.”
A mellékelt ábrákról kitetszett, hogy az U21-es magyar játékosok nagyobb számban tölthettek legalább egy percet a pályán a 2022–2023-as idényben, mint egy évvel korábban (64, ill. 49), továbbá ehhez kapcsolódóan nőtt az összes (34 038 perc, ill. 23 291 p), valamint az átlagosan pályán töltött idő (532 p, ill. 475 p). Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a futballviszonyítási alapot tekintve hozzánk hasonló országokban ez adott esetben jóval több lehet.
Például Dániában 55 387 perc, mindezt úgy, hogy ott a bajnokságban két körrel kevesebbet játszanak, mint a honi élvonalban. Ehhez képest a különbség mégis több mint 20 000 perc. Ebben a mutatóban a szomszédos országok közül Szlovákia (48 579 p) és Horvátország (42 288 p) is előttünk jár, viszont Ausztriát (28 629 p) és Svájcot (26 134 p) magunk mögé utasítottuk.
A témát tovább taglalva kiemelte: az NB I legutóbbi szezonjában egy csapat (Mol Fehérvár FC) kivételével mindenki biztosított legalább 900 játékpercet a fiatal magyaroknak, és a két kieső ugyan ott van a top négyben – a Budapest Honvéd listavezetőként, a Vasas negyedikként –, azért a rangsorban harmadik ZTE stabil bajnoki szereplése, valamint Magyar Kupa-győzelme, illetve a rangsorban hatodik, de a tabellán óriási meglepetésre ezüstérmes Kecskemét pozíciója okot ad a reménykedésre, illetve példát mutat.
„Nyilván óriási szakmai kihívás az élvonalban szereplő felnőtt profi csapatnál megtalálni a kellő egyensúlyt, de azért még mindig rengeteget kell változnia ahhoz a szemléletnek, hogy megértsék: nemcsak a magyar labdarúgás egészének, hanem az ő jól felfogott érdekük is az, hogy minél több saját nevelésű játékost neveljenek ki, majd építsenek fel és értékesítsenek akár.”
Kihangsúlyozta: amennyiben a szövetségtől is kap támogatást egy klub a fiatal játékpercek után, majd a tehetséget értékesíti, akkor könnyű utánaszámolni, hogy egy munkára dupla pénzt is képes volt magának kitermelni.
Példaként Szlovákiát, még inkább Szerbiát emelte ki, ahol úgy működik jól gazdaságilag ez a rendszer, hogy közben az ottani élvonalat nem lehet egyértelműen a magyar elé helyezni, sőt színvonalban talán még el is marad tőle.
„A beépítésnek folyamatosnak kell lennie, és a végcél nyilván az, hogy piacképesek legyenek a labdarúgók. A válogatottban egyre több a fiatal, ez is mutat egy fejlődési ütemet, hiszen Marco Rossi nagyon jó edző, és nem hívna meg olyan játékost, aki nem üti meg ezt a nemzetközi szintet. De ennek a folyamatnak tovább kell mennie, és lehetőleg olyan játékosokat nevelni, akik a top öt európai bajnokságban is helyt tudnak állni, mert az az igazi fokmérője a tudatos, magas szintű utánpótlásnak és klubmunkának.”
Kiemelte: a célfutball, valamint ehhez kapcsolódóan az eredménykényszer továbbra is a hatékonyabb nevelőmunka egyik gátja. Utánpótlásban az edzők között akad, aki az önmegvalósítás jegyében Josep Guardiolának vagy Jürgen Kloppnak hiszi magát, és túltaktikázza a csapatát. Ennek ellenoldalán pedig azok a trénerek szerepelnek, ahol a végletekig leegyszerűsítik a játékot, és „rúgd fel az erőcenternek, majd ő megoldja” nem túl magvas futballfilozófia mentén játszatják labdarúgóikat. Továbbá az edzésmunka során nem kellően következetesek, az ügyesebbektől, a meccseket, tornákat eldönteni képes kedvencektől nem követelnek eléggé, így ők aztán nem is fejlődnek saját képességeiknek megfelelően, és idővel az egyre nagyobb lemaradását képtelenek pótolni.
De például abból is számtalan probléma akadt a múltban – említette –, hogy az utánpótlás-nevelő klubok nem a preakadémiai képzésre fókuszáltak, hanem begyűjthették a kiszemelteket. Itt zajlanak most a folyamatos egyeztetések, hogy a tehetség- és körzetközpontokban, valamint az akadémiáknál használt alapelveket egységesítsék, így onnantól kötelező érvényűen tudják rendszeresíteni mindenhol.
Addig nem lesz, mert nem is lehet nagy, illetve hatékony előrelépés, ameddig nem lesz teljesen egységes az utánpótlásképzés legalsó szintje. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy egy ilyen rendszernek a kiépítése tízéves folyamat eredménye volt, és akkor indul el a labdarúgás felfelé, akkor kerül egyre több jó játékos a piacra, amikor teljesen egységes az utánpótlás-alapelvek rendszere. Nem a spanyolviaszt találtuk fel, hanem a nemzetközi futballban már bevált, jól működő dolgokat igyekeztünk a magyar rendszerre szabni.
