Július első napján az előző Premier League-idény utolsó tíz fordulójában látott játék és a feltámadni látszó WM-rendszer bűvöletében kerestük a választ, miért lehet remek befektetés Szoboszlai Dominik szerződtetése a Liverpoolnak. Azóta lezárult az átigazolási időszak Angliában, kialakult a Jürgen Klopp vezette együttes őszi kerete, valamint az első négy fordulón is túljutottunk a Premier League 2023–2024-es kiírásából. Az eddigi tapasztalatok alapján pedig még pontosabb képünk lehet arról, milyen taktikai elképzelések mentén igyekszik visszajutni az együttes a Bajnokok Ligájába.

Az előző évadot az angol élvonal 5. helyén záró csapat összesen 172 millió eurót költött el az Alexis Mac Allister, Ryan Gravenberch, Szoboszlai Dominik, Endo Vataru négyes megszerzésére. Eközben valamivel több mint 60 millióért értékesítette Fabinho és a korábbi csapatkapitány, Jordan Henderson játékjogát Szaúd-Arábiába. Szerződése lejártával távozott az elmúlt évek alapcsapatából a támadómindenes Roberto Firmino, a 37 évesen is az öltöző vezéralakjának számító csapatkapitány-helyettes, James Milner, valamint a sérülésből sérülésbe hulló, így a Poolban maga után kevésbé mély nyomot hagyó Naby Keita–Alex Oxlaide-Chamberlain kettős is. A kölcsönadott futballistákról ezúttal nem is beszélve, a hat távozóból öten is elsősorban a középpályán voltak bevethetőek.

Futballtörténetileg fontos megjegyezni, hogy az angolszász területeken a rokonposztokat igyekeznek számokkal megkülönböztetni – a régi idők mezszámozásának megfelelően. Lásd a három klasszikus középpályások által viselt számot, a 6-ost, a 8-ast és a 10-est, amelyeket a 70-es évektől kezdődően a 90-es évekig hagyományosan a védekező középpályás (6), a (box-to-box) középső középpályás (8), és az irányító középpályás (10) viselt. Előszeretettel hivatkozik erre a számozási rendszerre Klopp, de az Arsenal kispadján ülő Mikel Arteta, a Cityvel szárnyaló Josep Guardiola és a Manchester Unitedot építgető Erik ten Hag is.

Noha az előző kiírásban egyértelműen ezzel a csapatrésszel akadt Kloppnak a legtöbb gondja, így nyílt titoknak számított, hogy a legtöbb változást is itt tervezik végrehajtani a keretben. A személycserék tényleges száma azonban már-már sokkolóan hatott a drukkerekre és a szakírókra egyaránt. A német menedzser nem is tagadta, nem egészen így tervezték a generációváltást, ugyanis ideális esetben a Fabinho–Henderson duót nem engedte volna még el, ugyanakkor a játékosok egyéni érdeke, valamint a klub büdzséje is megkövetelte, hogy végül rábólintsanak az értük érkezett ajánlatokra.

Több lépésben gondolkodtunk. Bobby (Firmino) távozása egyértelmű volt, lejárt a szerződése. Amikor aztán Hendo és Fabinho is beállított az irodámba, hogy meséljen az ajánlatukról, éreztem: éppúgy tehetetlenek vagyunk. Olyan feltételekkel vitték el őket, amelyekkel szemben esélyünk sem volt ajánlatot tenni. A szaúdi liga valami egészen kivételes helyzetben van, mondhatni, semmiféle anyagi limitjük nincs az ottani kluboknak. Amikor egy csapat el tudja csábítani Cristiano Ronaldót Európából, és képes meg is fizetni, ott nincs miről beszélni. Ilyesmivel üzleti alapon nem tudunk versenyezni

– beszélt a kialakult helyzetről egy augusztus közepi sajtótájékoztatón a német menedzser.

Míg Szoboszlai és Mac Allister megszerzését viszonylag hamar lezongorázta a csapat, addig Endo és Gravenberch átigazolása alaposan elnyúlt. A klub több fiaskóba is beleszaladt a piacon, mielőtt eljutott volna a Stuttgart és a japán válogatott csapatkapitányának, valamint az egykori Ajax-üdvöske szerződtetéséig. Angol sajtóhírek szerint hónapokon át alkudoztak a Southamptonnal a mindössze 19 éves Romeo Lavia megszerzésén, mindezt azért, hogy 5–8 millió fontot spórolni tudjanak az üzleten.

