Nagy port kavartak a sport világában a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) olasz–svájci elnökével, Gianni Infantinóval kapcsolatos legújabb események. Az olasz sportvezető szűk egy hét után távozott a női világbajnokság helyszínéről, miután hónapok óta szószólója volt annak, hogy a nők a férfiakhoz mérhető körülmények és tisztelet mellett rendezhessék meg legnagyobb tornájukat.
„A FIFA elnöke megalázta a nőket!” – ezzel a felütéssel voltak olvashatók azon hírek, amelyek arról számoltak be, hogy a szervezet első embere alig töltött egy hetet a női világbajnokság helyszínén, már tovább is utazott magánrepülőjével.
A női labdarúgó-világbajnokságot idén Ausztrália és Új-Zéland rendezi július 20. és augusztus 20. között, a tornát pedig esélyesnek tartották arra, hogy minden idők leglátogatottabb női világbajnoksága legyen. Végül úgy néz ki, hogy a rekorddöntés a korábban már eladott egymillió belépő ellenére elmarad, sőt a mérkőzések még a sportág nemzetközi szövetségének elnökét sem érdeklik különösebben.
Nehezen lehetne mással magyarázni a tényt, miszerint Gianni Infantino alig érkezett meg Új-Zélandra, a torna egyik helyszínére, pár nappal később már tovább is állt: felült a magánrepülőjére és Tahiti felé vette az irányt – derítette ki a SkySports.
A történek azért is különösebben érdekesek, mivel éppen Infantino volt az, aki korábban kikérte a női labdarúgók nevében, hogy kapják meg az elvárható tiszteletet, és még amiatt is reklamált, hogy nincs rendjén a női és férfi labdarúgó-világbajnokság közvetítési díjai közötti hatalmas különbség.
Itt az ideje, hogy a nőket is tiszteljük. Az a célunk, hogy a női világbajnokság közvetítési jogaiért is megfelelő összegeket fizessenek a tévétársaságok
– szögezte le Infantino, utalva ezzel arra, hogy közel sem olyan áron értékesítették a női torna jogait korábban, mint az elvárható lenne. Más kérdés persze, hogy mekkora értéke van a nemzetközi piacon a női vb-nek, főleg annak ismeretében, hogy a férfiak tornáját a sportvilág második legnagyobb eseményének tartják, szorosan a szintén négyévente megrendezésére kerülő ötkarikás játékok mögött. Így azért a földtől erősen elrugaszkodott gondolatnak tűnik, hogy a két sportesemény nagyjából hasonló értékkel bír.
Ennek ellenére végül Infantino szavai meghallgatásra találtak, és a jelenleg zajló női világbajnokság közvetítési jogait sikerült erősen feltornázni, ezzel jelentős extra bevételt generálva a nemzetközi szövetség számára. Ezek után azt gondolná az ember, hogy Infantino lesz az első, aki megérkezik, és az utolsó aki távozik a torna helyszínéről, ha már korábban teljes mellszélességgel kiállt a női vb mellett és azt hangoztatta, hogy egyenlő figyelmet érdemel a női és férfi torna.
Nos, nem árulunk el nagy titkot, de az olasz–svájci sportvezető közel sem tett így. Infantino kevesebb mint egy hétig bírta a női labdarúgó-világbajnokság helyszínén, sőt, Új-Zélandon tartózkodása idején négy mérkőzésnapon meg sem jelent a stadionokban, annak ellenére, hogy a létesítmények közvetlen közelében tartózkodott.
Infantino elérte, hogy sokkal magasabb áron értékesítsék a torna közvetítési jogait, továbbá a női torna egyenjogúsága mellett szónokolt. Mégis úgy gondolta: részéről a munka elvégezve, és nincs itt semmi látnivaló.
A női világbajnokság megléte óta küzd az érdektelenséggel, és érezhető ugyan az emelkedés, annak üteme azonban messze elmarad a szakági elvárásoktól. a FIFA-elnök korábbi nyilatkozatai pedig mindössze képmutató viselkedésnek tűnnek ennek ismeretében.
