Nem nyugszanak a kedélyek a vasárnap játszott Csákvár – Budapest Honvéd (1–2) másodosztályú bajnoki labdarúgómérkőzés után. A két klub túlzott keménységgel, durvasággal, sportszerűtlenséggel vádolja a másikat. Az élvonalból tavasszal kiesett kispestiek hozzátették: videós összeállításban a hazai szövetség felé is jelzik sérelmeiket.
„A Csákvár–Honvéd-mérkőzés margójára” jelent meg egy cikk a Honvéd honlapján, amelyben felidézik, hogy a találkozó nem „nyugodt mederben zajlott”.
Erre bizonyság a nyolc sárga lap, két csere sérülés miatt, feszültség és több tömegjelenet. Kiemelték: ismerik a közvélekedést, „miszerint az NB II sokkal inkább a fizikumra épít, mint az első osztály”, és vallják, hogy „a keménység nem lehet egyenlő a durvasággal”.
„Kocsis Dominikot például azért kellett lecserélni – így a honlapon megjelent írás -, mert a fejére kapott egy könyököst, majd esés közben még egy rúgást a mellkasára...”
„És több olyan eset is volt, amikor a labda a közelben sem volt, miközben játékosainkat földre vitték vagy éppen megrúgták. A kemény, harcos futball része a játéknak, sőt, ezt is meg kell tanulniuk a fiataloknak, viszont a durvaság nem pálya! Továbbá azt se felejtsük el, hogy csapatunkban hét U21-es válogatott labdarúgó, rengeteg fiatal tehetség szerepel, egy súlyos sérülés derékba törheti a pályafutásukat, a bíróknak pedig meg kell védeniük a játékosokat.”
„A videós összeállítást az MLSZ-nek is eljuttatjuk, illetve hiszünk benne, hogy a vasárnapi mérkőzésből nem szabad általánosítani a Csákvár és az NB II stílusát illetően sem, s reméljük, a jövőben a nívós meccsek, a kemény, de sportszerű találkozók és szép megmozdulások (no meg a kispesti sikerek) kerülnek a középpontba.”
A válasszal csákvári oldalon sem maradtak adósak. A kispestinél hosszabb lélegzetvételű anyag első részében hangsúlyozták:
Egy szurkoló lehet elfogult, de egy klubnak illene józanabbul megítélni az eseményeket... Nem szokásunk a bejegyzésekre reagálni, ám most emellett nem mehettünk el szótlanul.
„Tény, valóban feszült hangulatú mérkőzés zajlott a pályán, de ez elsősorban a Honvéd-játékosok felelőssége. Nekik kötelező volt a győzelem az előző idényben a bennmaradását éppen hogy kiharcoló, »falusi« Csákvár ellen, melynek nem volt veszíteni valója. Játékuk viszont akadozott, s ez nem ritkán idegességbe csapott át. A felvételek tanúsága szerint valamennyi (!) tömegjelenetet a Honvéd játékosai kezdeményezték, s csak a játékvezető higgadtságán múlott, hogy megúszták komolyabb következmények nélkül a lökdösődést, reklamálást.”
„Azt azért nem gondolhatják komolyan Kispesten sem, hogy a védők egyszerűen elállnak majd a Honvéd-játékosok útjából, csakhogy véletlenül se ütközzenek velük. Valóban fájdalmas, de szabályos »találkozás« volt! Az ilyen ütközések (és az ezzel járó sajnálatos sérülések) benne vannak a labdarúgásban. Az a sportszerűtlenség viszont már sokkal kevésbé, melyet a 93. percben követtek el a kispesti fiatalok: Átrok Zalán sárga lapot érően, szándékosan szabálytalankodott ellenfelével, a társak pedig azon nyomban odamentek hozzá lepacsizni, mintegy jelezve, szép volt a durvaság!”
„Dicséretes, hogy ennyi válogatott labdarúgó szerepel a Honvédban, de ezt a mutatott játékkal, fölényes győzelmekkel kell(ene) tudatosítani az ellenfelekben. Nem azzal, hogy vattába csomagolják őket! Igenis velük is fognak ütközni az ellenfelek, velük szemben is fognak szabálytalankodni (ne adj isten durváskodni) a védők. Mint ahogy ezt a többi csapat, így a csákvári együttes bármelyik tagjával szemben is megteszik. Mondjuk éppen a kispesti fiatalok... ”