A 109-szeres magyar válogatott Dzsudzsák Balázs már találkozott személyesen Usain Bolttal, az atlétika „földönkívülijével”, most viszont Budapesten látna csodákat – az atlétikai vb-n.
A sok szép és hatalmas stadionban megfordult Dzsudzsák Balázs már nagyon várja, hogy megismerhesse a Nemzeti Atlétikai Központot és azt a napot is, amikor Kozák Luca, a gátfutásban Európa-bajnoki ezüstérmes debreceni földije rajthoz áll a budapesti világbajnokságon. Az atlétika iránti érdeklődését jócskán fokozta, hogy tavaly találkozhatott és szót is válthatott Usain Bolttal, akire olykor azt is szokták mondani, hogy olyan volt sprinterként a pályán, mint egykor Michael Phelps a medencében.
A 109-szeres válogatott Dzsudzsák a szervezőbizottság vendégeként kapott meghívást az augusztus 19-én kezdődő budapesti világbajnokságra. A futball szerelmesei jól tudják, hogy a szélső Nyírlugosról indulva járta be a világot, megismerte a holland, az orosz, a török és az arab kultúrát, majd visszatérve Magyarországra másodszor is a Debreceni VSC játékosa lett. A sikeres futballista a 2022-es világbajnokságon, amelynek Katar adott otthont, több világhírességgel is összefutott, köztük Usain Bolttal, az atlétika „földönkívülijével”.
A világbajnokság egyik kísérőrendezvényén ismerkedtem meg az atlétaként nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai világhírességgel, aki nagyon jó arc, kedves és közvetlen, igazi egyéniség, és ahol csak megfordul, mindenütt a társaság középpontja. Csodálatos pályafutásra tekinthet vissza, amelynek néhány állomásán jómagam is figyelemmel kísértem. Elképesztően gyors futásaiból, hatalmas hajráiból ízelítőt kaptam, nem túlzás azt mondani, hogy ilyen tehetség nem minden évtizedben tűnik fel
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak „Dzsudzsi”, aki nemrégiben bajnoki harmadik helyhez segítette csapatát. – Szemben állva vele tapasztalhattam, hogy jóval magasabb nálam, talán húsz centiméterrel is, viszont egyívásúak vagyunk, mind a ketten 1986-ban születtünk, ő négy hónappal jár előttem.”
Egészen pontosan 123 nappal, mivelhogy a jamaicai atlétalegenda augusztus 21-én, a budapesti világbajnokság harmadik versenynapján tölti be a harminchetediket, míg Balázs a karácsonyi ünnepek előtt, december 23-án.
Dzsudzsáknak mindig is a gyorsasága volt az egyik erénye, az átlagon felüli kezdősebessége, a robbanékonysága, ahogy a szívóssága, a küzdőképessége, de a technikai tudása is.
Meg vagyok győződve arról, hogy a gyorsaságra születni kell, de azon kemény munkával sokat lehet javítani, pláne a mai világban, amikor a felkészítésben a tudományos háttérre is lehet támaszkodni, az edzésmódszerek pedig sokkal kifinomultabbak és hatékonyabbak, mint azokban az időkben, amikor sportolni kezdtem, majd sportágat választottam.
Bármennyire is passzolna a világbajnokság felvezetéséhez, Dzsudzsák nem tud beszámolni az atlétika iránti gyermekkori rajongásáról, éppen ellenkezőleg, azokat az emlékeit idézi fel, amikor fanyalogva kötelességének érezte a futást az iskolai vagy éppen az iskolák közötti versenyeken.
„Már gyerekoromban megismerkedtem egy sor sportággal, többet ki is próbáltam, aztán ami tetszett, azt akár a mai napig is szívesen csinálom. Csak úgy futni, labda nélkül száguldozni nagyon nem szerettem, főleg akkor, amikor evidens volt, hogy engem mint focistát indítanak el a futóversenyeken. Lefutottam a távot, jól is sikerült, de szenvedős volt, nem szolgált nekem semmiféle kellemes élménnyel. Talán még meg is fogadtam, hogy ezt soha többé nem csinálom, ami egészen odáig így is volt, amíg labdarúgó-játékosként a futás a felkészülésem kihagyhatatlan részévé vált. Azt viszont elárulhatom, hogy speciálisan soha nem edzettem a gyorsaságom fejlesztésére.”
Mivel a Loki edzőpályája szomszédos volt az atlétákéval, Dzsudzsák akaratlanul is szemtanúja lehetett az edzéseiknek, és versenyezni is látta őket.
„Valójában minden eredményes sportolót nagyon tisztelek, mert személyes tapasztalatból tudom, hogy a versenyzők hihetetlenül sok munkát és időt áldoznak egy-egy verseny előtt, hogy aztán tökéletes állapotban lehessenek. Atlétakedvencem nincs, talán a sprintereket tudnám kiemelni, mert szeretem nézni a küzdelmüket, izgalmasnak és látványosnak találom a hajrákat, a szoros befutókat – folytatta Dzsudzsák. – Köszönöm a meghívást, nagy tisztelettel és örömmel teszek eleget neki, már csak azért is, mert a Dunára néző új stadionra is nagyon kíváncsi vagyok. Jut eszembe, ha választhatok, az Európa-bajnoki ezüstérmes Kozák Lucát, a debreceni »földimet« is szívesen nézném meg, ahogy a gátakat veszi, de valójában a többi magyar indulónak is drukkolni fogok. Remélem, nagyon sikeresek lesznek! Hatalmas élmény és segítség lesz számukra hazai pályán versenyezni, ezt mi, focisták megannyi alkalommal tapasztaltuk” – mondta befejezésül a háromszoros magyar bajnok debreceni sportember az SzPress Hírszolgálatnak.