Az MLSZ különböző szabályokkal (létszámlimit, távolság után kimért szorzós átigazolási díj) igyekezett a rendszert normál mederben tartani, követendő utat mutatni, és a klubok stratégiai gondolkodására hatást gyakorolni.
Előrelépést eredményezett az utóbbi fél évben, hogy képbe került a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. (NSÜ), amelynél már nemcsak az akadémiák gazdasági, pénzügyi működését ellenőrzik, hanem a szakmai irányvonalakat és munkát is. Utóbbi kapcsán külön szakembereket vettek fel, és bízták meg őket a feladattal. A sportigazgató elmondta, nyitottak az együttműködésre, de a szövetség számára a legfontosabb a preakadémiai rendszer egységesítése.
A korosztályos válogatottak kapcsán Barczi Róbert elmondta: náluk is történt előrelépés a nemzetközi mezőnyben elfoglalt helyezésükben, ugyanakkor látni kell, hogy minél idősebb generációt tekintenek, ez a pozíció annál rosszabb. Itt folyamatosan tetten érhetőek a technikai és fizikális hiányosságok, amelyet a szükségtelen hazai eredménykényszerhez vezetett vissza. A 9–13 éves korosztályban különösen fontos lenne, ha a játék végig a talajon maradna, ám ez nem feltétlen mindenhol így működik.
Márpedig egy utánpótlásmeccs a képzés szerves részét képezi, és nem annak végcélja.
„Persze, nyerni ettől még nem tilos, ezt egyik edző sem tiltja meg a játékosainak, akikben vélhetően ott is van a győzni akarás.”
Ezek mellett a mentális hátrány is jól észlelhető. Utóbbira a versenyrendszer némi átalakításában látják a kiutat: az U17–18-as korosztály tagjai jobban fejlődnek a felnőttek elleni rendszeres játéksorán – átlagos magasságban 20 cm-rel, súlyban 20 kg-mal kell felvenniük a versenyt –, mint amikor egymással mérkőznek.
A sportigazgató emlékeztetett a közelmúlttal kapcsolatos tervekre, amelyekben a több évtizedes lemaradást pótolva 2010 és 2020 között a magyar labdarúgásban elsősorban a mennyiségű mutatókat kellett megváltoztatni, növelni az igazolt játékosok számát, illetve fejleszteni az infrastruktúrát, megoldást találni a pénzügyi stabilitásra és a presztízs növelésére.
„2020 és 2025 között azonban már sokkal inkább a minőségre kellett, illetve kell ráfordulnunk, egyrészt az utánpótlásnál a középtávú koncepció alapjait rakjuk le, ezzel párhuzamosan pedig a sporttudományi háttért fejlesztjük, ami az elmúlt időszakban hiányzott a magyar labdarúgásból.
És szépen lassan a nemzetközi eredményeken keresztül áttérni a végső cél felé, ha nem is teljesen piaci alapon, mert az egyelőre nagyon távoli tervnek tűnik, de legalább egy racionálisabb gazdálkodásra áttérni.
Azt ugyanis nem lehet tudni, hogy ez a fajta finanszírozási háttér meddig marad fenn a magyar labdarúgásban.”
Hozzátette: ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a klubokat is középtávú gondolkodás jellemezze, hogy elindítsanak egy folyamatot, felépítsenek egy rendszert a különböző területek tudatos egymásra építésével.
„Az első lépésünk az volt három évvel ezelőtt, hogy az egész rendszert bemutattuk a kluboknak, majd bekértük az utánpótlás-koncepciójukat, de sok csapatnak vissza is kellett adjuk, mert nem reális célokat tűztek ki, előfordult, hogy csak bemásoltak máshonnan egy anyagot.”
Hosszú távon a legfontosabb célok között szerepel a fiatalok egyre nagyobb térhódítása adott esetben az NB I-ben, NB II-ben, de annak érdekében, hogy szemléletet tudjanak változtatni, alakítani, ahhoz az edzőképzésen keresztül kellett elsősorban elindulniuk.
„Fontos, hogy a képzés mellett kialakult egy vitakultúra is, egyre bátrabban mernek az edzők beszélni, véleményt formálni, sokkal nyitottabb lett a közeg.
És a kirakatban talán még nem lehet látni ezeket a tehetséges, fiatal magyar edzőket, de a háttérben azért már körvonalazódik, kik azok az ígéretes szakemberek, akik picit más szemlélettel rendelkeznek, akik abszolút a modern labdarúgást követik. Csak őket is ugyanúgy fel kell tudnia építenie egy klubnak, mint egy játékost. És emellett párhuzamosan a sportvezetők képzésre is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy az építkezés, az irányvonal meghatározása egy klubnál felülről történjen, ami kiemelten fontos.”
