A főkapun éppen csak belépve Michael Owen mosolyog rám a villanypóznáról. 2001 aranylabdása nemcsak engem köszönt, hanem minden olyan kis srácot és rokonaikat is, aki beteszi a lábát a Kirkbyben található edzőközpontba. Sőt, leginkább őket köszönti – és hivatott motiválni a kemény munkára nap mint nap. Ahogyan az edzőpályák felé vezető úton szinte minden oszlopon akad egy arc, a fotója alatt a Liverpoolban töltött éveivel, tétmeccsei és góljai számával. Owentől és Jamie Carraghertől időben egészen a negyvenes-ötvenes évekig visszamenően visszaköszönnek a múlt sztárjai, Jimmy Meliával, Ian Callaghannel vagy épp Chris Lawlerrel.

A koncepció remekül illeszkedik a Liverpool akadémiáját 1989-től 2007-ig irányító, az Anfielden ikonikus státusznak örvendő Steve Heighway filozófiájához, melyet idézetként egy emléktábla őriz az utánpótláscsapatok öltözőjének bejárata felett:

Mindegy, hogy 9, 29 vagy 59 éves vagy – a varázslat ugyanolyan. A futball egy egyszerű játék, de amikor a tehetséges játékosok és edzők, valamint érzékkel megáldott szülők összefognak, együtt hegyeket képesek megmozgatni.

Az ír szakember mondása arról is szól, hogy  aki egyszer a Liverpool család tagjává válik, az örökké az is marad. Így pedig felelősséggel tartozik a klub által képviselt értékekért, miként a klub is felelős marad őérte, akár profi játékos lesz, akár más hivatás felé tereli az élet.

Ám nem ez az egyetlen szimbolika, amiben erős a kirkby-i edzőközpont. Az utánpótláscsapatok öltözőjéhez legközelebb elterülő műfüves pályától ugyanis egyetlen egyenes korridor vezet a felnőttek és az U21-esek 2020-ban átadott edzőközpontja felé. Az ösvény, avagy az eredeti angol elnevezésben több értelmében is találó „the path” (út, ösvény, de irodalmi értelemben akár a sors útja, vagy szimplán csak a sors megfelelője is lehet) mentén helyezkednek el a különböző korosztályok által használt füves edzőpályák. Az út elején a negyedes, majd a feles méretű, többnyire a kisebb korosztályok által használtak, majd az út második felétől a négy darab teljes méretű. Végezetül az út az AXA Tréningközpont hátsó bejárataihoz vezet, ahonnan a felnőttek edzőpályájára ugyan nem, de a főépület tetején elhelyezkedő panorámás szabadidőcsarnokba már belátni (benn jól láthatóan égnek is a karácsonyi díszítés fényei). 

Ha nem is a Kirkby-akadémiáról indult, a szomszédos, létesítményeit tekintve szinte összenőtt tréningközpontban készül napról napra, hétről hétre Szoboszlai Dominik is, aki július óta mondhatja magát a Liverpool család tagjának. Ám közel sem egyedüli magyarként.

A két testvér 2021-ben írt alá a Liverpoolnál, előbbi 11, utóbbi 14 éves volt ekkor. Miként édesapjuk, Farkas Csaba meséli: Patrikot egy nemzetközi tornán már jóval korábban kiszúrta magának a Liverpool egyik megfigyelője, ám az utánpótláskorú játékosok nemzetközi átigazolására vonatkozó szigorú szabályok miatt üzlet nem köttethetett. A lótenyésztéssel és -kereskedelemmel foglalkozó családnak azonban már ekkor is kiterjedt üzleti kapcsolatai és érdekeltségei voltak Nagy-Britanniában, nem sokkal később pedig úgy hozta az élet, hogy jobban megérte a szülőknek kiköltözni, mint ingázni a két ország között az üzleti tevékenység miatt. 

„Volt előzetes információjuk a fiúkról és a tehetségükről, így amikor kiköltöztünk, idővel megkerestek ők is. De ekkor már nemcsak Patrik, hanem Erik miatt is, akit legalább akkora tehetségnek mondtak. Mivel eleinte nem volt kinn csapatuk, a fiúkkal a helyi parkokban kialakított »grundokon« edzettünk. Angliában még ma is nagy hagyománya van annak, hogy a helyi nagy csapatokhoz bekötött játékosmegfigyelők járják ezeket a közösségi pályákat. Így történhetett meg, hogy a fiúkért kisebb verseny alakult ki, a Pool mellett kaptunk megkeresést a többi között a Manchester Unitedtól és a Citytől is” – mesélte a büszke édesapa, aki a Liverpooltól és a kirkby-i edzőközponttól is bő negyedórányi autóútra található otthonukban, St. Hellens-ben fogadott.