Infantino a 32 részt vevő csapatból mindössze 12-t tekintett meg a helyszínen, mielőtt Tahitire utazott volna. A világbajnokság másik rendező országában, Ausztráliában pedig egyáltalán nem járt 2020 óta. Érdekesség, hogy a tavalyi férfi torna mind a 64 mérkőzésén személyesen megjelent, sőt, már a világbajnokság kezdete előtt egy évvel Katarba tette át székhelyét. Elmondása szerint azért, hogy elnöki feladatait ellátása és közelebb kerüljön a világbajnokság eszméjéhez...
Infantino ezúttal az általa „egyenlőség ünnepének” nevezett női labdarúgó-világbajnokság első öt napján tartózkodott a helyszínen. Ennek ellenére a sportvezető hivatalos Instagram-oldalán továbbra is képeket posztol a mérkőzésekről, nagystílűen átlépve azt a tényt, hogy ő maga már nem tartózkodik a helyszínen. Az általa hangoztatott kijelentések közül, miszerint „ez az év és a jövő a nőké”, továbbá, hogy „tiszteljék a női labdarúgókat” erős és válaszra váró kérdéseket vet fel:
ha a FIFA elnöke teljesen ellentmond Önmagának, és nem teszi tiszteletét jelenlétével, akkor ki fogja tisztelni őket?
Természetesen nem lehetett elvárni azt az elnöktől, hogy a katari világbajnoksághoz hasonlóan minden mérkőzésen személyesen részt vegyen – amikor egy időben rendeztek meccset, egy félidőt az egyiken, a másik játékrészt a másikon töltötte –, mivel sokkal nagyobbak a stadionok közti távolságok, mint az arab országban, de az mindenképpen említésre méltó, hogy pár nap után köszönte a lehetőséget, és továbbállt.
Ez rossz üzenet úgy a résztvevők, mint a rendező, szervező házigazdák, a nézők, valamint a szponzorációban résztvevő cégek, támogatók felé.
Egyébként a női labdarúgó-világbajnokságot első alkalommal rendezik meg 32 csapattal, korábban 24 résztvevő volt a létszáma a tornának. A világbajnokság viszont erősen foghíjas, mivel az egészen zsúfolt labdarúgóidény után rendezik, így rengeteg, akár meghatározó játékos kénytelen volt lemondani szereplését. Külön érdekesség, hogy a részt vevő országok jelentős részében még profi női liga sincsen, a sportágat amatőr keretek között űzik, ennek ellenére képviselhetik nemzetüket a világeseményen.
Ami pedig a díjazást illeti, először fordul elő női világbajnokságon, hogy garantált juttatást biztosítanak a játékosoknak. A csoportkörben kieső országok labdarúgói számára 30 ezer dollár jár, míg a végső győztes, világbajnok csapattagjai között fejenként 270 ezer dollárt osztanak szét. Ez különösen nagyvonalú díjazás a FIFA-tól, mivel a világszövetség legutóbbi kutatásából kiderült, hogy a hivatásos női labdarúgók átlagos fizetése 14 ezer dollár.
Természetesen a hölgyeknél is vannak kiemelt bérezésű játékosok, akik a legjobb csapatoknál akár évi 250 ezer dollárt is kereshetnek, de csak viszonyításképpen: ez a hatalmasnak számító fizetés alig több mint a fele Kevin De Bruyne heti keresetének a Manchester Citynél...
Egy kicsit szemléltessük tovább a különbséget a férfi és női világbajnokság között. A 2018-as Oroszországban rendezett férfi torna összdíjazása 400 millió dollár volt, míg az egy évvel később rendezett női világbajnokságnál ez az összeg alig érte el a 30 millió dollárt. Ennek ismeretében még nagyon távol vagyunk attól, hogy közel hasonló díjazás legyen mindkét nem világbajnokságánál, de hogyan várjuk a változást, hogyha a sportág nemzetközi szövetségének elnöke sem mutat különösebb érdeklődést a női vb iránt. Infantino mindenesetre 2027-re már hasonló díjazást vizionált...
Egyébként a FIFA is megszólalt az ügyben, és biztosította a média képviselőit afelől, hogy Infantino még a világbajnokság ideje alatt visszatér Új-Zélandra vagy Ausztráliába.
A női labdarúgó-világbajnokság jelenleg a csoportkör küzdelmeinél tart, a végső győzelemre legesélyesebb nemzetek között sorakozik a címvédő Egyesült Államok, Anglia és Spanyolország, igaz, utóbbi éppen Japántól szenvedett el kiütéses, 4–0-s vereséget.
(Borítókép: Getty Images)