Gera Zoltánnak van hangja, nem is kevés – állapíthattam meg alig öt perc után. A kérdés ezen a ponton leginkább az volt: a meccs végére is marad-e belőle, ha ilyen elánnal dirigál mindvégig a technikai zóna szélén állva.

A Bozsik Aréna sajtószektorának egyik különlegessége, hogy a széksorok egészen a kispadig nyúlnak, így pedig ha valakinek kedve van hozzá, alig három méterről figyelheti a hazai csapat edzőjét. Jelen esetben – a Magyarország–Izland U21-es összecsapáson – Gerát.

A két válogatott az őszi Európa-bajnoki selejtezőkre hangolva mérkőzött meg egymással. Mindezt úgy, hogy az előző hétvégén már lejátszottak egy-egy találkozót a fiatalok. A mieink Nagyszombatban Szlovákiát verték 1–0-ra Lisztes Krisztián első góljával a korosztályos válogatottban, míg az izlandiak Ausztriával szemben maradtak alul 3–1-re.

Gera hol konkrét kéréseket kiáltott középre, „Blokkold a kilencest! Csak állj mellé határozottan!”; hol próbálta nyugtatni játékosait, esetleg plusz taktikai fegyelmet kérni tőlük. „Szorosabban” – harsant a korábbi középpályás utasítása. Néhol a kontroller nélküli FIFA-zás élménye köszönt vissza, például amikor a kapus Hegyi Krisztián felé kiáltotta az irányt, hol keresse a teljesen üresen induló Komáromi Györgyöt. „Előre!” – jött a következő ukáz, mire a Puskás Akadémiából beválogatott szélső nagy ívben megpróbálta indítani a leshatáron mozgó Németh Dánielt. „Nyugi, picit pontosabban!” – jött az újabb reakció, amikor a labda elakadt az egyik visszazáró védőben.

„Játék! Játék, játék játék!” – kérlelte többször is Kerezsi Zalánékat a szövetségi edző. És a mieink alighanem igyekeztek is eleget tenni a kérésnek, csakhogy az izlandiak az első fél órában egyértelműen domináltak. Nem volt nyomasztó mértékben többet náluk a labda, de amikor ők birtokolták, határozottan támadóbb szellemben, több elképzeléssel futballoztak. A West Ham United színeiben Konferencia-ligát nyert Hegyi Krisztiánnak alig 20 perc elteltével bravúrt kellett bemutatnia, látványos robinzonáddal kitolva a jobb felsőből Andi Hoti löketét. A 27. percben Iyinbor Patrick futott alá egy indításnak, Ari Sigurpalsson centerezését az utolsó pillanatban tudta blokkolni Szabó Alex, mielőtt ziccer alakult volna ki a magyar kapu előtt.

A mieink többnyire pontatlan beadásokkal, a centerekhez elvétve eljutó lapos labdákkal próbálkoztak. De ezt legalább kitartóan csinálták. És ezzel el is érték azt a hatást, hogy a lelátón ülve a szurkolók – és mi magunk, újságírók is – azt érezzék, csak egy centerezés kell, ami megtalálja a Kerezsi–Német-kettős bármelyikét.

A magyar csapat bal szélén amolyan mindenesként, támadásban szélsőként, labda nélküli játéknál, védekezésben bekként Komáromi vállára nehezedett a legnagyobb teher. Sigurpalssonnal és Valger Valgeirssonnal pedig jó néhányszor meg is gyűlt a baja. Egy idő után az izlandiak érezhetően jobban is erőltették a jobb oldali támadásokat, mint a pálya tengelyében vagy saját szempontjukból annak bal szélén vezetett akciókat.

„Forgasd, forgasd” – kérte csapatát Gera Zoltán. „Nyugi, nyugi” – intette meg Komáromit, amikor Iyinbor keresztlabdája után kissé hosszan vette azt át a felezővonal magasságában. A szövetségi edző testbeszéde alapján annak is örült volna, ha az első félidő utolsó perceiben egyáltalán a félpálya vonalában sikerül kicsit hosszabb ideig megjáratnunk a labdát – de nem így lett. Az izlandiak azonban nem tudták mindezt megbosszulni és gólra váltani az első félidőben tapasztalt mezőnyfölényüket.

Hogy a szövetségi edző mennyire lehetett elégedett az első játékrészben látottakkal, arról sokat elárul, hogy a szünetben négy helyen cserélt. Többek között pályára lépett a Ferencvárosban tavasszal a „csodacsere” címet mindenképpen kivívott ifjabb Lisztes, aki ezúttal középcsatárként kapott bizonyítási lehetőséget. Vitális Milánnal karöltve öt perc alatt több veszélyt alakítottak ki ketten, mint a lecserélt Kocsis Dominikék a nekik jutó teljes félidőben.

A 62. percben egy harmadik csereember, Vancsa Zalán jelentkezett egy sunyi, lapos, a lábak alatt elsurranó lövéssel, amire nagy bravúrral ért le a rövid alsónál az izlandi kapus. A mérkőzés addigi leghangosabb tapsát is kapta érte a belga Lommel légiósa. Míg tapsot sűrűbben, Gera hangját jóval ritkábban lehetett hallani fordulás után, mindkettőt betudhatjuk talán az elégedettség jelének. Nem sokkal később Vitális és Lisztes újabb összjátékából utóbbi célozta meg egy cselt követően a jobb felső sarkot, de Olafur Helgason valahogy bele tudott kapni még a lövésbe, újabb fontos bravúrt bemutatva.

De Hegyi sem unatkozott a másik oldalon, Andi Hoti ellen nyert újabb párharcot, amikor a vendégek védője az öt és feles vonaláról próbálta a kapujába bólintani a kipattanóból elé perdülő labdát. A hajrá ismét inkább az izlandi akciókról szólt, az északi rohamokkal együtt pedig ismét felerősödött a mind többször fejéhez kapó Gera hangja is... Az edzők többsége alighanem cifra káromkodásban tört volna ki, amikor az utolsó tíz percre elvesztette a csereként pályára küldött Kovács Barnabást, aki a tizenhatosunk előterében elkövetett szabálytalanságért azonnali piros lapot kapott, a Fradi ikonja viszont éppen csak a szájához kapta a kezét, aztán némán összenézett a kispadon ülő stábtagok egyikével.

A mieinknek emberhátrányban is volt lehetőségük a győzelem megkaparintására, ám Kata Mihály csúsztatása elpattogott a jobb alsó sarok előtt. A hosszabbítás pillanataiban Danijel Djuric fejese bezzeg már nem tudott mellémenni – ezzel megpecsételődött a mieink sorsa (0–1).

Szeptember elején Kazahsztán ellen már tétre mennek a dolgok. S a java csak aztán jön, Spanyolországgal, Skóciával és Belgiummal is a mieink selejtezőcsoportjában. Minden csepp plusz önbizalom jól fog jönni, ha meglepetést akarunk szerezni. Kérdés, hogy ebből a meccsből ki lehet-e préselni valamit.

LABDARÚGÁS
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Magyarország U21–Izland U21 0–1 (Djuric 93.)