A futball iránti szeretetüket alighanem tőlem örökölték, mindketten négyévesen kezdtek játszani, és túl az edzéseken szinte minden nap foglalkoztam velük külön én is. Mindegy volt, hogy kinn 40 Celsius-fok van, vagy jönnek a téli mínuszok, következetesen edzettünk, és bíztunk abban, hogy a befektetett munka megtérül.

A testvérek egyaránt Szegeden, a SZEOL-ban kezdtek futballozni. Patrikot a Grosics Akadémia, majd a Kecskemét igazolta le, míg Erik útja egyenesen a szegediektől vezetett Kirkbybe. Jó példának sem voltak híján. Édesapjuk korábban ugyancsak futballozott, 16 évesen debütált az Orosháza akkor NB III-as csapatában a felnőttek között, és utánpótlás-válogatott is volt, mígnem 18 évesen kénytelen volt felhagyni a profi futballról szőtt álmokkal. Unokatestvére, a fiúkról egyébiránt remek véleménnyel lévő Pisont István, a 31-szeres magyar válogatott egykori középpályás pedig másodunokaöccsei számára szintén igazi példakép lehetett.

Egy éve jártam kinn náluk legutóbb, és nagyon örültem annak, amit láttam. Már akkor érezni lehetett, hogy megtalálták a helyüket. Hálát adunk a Jóistennek, hogy egy ilyen fantasztikus környezetben nevelkedhetnek, mint a Liverpool és a Blackburn akadémiája. Mindketten kiemelkedő tehetségek voltak a korosztályukban idehaza, az édesapjuk pedig a különmunkától kezdve a megfelelő mentális felkészülésig mindent elkövetett azért, hogy ezzel a tehetséggel élni is tudjanak. Most minden lehetőségük adott ahhoz, hogy egy igazán motiváló helyen szívják magukba a nemzetközi trendeknek és színvonalnak megfelelő játékot. Természetesen hosszú út áll még előttük, és korai lenne nagy súlyokat tenni a vállukra, de mikor találkozunk, minden alkalommal azt látom rajtuk, pontosan átérzik ők is, micsoda lehetőséghez jutottak. Alázatosak, elhivatottak, és ami a legfontosabb, a belső motivációjuk is megvan. Tudják, nem elég a bennük lévő talentum, hanem a kellő munkát is hozzá kell tenni – napról napra, edzésről edzésre többet és többet. Nagyon várom, hogy kiderüljön, mi sül ki a történetük végére!

– mondta az Indexnek Pisont, akinek mai napig kikéri a véleményét mindkét fiú.

Korából fakadóan Patrik jár előrébb. A nagyobb testvér már U18-as válogatott, a nemzeti csapatban Szélesi Zoltán kezei alatt pallérozódik, míg Angliában az 1995-ös PL-bajnok Blackburn Rovers akadémistája. A szigetországi szabályok miatt 17 évnél fiatalabb játékos nem kaphat profi szerződést egyetlen klubnál sem. A csapatok annak érdekében, hogy megtartsák legnagyobb ígéreteiket profi előszerződéseket szoktak kötni, amelyek a szükséges kor betöltése után garantálják a státuszváltást. A Blackburn korosztályos csapatában az előző idény végén két játékos kapott ilyet, az idősebbik Farkas fiú az egyik.

„2022 nyarán ültünk le beszélgetni a Liverpool vezetőivel, hogyan látják a jövőmet. Rendkívül korrektek voltak, elmondva, hogy megtartanának, de arra nincs garancia, hogy kiemelt státuszt is kapok. Lehetőséget adtak, ha van olyan klub, ahol nagyobb esélyem van profi szerződésre, elengednek. Blackburnben ösztöndíjjal vártak, a tornákról pedig már ismertük a csapatot, tudtuk, hogy a stílus passzolna hozzám. A klubnál rendkívül jó utánpótlás-nevelés folyik, talán az egyik legjobb a régióban, miközben a felnőttcsapat jelenlegi helyzete miatt sokkal jobban számítanak is a saját nevelésekre. Nincs idény, hogy ne mutatkozna be egy-két, vagy akár több akadémista is az első keretben. Ez is fontos tényező volt a döntésben” – meséli a kanapén ülve Patrik, hogyan került a mintegy 60 kilométerrel odébb fekvő, szintén nagy múltú, ám az elmúlt évtizedet a másodosztályban töltő egyesülethez.