Végül, már-már a megállapodás kapujában, sikeresen lábon lőtte magát a 19-szeres angol bajnok: híre ment ugyanis, hogy a Brightonban hasonló poszton futballozó Moisés Caicedo játékjogáért a Chelsea-re ráígérve jó kétszer annyit is kiadnának, mint Laviáéért. A Liverpool pillanatok alatt fogott padlót, két szék között pofára esve: a londoniak ugyanis így elhappolták előlük Caicedót, majd még Laviát is, a belga középpályás és a S'oton vezetői ugyanis egyaránt átverve érezték magukat, ha a Liverpool nehéz anyagi helyzetére hivatkozva ilyen sokáig alkudott, mégis honnan a fenéből tudott volna 115–120 millió font körüli összeget leszurkolni a Brightonnál.

Impulzusvásárlás lett volna a Liverpool részéről Caicedo megszerzése, ami az elmúlt évekre nem volt jellemző, és végül visszafelé is sült el. Más kérdés, hogy aligha ért volna meg ennyit. Ugyanakkor ilyenek a jelenlegi piaci viszonyok, ezzel nehéz mit kezdeni

– mondta az Index Sportcast augusztus közepi adásában Borbély Imre, az xfb Analytics elemzője.

A nem túl szerencsés piaci próbálkozások háttereként tudni érdemes, hogy a Liverpool korábbi, rendkívül hatékony sportigazgatója, a Klopp-pal hosszú éveken át sikeresen együtt dolgozó Michael Edwards másfél évvel ezelőtt távozott a csapattól, majd utódja, Julian Ward is bedobta a törölközött az előző szezon közben (az utolsó tárgyalássorozatát épp Mac Allisterért vezette). Nyáron rövid távú szerződéssel az angol közegben kevésbé otthonosan mozgó Jörg Schmadtke vette át a pozíciót, aki lényegében a nyugdíj helyett fogadta el Klopp invitálását.

A korábbi sikerkovácsok közül Edwards és Ward mellett a klub kutatási vezetője, az analitikus játékoskiválasztásért felelős Ian Graham is elbúcsúzott az Anfieldtől. Az ő helyén az a Will Spearman állt munkába januárban, aki az elmúlt években egy teljesen új, minden korábbinál komplexebb játékoskiválasztási modell kidolgozásában vett részt a Hudl sportadatelemző cég munkatársaként – valami olyanéban, amelynek megértéséhez a The Athletic szerzője, John Müller megfogalmazása szerint: minimum részecskefizikusi doktori szükségeltetik. A hasonlat nem véletlen, Spearmannak történetesen a Harvadról van is egy ilyen diplomája. 

James Pearce, a The Athletic másik újságírója nem kevesebbet állít ezzel kapcsolatban, minthogy Szoboszlai sorsa is az ő módszertanán múlt. Júniusban még Mason Mount volt Kloppék első számú kiszemeltje a nyolcas pozícióba, csakhogy a Chelsea-től elvágyódó középpályásért legfeljebb 40 millió fontot adott volta a Liverpool. A csapat figyelme azután terelődött ismét Lipcse és Szoboszlai irányába, hogy világossá vált, a Manchester United ennél jóval többet is hajlandó fizetni a 36-szoros angol válogatott játékosért. Szoboszlait a viszonylag magas kivásárlási ára sorolta korábban hátrébb a rangsorban, ám Spearman modelljében olyan pontszámot ért el, ami meggyőzte a Liverpoolt birtokló Fenway Sports Group vezetőit, megéri a kockázatot, és érdemes az utolsó előtti pillanatban aktiválni a magyar középpályás 70 millió eurós kivásárlási záradékát.

elvégre Szoboszlai négy bajnokiból kétszer is a mezőny legjobbja díjjal távozott a helyszínről, miközben Andy Robertsonon és rajta kívül nincs másik mezőnyjátékos, aki mind a 360 percet végigfutballozta volna.

