A kínai drukkerek a helyszínen és a világhálón is élesen kritizálták az utóbbi időben egyre gyengébb teljesítményt nyújtó labdarúgó-válogatottat, amely a héten házigazdaként felkészülési mérkőzésen 1–0-ra kikapott Szíriától. Hszi Csin-ping kínai elnök pár éve még világbajnoki győzelmet is vizionált – a torna megrendezése mellé –, és a megadott határidő ugyan még messze van, jelen állás szerint a válogatott aligha éri el ezt a túl merész célt.
Kína a 80. helyen áll a nemzetközi szövetség (FIFA) világranglistáján, ahol Szíria a 94. helyet foglalja el. A keddi összecsapás egyetlen találatát az 59. percben szerezte a vendégcsapat.
„Az eredmény frusztráló számunkra”
– nyilatkozta a kínai együttes 51 éves szerb szövetségi kapitánya, Alekszandar Jankovics, aki 2018 óta dolgozik a szövetség alkalmazásában. A tréner éveken át különböző korosztályos válogatottakat vezetett, a felnőttcsapat munkájának irányítását 2022 júliusában vette át.
A csengtui találkozón a 60 ezer fő befogadására alkalmas stadion ötödében voltak csak nézők, akik a kínai állami híroldal tudósítása szerint kifütyülték honfitársaikat, és hangos „Szégyen!” kiáltással hozták tudtukra, mit gondolnak a teljesítményükről – miközben a győztes vendégcsapat játékosait megtapsolták –, valamint feldúltan követelték, hogy fizessék vissza a jegyek árát.
A kínai válogatott közösségi oldalát eközben több ezer kommentelő dühös megjegyzéssel árasztotta el, amelynek tömör lényege, hogy nemzeti csapatuknak „becsülete” és „harci szelleme” sincs.
Az állami hírügynökség azt írta: jelenleg nehéz pozitív hangvételű, támogatást tanúsító bejegyzést találni az oldalon.
Kína az elmúlt két évben mindössze négy meccset tudott megnyerni, de kizárólag olyan riválisokat gyűrt le, amelyek a világranglista 90. helyén kívül esnek.
Vietnám a 95., Palesztina a 96., Hongkong a 149., míg Mianmar a 160. helyet foglalja el jelenleg – nem éppen veretes lista.
A kínai válogatott 2021 szeptembere óta 19 mérkőzést játszott, a négy győzelem mellett hat döntetlent aratott, és kilenc vereséget szenvedett. Pedig az idő sürget: a csapat két hónap múlva megkezdi szereplését a 2026-os világbajnokság térségi selejtezősorozatában, míg január közepétől a kontinensbajnokságon szerepel.
A kínai élvonal klubjai 2015 és 2018 között elképesztő összeget költöttek külföldi játékosok szerződtetésére annak érdekében, hogy jelenlétük és játékuk fejlődést eredményezzen úgy a bajnokságban, mint a helyi játékosoknál, így idővel a válogatottnál is.
A hosszú távú terv azonban rövid úton megfáradt, egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Idővel aztán belátták, hogy szakmailag zsákutcában szórják két kézzel a pénzüket. Azóta ismert játékosok sora távozott, viszont érdemi változás szakmai fronton nem történt.
Pedig Hszi Csin-ping kínai elnök hat évvel ezelőtt – amikor még javában vásároltak játékosokat a világ futballpiacán – merész célként azt tűzte ki, hogy országa „futballhatalom” legyen, és 2050-ig világbajnokságot rendezzen, illetve megszerezze a világbajnoki címet.
Jelenleg mindkettőtől messze van az együttes, amely eddig csupán egyszer, 2002-ben szerepelhetett világbajnokságon, annak ellenére, hogy a világ második legnépesebb országa. Akkor viszont a térségi tornán a két rendező – Japán és a Dél-koreai Köztársaság – mellett Ázsiából csak ketten jutottak kvótához: Szaúd-Arábia és Kína.
A kontinensbajnokságon 1976 és 2004 között meghatározó szerepet töltöttek be a kínaiak – két-két ezüst- és bronzérmet szereztek –, azóta viszont hiába vettek részt négy viadalon, a 6. helyezés a legjobb eredményük.