A Transfermarkt adatai is alátámasztják Patrik és a család logikáját, a Blackburn jelenleg 54 millió eurós összértékre taksált első csapatának keretében 26 futballista szerepel, tízen közülük saját nevelésűek, Lewis Travis csapatkapitány mellett hárman-négyen is rendre a kezdőcsapat tagjai. A kontraszt kedvéért: Liverpoolban szintén 26 játékos közt hat akadémistát találunk, utóbbiakból Trent Alexander-Arnold az egyedüli, aki valóban alapember is, Joe Gomez és Curtis Jones pedig rotációban kap lehetőséget Jürgen Klopptól. 

Apuval is beszéltük és néztük a döntés előtt, hogy mi történik a neveltjeikkel tizenhét-tizennyolc éves korban: mennyi lehetőséget kapnak az első csapatnál, hová és hogyan adják kölcsön őket, vagy akik profi státusz után eligazolnak, milyen szinten kapnak többnyire lehetőséget. Nem tudom, otthon kinek ismerős Ashley Phillips neve, mindenesetre ő most az egyik legjobb példa előttem. Egy korosztállyal szerepelt felettem Blackburnben, nyáron pedig a Tottenham igazolta le. Elég nagy dolog volt az akadémián, mikor bejelentették, hogy jó pár millió fontért cserébe Londonba igazol. Szóval mindannyian látjuk, milyen lehetőségek nyílhatnak előttünk, ha keményen edzünk, és jól teljesítünk

– tette hozzá a középpálya tengelyében több ponton is bevethető, nyolcasként és tízesként egyaránt előszeretettel futballozó tehetség, aki találkozásunkkor épp az U18-as válogatott összetartásáról tért vissza Angliába.

„Szerintem minden kisgyerek arra vágyik, hogy válogatott lehessen, és ilyen szempontból mindegy is, milyen korosztályról beszélünk, mindig csodálatos érzés a válogatott mezét felhúzni – mondja erről. – Nyáron Szélesi Zoltán vette át a korosztályt, aki számít rám: úgy érzem, az elmúlt hónapokban sokat fejlődtem, és ezt neki is köszönhetem. Remélem, hogy jövőre is lesz lehetőségem bizonyítani a korosztályos válogatottban minél többször, mert nagy büszkeség minden egyes alkalom, mikor Telkiben lehetek.”

Erik hasonló poszton szerepel, mint fivére, az összehasonlítást azonban sem ők, sem édesapjuk nem szereti. Mindketten eltérő karakterek, akik rengeteget dolgoznak, a pályán viszont a saját útjukat járják. A brit szabályok miatt Erikkel egyelőre nem készülhet interjú, a klub majd akkor adhat rá engedélyt, ha legalább a tizenhatot betölti. Annak viszont nem volt akadálya, hogy elkísérjük egy edzésre.

Külön megőrző a szülőknek, Zidane-t idéző mozdulat

A liverpooli akadémiát nemcsak a „the path” teszi különlegessé, tényleg igyekeztek mindenre gondolni a klubnál, ami segíthet, hogy a gyerekeknek csakis az edzésre kelljen készülniük. A környező településeken élő fiatalokat külön busz szedi össze, ha kell, és hozza-viszi a tréningekre. A szülőket külön „megőrző” várja, az egyik domboldalra felhúzott kétszintes – akadálymentesített – épület felső emeletét egy az egyben elfoglaló „Family room”. A műfüves pályára tökéletes rálátást biztosít az épület, óriási üvegfalain túl pedig egészen a kisebb méretű füves pályákig ellátni. Így az aggódó szülők végig a csemetéjükön tudják tartani a szemüket, anélkül, hogy elterelnék annak figyelmét.

A központban kanapék, dolgozó- és étkezőasztalok várják a rokonokat – mert bizony nem feltétlenül csak szülők látogatnak el ide, ottjártunkkor is volt, hogy idősebb testvér kísért valakit edzésre. Előbbi pedig addig a fűtött „sportnappaliban” laptopot nyitott, és megírta a másnapi beadandóját. A várakozáshoz és a munkához ingyen kávé is jár, bár maradjunk annyiban, az íztelen americanót idéző italnál talán még egy tejjel felszolgált klasszikus angol tea is vonzóbb opció lett volna. 