Endo ugyancsak a Spearman-matek alapján került a Liverpool radarjára, Schmadtke pedig a viszonylag előnyös, 20 millió euró körüli kivásárlási ár kitárgyalásában vállalt főszerepet. A Sky szerint a Liverpool még véletlenül sem volt jó helyzetben a Stuttgarttal folytatott egyeztetések alatt, a sváb együttesnél ugyanis alapemberként terveztek a japánnal, másfelől azt is tudták, Fabinho értékesítése és a Caicedo-bukta után mekkora szüksége lenne az angoloknak egy hatosra. Faramuci módon a Münchenből elvágyódó Gravenberch utolsó napon történő megszerzésének is ez az egyezség ágyazott meg, a „kényszerszűrőként” bevethető 21 éves holland árát korábban sokkal jobban megkérte volna a Bayern, ám azzal, hogy a Liverpool megszerezte a Stuttgart hatosát, már kevésbé volt kiszolgáltatott a bajorokkal szemben. Míg az idő szorítása és a további ajánlatok elmaradása épp a német klubot hozta lépéskényszerbe – állítja a Sky Sports. Végül a 40 millió eurós vételár mindkét fél számára kielégítő alkut jelentett.

A menedzsment tehát – ha nem is könnyen, de – elvégezte a munkát, a nyomás innentől kezdve Klopp vállára nehezedett, hogy megpróbálja minél hamarabb kihozni felfrissített keretéből a maximumot.

Mint korábban említettük, az előző szezon hajrájában kifejezetten jó eredményeket ért el a Liverpool azzal, hogy labdás játéknál a negyvenes-ötvenes évek közkedvelt taktikai formációjához, a WM-rendszerhez hasonló felállásban helyezkedtek a játékosok. Ilyenkor a labda elleni játéknál jobb szélső Trent Alexander-Arnold mintegy mélységi irányítóként lépett elő, egy góllal és hét gólpasszal jelentkezve, míg az idény ezt megelőző részében 27 bajnokin összesen egy gólig és két asszisztig jutott. A felállás erősségeit itt részletesen elemeztük, ezért most nem tennénk meg újra. Már csak amiatt sem, mert bár a brit szakértők többsége arra számított, a Liverpool a 2023–2024-es idényben ugyanezen az úton megy tovább Mac Allisterrel és Szoboszlaival, az első négy bajnoki nem épp erről tanúskodott.

De akkor miről?

Klopp csapata az idény elején egy 4–3–3/4–2–4-es hibridmodellt alkalmazott. Itt a három középpályás a korábbi évekkel ellentétben egy vonalban helyezkedik, és bár a játékpercek többségében Mac Allister volt a pálya tengelyében, és volt így a trióból a legtöbb védekező feladata, istenigazából a szerepek könnyedén felcserélhetőek. A korábbi években viszonylag egyértelmű volt, hogy Fabinho a hatos, aki támadásban visszamarad, és a területet biztosítandó akár a középhátvédek vonalába is belép, míg a támadásépítést Henderson vagy épp Thiago segíti előre húzódva. A This is Anfield nevű szurkolói oldal szerint a lépés mögött a 2022-ben elbukott Bajnokok Ligája-döntő egyik fő tapasztalata áll,

Arról, hogy a Premier League élcsapatainak szintjén egy-egy hibridmodell pontosan hány helyezkedési sémát jelenthet, Arteta szeptember eleji nyilatkozata volt igazán beszédes. Az Arsenal spanyol menedzsere a Manchester United elleni rangadót megelőzően meglepő őszinteséggel és szakmai mélységgel válaszolt az újságírók kérdéseire, a többi között elárulva, a City elleni Szuperkupa-mérkőzésen 43, a Fulham elleni bajnokin 36 sémát próbáltak ki. Valószínű a Liverpool esetében is hasonló számmal találkoznánk, ha megpróbálnánk szétszálazni a játékosok helyezkedését és viselkedését a labdás, valamint a labda nélküli játék során.

Egyszerűbb dolgunk van, és valamivel befogadhatóbb végeredményre jutunk, ha a leggyakrabban visszatérő elemeik alapján megpróbáljuk halmazba helyezni ezeket a felállási sémákat. Ezen logika mentén kijelenthető, a Liverpool jelenlegi középpályás sora többségében balra tolódik a labdakihozataloknál: ilyenkor az alapvetően a trió jobb oldalán helyezkedő Szoboszlai lép befelé, és alkot ettől kezdve dupla hatos szűrőt Mac Allisterrel, míg a bal oldali középpályás Luis Díaz helyét veszi át a támadósor bal szélén (az első két fordulóban Cody Gakpo, a Newcastle ellen, mikor a középpálya közepén Endo játszott, Szoboszlai a negyedik fordulóban, az Aston Villa ellen pedig Curtis Jones). A csatársorban az eredeti center (Gakpo/Darwin Núnez/Diogo Jota) mellé az egy az egy elleni játékban kifejezetten erős Díaz húzódik be, míg Mohamed Szalah marad a jobb szélen, ahonnan befelé cselezve igyekszik bontani az ellenfél védekezését, vagy Alexander-Arnold egy-egy hosszú indítását megfutva próbál besprintelni a védelmi vonal mögé.

