Szerda délután fél négykor jókora darus autó érkezett az Új Hidegkuti Nándor Stadion elé, és leparkolt a már pár napja ott álló posztamens elé. Egészen a közelmúltig itt állt Sándor Károly szobra, Boros Károly szobrászművész alkotása, amelyet hét éve, a stadionavató után egy héttel, 2016. november 20-án lepleztek le. 

Kedves történet, hogy a pályaavató mérkőzésen, 2016. november 13-án, amelyen az MTK a lisszaboni Sporting CP csapatával mérkőzött meg és játszott 2–2-es döntetlent az 1964-es KEK-döntő „visszavágójaként”, Leo Horn sípját fújta meg a meccs kezdését jelezve egy tehetségesnek tartott 14 éves növendék a Sándor Károly Akadémiáról. Azt a sípot, amely Kárpáti Tamás Hungarikonok gyűjteményéből való, és amelyet a legendás holland játékvezető 1953. november 25-én a Wembley-ben, a mieink által Anglia ellen 6–3-ra megnyert találkozón, az évszázad mérkőzésén fújt. És az a tehetségesnek tartott növendék bizonyos Kata Mihály volt, aki ma már 21 évesen az MTK csapatkapitánya, és szeptember 7-én Belgrádban a Magyarország által 2–1-re megnyert Eb-selejtezőn már be is mutatkozott a válogatottban. 

Nos, a Sándor-szobor ma már a stadion mögött, az ő nevét viselő akadémia előtt áll, nemrégiben áthelyezték oda, hogy helyet kapjon Hidegkuti szobra.

Tehát megérkezik a daruskocsi, és megkezdődik a műalkotás elhelyezése a talapzaton. A szobor egyelőre lóg a daruról lenyúló kötél végén, fejét műanyag lepel borítja, a néhány bámészkodó járókelő még nem láthatja a legendás center arcvonásait. Annyi azonban látszik a testről, hogy Majoros az őt védjegyként jellemző rétegelt, úgynevezett „layer” technikával készítette ezt a szobrot is, ahogy azt már a közelmúltban a Műcsarnokban megcsodálhattuk a Kontempláció című nagy sikerű kiállításán. Hidegkuti szobra transzparens, mintha belelátnák a zseniális futballista, a Wembley-ben három gólt szerző géniusz lelkébe. 

A szoborállítást közvetlen közelről kíséri figyelemmel Makláry Lilla festőművész, az egész folyamatot menedzselő EDGE Communications frontembere/asszonya.

„Az EDGE Communications céggel állok kapcsolatban, az Art Market szervezőivel, és ők művészeti kommunikációs feladatokat is betöltenek. Az MTK őket bízta meg azzal, hogy keressenek egy művészt a Hidegkuti-szobor megalkotására. Ők szóltak nekem, hogy pályázzak – mondta az Indexnek a szobor beemelésénél természetesen jelen lévő Majoros Áron. – Nekem volt egy vízióm. Én csak akkor adok be pályázati anyagot, amikor száz százalékig tudok azonosulni a koncepcióval. Hát Hidegkuti esetében, aki három gólt rúgott a Wembley-ben, sőt, még egy negyediket is, de azt nem adták meg,  ez nem lehetett kérdés.”

A művész mérsékelten érdeklődik a futball iránt, de amikor komoly meccsek vannak a láthatáron, akkor természetesen őt is elkapja a láz.

Mondanom sem kell, alig várom már a szombati Magyarország–Szerbia Európa-bajnoki selejtezőt, legutóbb az MTK–Fradi örökrangadón is kinn voltam, hát abban az MTK-szurkolóknak nem lehetett sok öröme.

Majoros egy éve a pályázatról, volt tehát egy víziója, decemberre elkészült a projekttel, megcsinálta a látványtervet és a pályázati anyagot, beadta, és aztán várt egy fél évet, mire megszületett a számára kedvező döntés. 

„Nyár elején kaptam meg a megbízást, aláírtuk a szerződést, és munkához láttam. Természetesen az egész nyaram és a szeptemberem ráment, de örömmel csináltam  – mondta a művész.  – Elhatároztam, hogy mindent manuálisan csinálok, nem lézervágóval. Ahogy máskor is, hungarocellből elkészítettem a tömör szobrot, és utána fogtam hozzá a rétegek kivágásához rozsdamentes acélból. Csak az acéllemez, amiből kivágtam a rétegeket, 2,6 tonnát nyomott, és annak a négyötöde ment a kukába, mert végül az elkészült szobor mintegy 450 kiló. A 2,6 tonnás mészkőtalapzatot Horvátországból hozattam, nem akartam betonalapzatot használni, meg akartam adni a módját, mindenből a legjobbat választottam. Nem szeretek kompromisszumokat kötni.”

A szobor múlt héten készült el, ahol Majoros Áron fogalmaz, kimaxolta a rendelkezésére álló időt. A művész műterme tele van Hidegkuti Nándor fotóival.

Azt akartam, hogy erőt sugárzó, méltóságteljes szobor legyen, amely egyszerre transzparens. Amely méltó a valaha élt egyik legnagyobb magyar labdarúgóhoz, Hidegkuti szellemiségéhez. Ez lesz a legjelentősebb kültéri szobrom, amire a legbüszkébb vagyok, kiemelkedő állomás az életművemben. 

Mire idáig értünk a beszélgetésben, a szakemberek kifúrták a lyukakat a talapzaton, a szobor a helyére került.

„Erre még az unokáim is büszkék lesznek” – mondta meghatottan a művész. 

Ez volt szerdán, péntek délután negyed hatkor pedig megkezdődött a szoboravatás. Több tucatnyi fiatal MTK-s sportoló, kézi- és röplabdázó lányok, ifjú focisták álltak díszsorfalat a még átlátszatlan nejlonnal borított szobor körül. Ott voltak a régi szurkolók, Csötönyi Sándor, az egykori bokszelnök, továbbá Bödör László, a klub legendás játékosa, manapság a legidősebb magyar futballista, aki valaha felöltötte a válogatott mezét.

És jöttek a beszédek. Elsőként Zakor Sándor, a futballcsapatot működtető gazdasági társaság tulajdonosa idézett Esterházy Péter ikonikus könyvéből, az Utazás a tizenhatos mélyére című kisregényből, amelynek egyik központi alakja az „Öreg”, azaz Hidegkuti Nándor. Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke Hidegkuti tántoríthatatlan magyarságára helyezte a hangsúlyt, Rózsa Mihály pedig a szurkolók nevében az MTK örökérvényűségét emelte ki. Majoros Áron Zsolt szobrászművész beavatta az hallgatóságot az alkotói folyamatba, végül Deutsch Tamás klubelnök arról beszélt, centernek lenni a legtöbb, amit egy labdarúgó elérhet. Hát ha még olyan center az illető, mint Hidegkuti volt!

A szoboravatás záróaktusaként Pásztor Ádám színművész, aki a Puskás musicalben Hidegkutit alakítja, felolvasta Mándy Iván: MTK-pálya című novelláját. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)