A Family room használata nem kötelező, bár ajánlott. A pálya széli korlátokon támaszkodva, valamint a késő ősztől kora tavaszig fűtött(!) Stephen Packer-lelátóról is követhetjük a tréningeket. A tragikus sorsú Stephen a Liverpool játékosa volt, az ifjú tehetségért összefogott a klub apraja-nagyja, ám 2012-ben, mindössze kilencesztendősen elhunyt. Emlékét azóta is a lehető legkülönfélébb módokon igyekezenek megőrizni a tizenkilencszeres bajnoknál, ezzel is bizonyítva a Farkas fiúkról is jó véleménnyel lévő Heighway filozófiájának igazát.

A mindössze két Celsius-fokos hőmérséklet, és a szitáló, de tipikusan brit, apró szemű esőzés ellenére a szabadteret választó szülőkre egyetlen ökölszabály vonatkozik: a pálya felé kiabálni tilos. Nem is igazán a tiltás miatt, inkább kulturális okokból nem teszik ezt, nem látják ugyanis szükségét. Itt mindenki tudja, hogy a lehető legjobb szakembergárda igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a gyerekéből, nem kell kívülről beleszólni, akkor sem, ha meg lenne rá a késztetés. Valami ilyesmi viselkedési normát írt le Szoboszlai Zsolt, Dominik édesapja is, mikor a salzburgi utánpótlásról szerzett tapasztalatait elevenítette fel a minap. Persze a korlát mellett, a kapucnik alól ki-ki dugott orral és normál hangerővel folyik a diskurzus. Amennyire a Liverpool-környéki akcentus engedi, ha jól értem, egy soron következő máltai edzőtábor és nemzetközi futballtorna a téma...

A terepszemle után részemről is Erik edzéséé a főszerep. Mivel válogatott hét volt, az U14-es és az U15-ös korosztály tagjai közösen tréningeznek. Az idősebbek közül pluszpihenőt kaptak azok, akiknek a héten másutt akadt kötelezettségük. Ebből fakadóan egészen nagy a szórás a gyerekek fizikuma, magassága és ránézésre belőhető izomtömege között is. Erik pedig nemcsak a fiatalabbak, de azon belül is az alacsonyabb játékosok közé tartozik, így izgatottan várom, a különböző feladatoknál miként szerepel majd az akár két fejjel is magasabb, szinte már felnőtteket idéző felépítésű riválisokkal szemben.

A bemelegítés után szinte azonnal előkerülnek a labdák, három 8–10 fős csoportban gyakorlatoznak, a pálya egyik pontján a cicázáshoz hasonlatos feladat zajlik, a másikon az egy az egy elleni szituációkat gyakorolják, a harmadiknál különböző labdavezetési technikákat ismételnek. Egyértelműnek tűnik a koncepció: kis területen minél több labdaérintés történjen. A mintegy másfél órás tréning utolsó harmada szűkített pályán történő egymás elleni játék. A srácokat megint három csoportra bontják, míg kettő játszik, a harmadik brigád a pálya széleinél áll, és a játék folytonossága érdekében passzolja vissza középre azonnal azokat a labdákat, amik kimennének. Távol álljon tőlem, hogy játékosmegfigyelői babérokra akarjak törni, mindenesetre a játékot figyelve kialakul néhány benyomás bennem. 

Erik a pálya tengelyében, termetét meghazudtoló sebességgel, már-már box-to-box középpályásként szerepel, és miként az egy az egy elleni gyakorlatoknál, ezúttal is látványosnak bizonyul, mennyivel rövidebben és így gyorsabban tudja átvenni, lekezelni a labdákat, mint jó néhány csapattársa. Megvan a saját „signature move”–ja is, a nála jóval termetesebb védőről jobb külsővel átvett labdával lefordulva, majd helyzetet kialakítva. A játék jelentős részében a passzaival jeleskedett, az edzés végéhez közeledve aztán kapásból, jó tíz-tizenkét méterről – érzésre felnőttekkel a duplájának felelne meg a távolság – hatalmas gólt ragaszt a kapu jobb oldalába. A lövés – de ne dobálózzunk túl nagy szavakkal – kissé Zinédine Zidane 2002-es, Bayer Leverkusen ellen szerzett klasszikusát idézi, csak ellentétes lábbal. Édesapjával szavak nélkül kommunikálunk, összenézünk, biccentek, elmosolyodik. Újabb tanújele annak, hogy Eriket miért is tartják izgalmas tehetségnek a klubnál. 