Innentől aztán megannyi variáció akad egy-egy egyéni döntésre vagy helyezkedési hibára reagálva. Például ha Alexander-Arnold elindul a jobb oldalon előre, akkor Szoboszlai feladata lezárni a védelem jobb szélén üresen maradt területet, ahogy az nemegyszer megtörtént a Bournemoth és az Aston Villa elleni hazai meccsen is. Ha az angol bekk marad hátul, úgy a magyar válogatott csapatkapitánya kap szabadabb kezet, és léphet a tizenhatos előtti területbe egy-egy kicsorgóra, lepattanóra vadászva.

Néha túl nagy terhet raktunk a hatos vállára – mondta Klopp saját futballfilozófiájának átalakulásáról –, az a cél, hogy a teljes középpályánk védekezzen, ha ez megtörténik, és a három támadónk elöl, no meg az utolsó sor összhangban tud együtt mozogni, istenigazából még én is eljátszhatnék a hatos poszton, mert nem marad olyan sok teendő. Időnként túl sokat vártunk egy embertől, ami néha kifizetődött, máskor viszont gondot jelentett. A célunk, hogy a jövőben csapatként viseljük a felelősséget, és oldjuk meg ezeket a feladatokat

– utalt a This is Anfield által idézett menedzser az előző idényben kapott megannyi olyan kontragólra, amikor a visszalépő Fabinho kényszerült reménytelen versenyfutásra az ellenfelek támadóival. S ha felidézzük, a fenn ragadt szélső védők miatti létszámhátrányos versenyfutás volt már a párizsi BL-döntőben is a Liverpool veszte.

A portál elemzése szerint Szoboszlai, Mac Allister és Graverberch is olyan középpályások, akiket sokkal sokoldalúbban lehet használni játék közben, mint elődjeiket, így sokkal jobban megfelelnek Klopp új elképzelésének is.

Avagy más megközelítésben: négy középpályást kellett igazolniuk ahhoz, hogy legyen két új szűrő a csapatban: az egyik Endo, a másik meg az említett trió lehet majd közösen, ha Gravenberch is eléri a szükséges fizikai állapotot. A japánt minden olyan mérkőzésen be lehet vetni, amelyen a Liverpool arra számít, az ellenfél letámadja majd őket, míg Mac Allisterék azokon a meccseken lehetnek hasznosabbak, ahol a másik csapat várhatóan jobban visszaáll, és a védekezés feltöréséhez szükséges a több kreatív ember. 

Hogy ez a teljes idényre igaz lesz-e, azt még túl korai lenne megjósolni. Mindenesetre az első négy bajnoki tapasztalata az, a német menedzser valóban sokkal több rotációs lehetőséggel bír egy papíron szűkebb kerettel is, mint a korábbi években bármikor. Ez pedig a négy forduló alatt begyűjtött tíz pontnál is intőbb jel a riválisok számára. Főleg, ha hozzátesszük, hogy Klopp a rajt előtt figyelmeztetett mindenkit, döcögős szezonkezdet várhat rájuk, a sok érkező mellett ugyanis minden korábbinál intenzívebb (így fárasztóbb), napi három edzéssel tarkított alapozást vezényelt csapatának, amit a német Ironman és olimpiai bajnok triatlonos, Jan Frodeno edzésterve inspirált. 

A bajnokság az első válogatott meccsek miatti szünet után kezdődik csak igazán, az első négy forduló még inkább a felkészülés része

– jelentette ki a nyitóhétvégén lejátszott, Chelsea elleni 1–1 után.

Ha a Bournemouth, a Newcastle és az Aston Villa elleni győzelemmel nem is vált a bajnoki cím fő esélyesévé, úgy tűnik, a Bajnokok Ligája-indulásért valóban bejelentkezhet az „újratöltött” Pool. Ezt most szombaton a Wolverhampton otthonában bizonyíthatja a Klopp-csapat.

LABDARÚGÁS
PREMIER LEAGUE, 5. FORDULÓ
Szombat, 13.30: Wolverhampton–Liverpool

(Borítókép: Szoboszlai az első Liverpool-mezben lőtt gólját ünnepli. Fotó: Andrew Powell / Getty Images)