Volt olyan terület, amit megörököltek, hiszen a kiemelt akadémiai rendszer már 2019-ben megkezdte a működését, és 15–19 éves kor közötti korosztályok nevelésére fókuszálnak. Alatta viszont ki kellett építeni a rendszert.
Elmondta: nagyjából 1800-2000 amatőr/grassroots csapat van Magyarországon, amelyek nem voltak összekötve a magasabb szintű klubokkal, ami a megoldásra váró fontos feladatok egyike volt. Ezt úgy oldották meg, hogy 10-12 ilyen klubot tettek egy körzetközpontba, amelyből megyénként van 4-6, míg utóbbiakat egy tehetség-központ fogja össze. Ez különösen olyan területeken fontos, ahol nincsenek akadémiák, például az Alföldön vagy Dél-Magyarország egyes részein. A gyakorlati munkában ez tornák megrendezését, illetve a legügyesebbek számára közös edzést jelenti.
Az elmúlt három évben mintegy 300 különböző – edzői és vezetői – tanfolyamot tartottak, és az onnan kikerülő szakembereknek nem akarták teljesen elengedni a kezét. Ennek érdekében számukra az edzéssegédlethez feladattár is készült, amelyben korosztályokra bonthatóan több száz különböző technikai és taktikai feladatot, elemet mutatnak be pontos leírással, animációval, videóval, külön a labdarúgók, külön a futsalosok számára. Kiemelte: ez a gyűjtemény amúgy regisztrációt követően bárki számára ingyenesen elérhető.
„Minden tőlünk telhető segítséget igyekszünk megadni az edzőknek a hatékony munkához.”
Annak érdekében, hogy lássák a klubok működését, a játékosok fejlődése pedig nyomon követhető és mérhető legyen, az akadémiákkal közösen létrehozták a TalentX-felületet, amelyre kötelezően rögzíteni kell a különböző egységes mérési adatokat és egyéb, szakmai jellegű információkat.
Az út idáig azonban rögös volt: miután a kiemelt akadémiák anyagi támogatása az MLSZ-től független, amint az fentebb már említésre került, változatlan nem a szervezet felügyeli, ellenőrzi az ott zajlómunkát.
Hullámzó, de egyértelműen javuló a kapcsolatunk, voltak benne rosszabb és jobb periódusok, most eljutottunk oda, hogy – reményeink szerint – az általunk használt elemzőrendszer bevezetésre kerül az akadémiákon is. Ezt hároméves egyeztetés előzte meg.
Mindez egy olyan szakmai adatok kielemzését végző rendszer kiépítését jelenti, amelynek köszönhetően a még inkább mérvadó mérkőzésadatok alapján lehet szakmai következtetéseket levonni. Például arról is, hogy a futás mennyiségében és minőségében hol tartanak a felnőtt futballhoz vagy éppen a korosztályos nemzetközi adatokhoz képest, de az immár rendelkezésre álló kamerarendszer segítségével egyéb specifikus mutatók (passzok, beadások minősége) is elérhetők lesznek.
„Reményeink szerint már nyártól, de legkésőbb januártól működésbe lép ez a rendszer.”
Az U14-es válogatottnál már 110 gyerek kapcsolódott be a kiválasztási folyamatba, illetve 88 olyan korosztályos magyar játékos került újonnan az MLSZ látcsövébe, akik külföldön élnek – ehhez kapcsolódóan alakulófélben van egy scoutrendszer, különösen Spanyolországba, Németországba és Ausztriába költözött ki sok magyar család –, közülük 25 már meghívót is kapott a válogatottakba, hogy személyes tapasztalatokat is gyűjtsenek róluk.
Az 50 főt számláló future-programba két korosztály tagjai közül azokat hívták meg, akiket tehetségesnek ítéltek, de korosztályukhoz képest még fizikai felépítésük miatt hátrányban vannak. Viszont látják bennük a potenciált, hogy idővel utolérjék kortársaikat, és akár jó futballista váljon belőlük.
A Double Pass belga tanácsadó cég ismét szerepet kap a magyar labdarúgásban, és az MLSZ megbízásából szeptembertől háromnegyed éven át tartó vizsgálatot végez a tehetségközpontokban, illetve a labdarúgásban szerzett tapasztalatokat és rendszereket azzal szinkronban a női futballra, valamint a futsalra is átültessék.
A sportigazgató kiemelte: irányításával összeállt ugyan a 80 fős stáb, bár más munkahelyekhez hasonlóan náluk is előfordul fluktuáció. Igazolt tőlük szakembert akadémia, NB II-es klub, illetve a már említett pozícióra az NSÜ is, de volt olyan tréner, akivel közös megegyezéssel váltak el útjaik. Legutóbb például Belvon Attila távozott 12 év után az MLSZ kötelékéből, aki májusban a hazai rendezésű U17-es Európa-bajnokságon szereplő magyar együttes szövetségi edzője volt.
(Borítókép: MLSZ)