Pár nappal előttem hasonló edzésen nézte meg a tizenhárom esztendős tehetséget Bogdán Ádám, a magyar labdarúgó-válogatott, a Liverpool és a Ferencváros korábbi kapusa is. 

Nem is annyira az a fontos, hogy én mit láttam belőle egyetlen edzés néhány jelenete alatt, sokkal inkább az, hogy bárkivel beszélgettem az akadémián, mindenki csupa jót mondott Erikről. Nemcsak a hozzáállását, hanem a kivételes játékolvasási képességét és technikai készségét is dicsérve. Abban a korban van, amikor még sok dolog változhat, nagyon hosszú út áll előtte, ha valóban profi játékos akar lenni. De az egyértelmű, hogy a lehető legjobb helyen van ehhez

– nyilatkozta a kisebbik Farkas fiúról a 21-szeres válogatott játékos, aki október végén hosszabb tanulmányúton járt volt klubjánál.

Másnap a vacsoraasztalnál az elmúlt hét edzéstapasztalatai jelentik a témát, a háttérben persze hogy egy Premier League-összecsapás megy, méghozzá magyarul. Angliában számolatlan mennyiségben találni a televíziós csomagokban sportcsatornát, a Farkas család otthonában mégis a magyar kommentárra esküsznek. Mint a családfő meséli, nincs nap, hogy ne törne rájuk honvágy, ám túl az üzleti tevékenységen, a fiúk fejlődését, jelenét és lehetséges jövőjét látva biztosak abban, hogy megéri újra meg újra leküzdeni ezt az érzést. Mindenesetre rendkívül elszántak céljaikat illetően, amihez Csaba mellett az édesanya Farkas Linda is minden olyan dolgot biztosít, ami a megfelelő háttérhez szükséges. Utóbbi – miként a családfő fogalmaz – remekül összetartja a családot az idegen környezetben is, megadva az ehhez szükséges érzelmi stabilitást a fiúknak, és nővérüknek, Grétának is. Csillapítandó a honvágyat egyébként is hazajárnak, amikor csak tudnak. 

„Legközelebb karácsonykor utazunk haza hosszabb időre, tíz-tizenkét napot otthon lesz az egész család. De amikor csak megengedi a fiúk programja, megyünk, mert imádjuk Magyarországot, és büszkék vagyunk arra, honnan indultunk” – mondja Farkas Csaba, aki mostanság már idősebb fia U-válogatott meccsei miatt is útra kellhet, ezt pedig újabb, jelentős mérföldkőként élik meg mindannyian. 

Hétről hétre érezzük, mekkora dolog, hogy egyikük a Blackburn, másikuk a Liverpool játékosa. Előfordul, hogy idegenek szólítják le őket, kívánnak sok sikert, amikor meglátják őket a csapatuk melegítőjében. Ez is büszkeséggel tölt el. Szépen haladnak a céljaik felé, vagyis hogy minél magasabb szinten profi labdarúgó legyen belőlük. Ehhez rendkívül jó helyen szocializálódnak az angol futballkörnyezetben, és eddig minden fontos lépést meg tudtak tenni ahhoz, hogy újabb szintre kerüljenek. Patrik az utánpótlásfutball vége felé jár, az önmagáért beszél, hogy profi szerződést kapott, ami a következő szezontól lép életbe. Hiszünk abban, hogy a felnőttfutballban jövőre bemutatkozik. Erik előtt még hosszabb út áll, de megannyi helyről hangoztatják, mennyire érdekes, izgalmas tehetség a jövő szempontjából az angol labdarúgóközegben, kiemelt figyelemmel követik a Liverpool akadémiáján. 

– tekintett előre az édesapa, a fiúk pedig nem akarnak ellenkezni, nincs is okuk rá. 

Ideje elköszönni. Közben a Bournemouth–Newcaslte mérkőzése a végéhez ért, Kerkez Milosék kevesek által várt győzelmet arattak. A Farkas testvérek meccse, hogy idővel őket kövessük így egy angol bajnokin, még félidőnél sem jár, a pillanatnyi állás azonban hasonlóan bravúros. 

(Borítókép: Farkas Erik. Fotó: Liverpool klub)